Rész

 1  1|          mult el azóta, hogy a kis leány apja a karjai közt halt
 2  1|            az időt, amelyben a kis leány vagyona az ő kezében forgott.
 3  1|       zárdából kivegye. A nyáron a leány vidéken volt egy barátnőjénél;
 4  1|        érte sietett, a kaczagó kis leány helyett egy piruló szüzet
 5  1|        hogy mit változott az a kis leány néhány hét alatt s Barduvaynak
 6  1|          legjobb jelnek vette.~ ~A leány olvasott, Barduvay nézte.
 7  1|           s elveszi gyámleányát. A leány hozománya eszébe sem jutott
 8  1|          annak az illatnak, mely a leány hajáról, ruhájáról és ajkai
 9  1|    lapultak meg valamennyien a kis leány körül, aki nem sejtette
10  1|           követelni akarta, hogy a leány megmutassa neki, de még
11  1|           bizonyosra vette, hogy a leány nem látja többé, sietve
12  1|      régibb levél ez, melyet a kis leány csak ereklyeként őriz, nagyon
13  1| nagylelküségét az emberek előtt. A leány gazdagsága szinte kinálta
14  1|      kisasszonyka örökségébe. De a leány legalább nem kerül olyan
15  1|        mégis aggódott:~ ~- Hátha a leány beleavatkozik?~ ~Barduvay
16  1| makacskodni talál?... Az ilyen kis leány csupa fellengősség.~ ~-
17  1|          tekintetben minden fiatal leány egyaránt naiv, de önérzetes
18  1|         abban a levélben, melyet a leány zsebéből kilopott, olvasott
19  1|          Jaj de szerettem!... az a leány volt az én kincsem, akit
20  1|            hogy örült neki az árva leány, az én leányom!...»~ ~Egy
21  1|       Legyen megátkozva a franczia leány! Legyen megátkozva a csábitó!
22  1|       volna; de a szemem ráesett a leány keblére: egy gyermek csüggött
23  1|          ur! és az a szerencsétlen leány mégis csak arra kért, hogy
24  1|         róla... A szegény megcsalt leány utóljára szépen megnyugodott.
25  1|           Egyszer aztán lefeküdt a leány. Arcza piros volt, a szeme
26  1|            földig érő hajat, sem a leány patyolatvállát; rá nézve
27  1|  szoritotta kezét, csókot intett a leány felé és óvatosan, hogy az
28  1|       levelet Bellának.~ ~A fiatal leány, maga sem tudta miért, remegni
29  3|         KISASSZONY.~ ~Gömbölyü kis leány volt, akinek minden tagja
30  3|         virágot a réteken. Hanem a leány csak megmaradt akkor is
31  3|          felkerült az egyetemre, a leány odahaza maradt a tarka boczik
32  3|      hogyha tanul, azt nem bánta a leány, de azért csak irhatna néha.
33  3|             kis pipacs?»~ ~Pedig a leány érezte, hogy ő most is csak
34  3|            hegyével megérintette a leány három ujja hegyét, aki szerette
35  3|       Egyszer eljött ő is. Aznap a leány megint piros volt. Olyan
36  3|       Halvány volt mind a kettő, a leány is, meg a fiatal ember is.
37  3|      mondott maguknak az a nyelves leány?~ ~- Nem mondott az semmit,
38  8|          ide egy hajótiszttel.~ ~A leány eljárt a városba, a fiu
39  8|         Heves, szenvedélyes volt a leány, nem birt vele senki. A
40  8|           csak, vagy a halálé.~ ~A leány apja, aki horvát volt, nem
41  8|         Egy vasárnap este, mikor a leány megjött a városból, egy
42  8|          Az apja elültette neki, a leány megöntözte, azután letérdelt
43  8|         ember csodálkozva nézte, a leány csak ezt felelte neki: «
44  8|      hajtását; ha a nap sütötte, a leány beárnyékolta sötét hajával,
45  8|           az első bimbó.~ ~Akkor a leány megfogta az apja kezét és
46  8|           az emberek sorsához?~ ~A leány felkapaszkodott az apja
47  8|            sirt, mikor meglátta; a leány nem sirt, csak elsápadt
48  8|          nem volt a kikötőben.~ ~A leány kinézett a sik tengerre,
49  8|   haldokolva hajtotta le szárát, a leány meglocsolta sós tengervizzel,
50  8|       siklottak elő a brazzerák. A leány felállott a kőlapról, valahányszor
51  8|            megjött a várva-várt. A leány messziről megismerte a világos
52  8|          azt a másikat.~ ~A horvát leány csak nézte őket. A legény
53  8|      összeszedte magát, az a másik leány tovább akart menni.~ ~-
54  8|       békét, - felelte.~ ~A horvát leány ugy érezte, mintha kést
55  8|            fejemre! - szólt ujra a leány. - tudod, hogy miért van,
56  8|  elforditva, tovább akart menni. A leány belekapaszkodott a karjába.~ ~-
57  8|    összerezzent, zavartan nézett a leány kontyos hajára. Az odalépett
58  8|           enyém vagy!...~ ~A másik leány ajkán gunyos mosoly játszott,
59  8|        Azzal tovább ment. A horvát leány nem állta többet utját.~ ~- ~ ~
60  8|           hiába fonnyadt, sápadt a leány, mint az a bimbó, a melyet
61  8|          készen ringott a vizen, a leány beleült.~ ~Nemsokára megjött
62  8|       megint a másikat.~ ~A horvát leány mosolyogva fogadta őket.~ ~-
63  8|           Látod, igy van jól. Okos leány vagy s ami a gyereket illeti...~ ~
64  8|           a gyereket illeti...~ ~A leány kaczagott.~ ~- Oh te! hát
65  8|         mind a hárman, legjobban a leány. A kikötőnél elváltak egymástól.~ ~
66  8|     elváltak egymástól.~ ~A horvát leány utközben visszafordult.~ ~-
67  8|    röpültek Fiume felé.~ ~A horvát leány ott ült a kormánynál s egy
68  8|     kormánynál még mindig a horvát leány ült, a halász, meg az a
69  8|           hangja vegyült. A horvát leány sirt. A legény abbahagyta
70  8|      odacsuszott a bárka végére. A leány a bárka alján térdelt és
71  8|            vésve a husba. A horvát leány megboszulta magát...~ ~-
72  8|        volna: ápolja a szép horvát leány fehér rózsájának utolsó