Rész

 1  1|          körül; jól bántak vele, mert jól fizettek érte. - A gyámja
 2  1|      vagyont, épiti a hitelt!... Mert bizony, aki nem teheti,
 3  1|        Bella szivesen hallgatta, mert őszintén ragaszkodott Barduvayhoz.
 4  1| szerelmes és nem küzdött ellene, mert ez az érzés végtelen kellemes
 5  1|          a vetélytársa sorsát.~ ~Mert mikor megtudta, hogy az
 6  1|          hadnagy - igy nevezlek, mert rövid idő választ már el
 7  1|   leghalálosabb ellenségeinek.~ ~Mert az kétségtelen, hogy esküdt
 8  1|         aki boldogságának utjába mert állni.~ ~Doborkay Endre
 9  1|       joga hozzá, - kiáltotta, - mert engem szeret és én is szeretem!...~ ~
10  1|     Bella tán nem törődnék vele, mert hisz’ e tekintetben minden
11  1|       akit orvosért küldhetnénk, mert ez a cseléd most nem hagyhatja
12  1|     leánynyal elment hazulról... Mert mindennap sétálni mentek...
13  1|        örökké siratta az anyját. Mert sokat siratta... Nagy szive
14  1|          azt nem tudja, Ádám ur, mert soha sem igen törődött vele. -
15  1|         is megérte, hogy féltse, mert megaranyozta a czéget és
16  1|             kiáltott Barduvay, - mert ha igaz, amit mondott, akkor
17  1|         már nem tehettem semmit, mert megesküdtem a leányomnak...~ ~
18  1|         valóságos mánia volt az, mert mindig rá gondoltam. Hanem
19  1|        egy kis keserves sirásra, mert megéhezett az istenadta.
20  1|          tartoztál. Önző voltam, mert a boszura gondoltam, mikor
21  1|          vezeklettem a bünömért, mert megfosztottam magamat tőled,
22  1|      tőlem meg nem tudtad volna, mert a boszu lejárt, Szabó Pál
23  1|       fölötte egész életén át.~ ~Mert hogy őrködött, az kétségtelen;
24  1|     gyötrőbb volt rá ez a tudat, mert ugy hitte, hogy egy véletlen
25  1|     sohasem volt lelkifurdalása, mert baj nem fenyegette általok.
26  1|      nagyobb veszélybe döntheti, mert a maga ereje nem biztosithatja
27  1|        kért, hogy legyek készen, mert értem küldenek. Biztositom,
28  2|        hozzáment Birda Péterhez, mert tudta, hogy van az embernek
29  2|         leányt a multja daczára, mert néha a parasztember is megbolondul,
30  2|      Szivesen rábizták az erdőt, mert megbizható ember volt, ő
31  2|         jöhetett a házhoz senki, mert «Urfi» meg «Kisasszony»
32  2|          vigye magával Urfit is, mert itthon csak egyre veszekszik
33  2|         Csak egy felelet van rá: mert azzal már jó barátságban
34  2|       bizott volna benne, hanem, mert azt hitte egyszerü eszével,
35  2|    parasztész. A feleségére alig mert ránézni, hanem Kisasszonyt
36  2|         neki, hogy jól ügyeljen, mert a vadorzók most tehetnek
37  2|         inkább bántotta a dolog, mert rendesen csütörtök volt
38  2|        Most csakhamar doktorhoz, mert beteg volt a kutya. Én is
39  3|          az egészséges vértől és mert mindig olyan nagyon piros
40  3|          pedig, aki sápadt volt, mert a kortesekkel lumpolt egy
41  3|         amely nem ürült ki soha, mert amint fogyatékán lett volna
42  3| megkérdeztük tőle, hogy mi baja? Mert segitenénk rajta akár a
43  3|      lábát, ma kelt fel először, mert szavazni akart. Duha Gábrist
44  3|    seprővel verte ki a felesége, mert azt merte mondani, hogy
45  3|           meg a szeme körül. Nem mert hangot adni, félt a saját
46  4|          Hát még jobban keresik. Mert a tudománynyal összekevert
47  4|      akivel nem törődik senki.~ ~Mert az ott a tökéletes közöny
48  4|          akkor gyere és ölj meg, mert akkor csak a halál lehet
49  4|         legnagyobb boldogságtól, mert érzem, hogy még többtől
50  4|        és a legnagyobb bánattól, mert iszonyuan szenvedek, ha
51  4|         a tied.~ ~Gyere mielőbb, mert meghalok!~ ~Csak egy pillanatra
52  4|          szivesen meg is toldom. Mert szeretlek! szeretlek! (meg
53  4|    mindenem! Nem irhatok többet, mert sietnem kell. De te vagy
54  4|       közöd a szép asszonyokhoz, mert csak az enyém vagy.~ ~Nem
55  4|      Szinte sajnálom a bolondot, mert másképen nagyon kedves.
56  4|      akivel majd beszélgethetek. Mert azt meg kell adni neki,
57  5|          lázasan beszélt, de nem mert a szemem közé nézni. Egyszer
58  5|       szólott:~ ~- Miért?!... ~- Mert nem arra való ön, hogy meghaljon,
59  5| szorongattam, csókoltam a kezét, mert az is olyan kicsi és finom
60  5|              Azért, boldogtalan, mert férjem van!~ ~- Hát tesz
61  5|        hogy csak el akart tünni, mert magaviselete éppen eléggé
62  6|        van, - mondá kenetesen, - mert Tunisz nem a mienk. Ha az
63  6|          élelmiszer hiánya volt, mert a három hajó közül, mely
64  6|       Azért lőttem le a lovadat, mert észrevettem, hogy az enyémnek
65  7|        napján; engedelmeskedett, mert szegény öreg szüleit boldognak
66  7|         eszébe, hogy felkeresse, mert tudta, hogy a közös kötelesség
67  7|       Isten!... Énmiattam ugy-e? Mert szerettél, mert nem akartad,
68  7| Énmiattam ugy-e? Mert szerettél, mert nem akartad, hogy a másé
69  7|     csókja szentségteleniti meg, mert erre az érintésre magához
70  7|          mondom!... kötelessége, mert meggyalázott! Ne vesztegesse
71  9|         sirjatok és jajgassatok, mert meg vagytok alázva! A halál
72  9|     vezeklést is Éva botlásáért. Mert nincs ahhoz fogható gyötrelem,
73  9|     szétmarczangolja a homlokát, mert ugy érezte, hogy levegőre