Rész

 1  1|           ellenőrzése mellett senkinek sem tünhetett fel, ha egy kisasszonyt
 2  1|                kivül egyetlen tagjának sem volt föltétlen ura, a rábizott
 3  1| kedveskedéseket koczkára tegye, semmit sem árult el előtte abból, amit
 4  1|               A leány hozománya eszébe sem jutott e mellett.~ ~Most
 5  1|         hadnagv tartozását legkevésbbé sem látta veszendőnek. Magában
 6  1|              annyira, hogy eleinte meg sem értett mindent.~ ~Tehát
 7  1|             nem mozdult el egy perczre sem a lovai mellől. Nem tudott
 8  1|               és katonatisztnek szinét sem látta.~ ~Barduvay megmondta
 9  1|             ruganyos, arcza ránczai ki sem látszanak tömött hosszu
10  1|            feje fájni, de még az enyém sem. Miért mondtam volna előre?~ ~-
11  1|               a feleségére.~ ~- Azt én sem tettem, uram, s feltételezem,
12  1|               volna adósságokat, akkor sem fogadnám el ajánlatát. Uj
13  1|             tul van terhelve? Különben sem hallottam róla, hogy valaha
14  1|           nézett a hadnagyra. Egy szót sem értettek a dologból.~ ~-
15  1|              tudja, Ádám ur, mert soha sem igen törődött vele. - Látott
16  1|             Éva, akinek semmiféle Ádám sem áll ellent, és mikor azt
17  1|                   Nem szólott egy szót sem, ott hagyott engem, nyomorult
18  1|           embert, aki imádtam s még el sem bucsuzott. Mikor már félig
19  1|                kérdeztem tőle egy szót sem. Tudtam ugyis, hogy be fogja
20  1|            bujni, valahova, ahol senki sem talál ránk, ahol egymást
21  1|              az egészséggel, amit soha sem féltünk, amig megvan, pedig
22  1|            azért Éliás egy mozdulattal sem árulta el, hogy fáj. Arcza
23  1|             erős ember, aki talán soha sem sirt még életében, ráborult
24  1|      megöleltél. Azt hittem, hogy soha sem érem el; soha tőlem meg
25  1|                boszut álljak és ő soha sem lenne megelégedve azzal,
26  1|                 hogy egy eddig semmibe sem vett kéz őrködött fölötte
27  1|              nem cserélt volna egygyel sem ama léha mágnások közül,
28  1|                Barduvay Ádám nem látta sem azt a földig érő hajat,
29  1|                azt a földig érő hajat, sem a leány patyolatvállát;
30  1|                   A fiatal leány, maga sem tudta miért, remegni kezdett.~ ~-
31  1|                el, kisasszony, hogy le sem feküdtem; itt várok már
32  1|              bámult maga elé, egy szót sem értett a dologból. Hebegve
33  1|             többé.~ ~Hanem egyet még ő sem tudott meg soha.~ ~*~ ~Messze
34  2|              számára, aki néha hetekig sem jön össze mással, mint az
35  2|                   Igen, mikor még kend sem lesz majd itthon egész nap.
36  2|          növeljen belőle. Eddig eszébe sem jutott, hogy a felesége
37  2|               keresni a vadorzót. Soha sem tudott elfogni egyet sem,
38  2|               sem tudott elfogni egyet sem, pedig bizonyos volt, hogy
39  3|           kérdenem?~ ~- Oh kérem, szót sem érdemel, egy jómódu leányt
40  3|              azt mondja, hogy nem; meg sem gondolta, hogy hiszen olyat
41  3|            Azok messze laknak, még meg sem jöttek, ha jönnek is, vöröstollas
42  3|               odament hozzá. A biró be sem várta, hogy kérdezzék, megeredt
43  3|             meg nem hálálja az unokánk sem.~ ~Ekkor vetődött oda a
44  3|               meg nem szólott egy szót sem; nem bizott meg bennünk.~ ~-
45  4|                  nem tart örökké semmi sem.» Te?! Te hagyhatnál el
46  4|               akarja, hogy menjek. Még sem szabad vele ellenkeznem.
47  4|                   Gondolhatod, hogy rá sem hallgatok. Csak te vagy
48  4|          haszontalan emlékek? Azok ugy sem fognak bennünket jobban
49  5|              maradhassak. Eszem ágában sem volt valami kaland, de imádom
50  5|                életkor ez, mikor semmi sem tetszik előttünk lehetetlennek
51  5|           olyan fiatal voltam, ámbár ő sem sokkal több tavaszt láthatott
52  5|                Ma még a keresztnevemet sem mondom meg, hadd álmodjál
53  5|          nővérem azóta eltünt. A nevét sem tudom; álmaimban el nem
54  5|        századik esetben meglehet, hogy sem nem gyászol a feketefátyolos
55  5|                feketefátyolos asszony, sem nem csunya, ellenkezőleg,
56  5|               arczából egyetlen vonást sem lehetett látni az irigy
57  5|                 köszönöm, semmi esetre sem ...csak mondja meg az utczát...~ ~
58  5|               Jó nevelésü nők különben sem szoktak az utczán hátra
59  5|              aminek még egyetlen szála sem volt ugyan a kezem között,
60  6|            sötétkékjét egy bárányfelhő sem tarkitotta; pihent a szellő,
61  6|             maradt el tőle egy perczre sem. Warwick Alice jól tudta,
62  6|              lenni. Miután pedig semmi sem hozza ugy össze az embereket,
63  6|               a szeme szikrázott. Soha sem szólott nekem róla! - susogta
64  7|             voltak. A szólitásra senki sem felelt.~ ~- Siessünk, siessünk,
65  7|             ami örökké fáj és amin ugy sem lehet többé segiteni.~ ~
66  7|             köszöntésen kivül tiz szót sem, mióta megmondta neki, hogy
67  7|            Csakhogy már késő, gondolni sem szabad rá ezentul.~ ~De
68  7|                   kérdezte.~ ~- Semmit sem tudok! - felelt az asszony
69  8|            éles szeme ellátott, egyben sem ismerte fel az igazit, körül
70  8|               az ut távolságát sejteni sem lehetett, a sajkában ülők
71  8|        elrejtette titkát, még a helyet sem mutathatta meg senki, ahol
72  9|             mosolya, hangja: addig fel sem tudják egészen fogni ama
73  9|           irtózatosan egyforma sorsban sem hajlott meg a jobb érzés