Rész

 1  1|      siessen Éliáshoz és mondja meg neki, hogy a váltót várom; utoljára
 2  1|            becsületére. Ugy adta át neki egész vagyonát, - ami legnagyobbrészt
 3  1|           Éliásnak szólott. Megirta neki, hogy ne törődjék vele,
 4  1|            jó kezeseket; csak adjon neki a váltójára, amennyit akar,
 5  1|             A ház ura kezet csókolt neki, bizonyitva, hogy nem tartja
 6  1|             hogy a leány megmutassa neki, de még jókor eszébe jutott,
 7  1|       feltalálta magát. Ugy rémlett neki, hogy közte, meg vágyai
 8  1|             éppen eléggel tartozott neki arra, hogy adóssága a nyakát
 9  1|           gazdagsága szinte kinálta neki a gyanusitást. Persze! egy
10  1|             a mellényzsebéből kiráz neki egy tábornoki nyugdij-alapot.~ ~
11  1|           jámbor arczczal mondta el neki, hogy miféle vadászházról
12  1|         látta.~ ~Barduvay megmondta neki, hogy hova hajtson s a fogat
13  1|       utczában lakott Éliás.~ ~Volt neki egy földszintes háza, csendes
14  1|            én mindjárt. Adni, adnék neki, ha volna mit, de nem adnék
15  1|           hallgatott. Rosszul esett neki a veszteség, de még rosszabbul
16  1|          bejöhet-e? Barduvay felelt neki: igen. És mialatt a szolgáló
17  1|              Nagyon sokkal tartozom neki valami bérletért. Kérdezze
18  1|      közvetett kérdést:~ ~- Talán ő neki lesz még türelme? Könnyü
19  1|         Köszönje meg, hogy a gyámja neki!~ ~- Külömben most összeapritana,
20  1|          egy boritékban pénzt adott neki:~ ~- Ha az orvos jön, fizesse
21  1|             legyek, hogy meg tudjam neki szerezni, amit a szeme-szája
22  1|             éves. Sokáig nem mertem neki megmagyarázni. Majd megszakadt
23  1|           Hogy csókolta, hogy örült neki az árva leány, az én leányom!...»~ ~
24  1|         Másnap guvernantot fogadtam neki. Finom hölgyet, aki sokat
25  1|        helyére, mégis csak ott volt neki legjobb. Mintha valami oda
26  1|             Azt akarta, hogy vegyek neki ruhát, ékszereket. Vettem.
27  1|           mely sohase hagyott el és neki mentem, mint egy fenevad.
28  1|            tisztet.~ ~Az azt igérte neki, hogy nőül fogja venni...
29  1|        Barduvayra, aki igazat adott neki némaságával.~ ~«Nem hinné,
30  1|            vérében, akkor megmondom neki, hogy a fia volt az, aki
31  1|        nemeslevelét, bebizonyitotta neki, hogy a saját erejében és
32  1|              János kétszer is szólt neki, hogy a vacsora várja, utóljára
33  1| nyomorultnak törvényes fia van, aki neki, a korcsnak, mégis csak
34  1|         számitott rá és ő megigérte neki, hogy meg lesz elégedve.
35  1|         hozzá a halott; ugy rémlett neki, hogy hangok támadnak a
36  1|             csak ő megelégedve; ami neki tetszik, abban megnyughatol
37  1|            pár szóval megmagyarázta neki a dolgot.~ ~Doborkay későn
38  1|         ügyben.~ ~Mikor megmutatták neki, hogy melyik a közjegyző,
39  1|       odafutott hozzá és megmutatta neki az irást.~ ~- Nézze, Éliás
40  1|         hogy a keleti oldalon adjon neki czellát, hadd fogadhassa
41  2|      magával őket. Az egyik jó lesz neki, mikor az erdőt kerülgeti,
42  2|          erdész különösen meghagyta neki, hogy jól ügyeljen, mert
43  2|         heti körutját. Még feltünik neki a sok lövöldözés előbb-utóbb;
44  3|             vézna, szőke fiu mondta neki először, akit a városból
45  3|    kérdezősködött róla, azt mondták neki, hogy nincs annak ideje
46  3|      varróasztalnál, mikor behoztak neki egy névjegyet: Az ő neve
47  3|            a jeles ember magyarázta neki, hogy mi az a «kongrua»,
48  3|      szavazók.~ ~Nem bánta a tudós. Neki csak mégis volna reménye,
49  3|            leányt, igazán megijedt. Neki nem szólt, hanem az apjának. «
50  3|          nagyságos urhoz, mondd meg neki, hogy mienk a világ, toszul
51  3|             Gubaczi jobbra-balra és neki szaladt a rácskai jegyzőnek,
52  3|            ugy hajadonfőn iramodott neki az ajtónak; ott megtorlódtak
53  3|             azt merte mondani, hogy neki más dolga van; de ’isz,
54  4|              Mert azt meg kell adni neki, ugy-e, hogy nagyon okos
55  5|    lépcsőkön... a szivem elszorult, neki iramodtam s három szökéssel
56  5|          merre; csak mentem, amerre neki tetszett.~ ~Egy darabig
57  5|           csunya. Mindenképpen jobb neki békét hagyni, tiszteletben
58  6|           unokaöcscse kezet csókolt neki, nem állhatta meg, hogy
59  6|           elpirult. Ez a leczke még neki is sok volt, pedig angol
60  6|            egy hang, mely azt sugta neki, hogy nem mind igaz az,
61  6|          testvérét és megmagyarázta neki, hogy kicsoda az a Brown.~ ~
62  6|             karján van lyuk, oda se neki. Az oázban van forrás, a
63  6|        hajtott a vizen. Négy matróz neki állt az egyik mentőcsónaknak
64  7|           ki, bolond örömmel ugrott neki a remegő asszonynak és feltámasztotta
65  7|        zihált, a férfi odanyujtotta neki a karját.~ ~- Nem győzi,
66  7|           szót sem, mióta megmondta neki, hogy nem lehet az övé.~ ~
67  7|             Bódultságában jól esett neki az a szenvedés, mit a férfi
68  7|         felé, a ki kaczagva tapsolt neki apró kezével és egyre gügyögött:~ ~-
69  8|           volt egy öreg ember, volt neki egy szép barna leánya. Fiuméban,
70  8|          magával. Az apja elültette neki, a leány megöntözte, azután
71  8|            a leány csak ezt felelte neki: «Majd megtudod, apám.»~ ~
72  8|             jósnőhöz és megmutattuk neki.~ ~- És Rita mit mondott?~ ~-
73  8|          szótlansága többet mondott neki minden beszédnél: hisz az
74  9|         nyomorral, de hagyjátok meg neki gyermekét, aki keblén csüng