Rész

 1  1|                a legdrágábbat válogatta ki; uszott a gyermek a bőségben,
 2  1|               nem teheti, az nem szórja ki a pénzt az ablakon. Barduvay
 3  1| vigasztalhatatlannak mondta magát, hogy ki kell vennie védőszárnyai
 4  1|        rózsaszinü papirosdarab kandikál ki.~ ~Ahány levél a házhoz
 5  1|     függönyözött dolgozószoba ablakából ki lehetett látni a kertre,
 6  1|               rábizhassa: maga nyitotta ki ajtaját leghalálosabb ellenségeinek.~ ~
 7  1|                 az ő millióiból kerülne ki a dus hozomány. Ez is nagyban
 8  1|                 ruganyos, arcza ránczai ki sem látszanak tömött hosszu
 9  1|                 a cselédet, hogy nézzen ki egy kicsit. Ő maga nem mozdult,
10  1|                kis katonatisztnek! Soha ki nem mászik belőle. A mint
11  1|               hozzá. Barduvayra nézett. Ki tudja, mi van a sors könyvébe
12  1|             akárhogy kezdi, csak jó sül ki abból. Annyi bizonyos, hogy
13  1|             abból. Annyi bizonyos, hogy ki van már az eszelve régen.
14  1|         számitott rá, hogy egy ember, a ki rá nézve mégis csak idegen,
15  1|                abban, hogy nem találják ki szavai értelmét és valami
16  1|                Ha az orvos jön, fizesse ki és mondja, hogy egy másik
17  1|              párnásan, gödrösen, finom, ki nem érezhető csontjai fölött,
18  1|          reménye egy pillanatra se halt ki szivemből. Azzal ébredtem,
19  1|            tervet nem magamtól eszeltem ki, sohase lettem volna képes;
20  1|               és sárga papirosokat vett ki belőle. Odanyujtotta Barduvaynak:
21  1|           valóságos zsarnokká fejlődött ki benne az önzés.~ ~Most vége
22  1|             szenvedett.~ ~Nem térhetett ki többé ama kinos gondolat
23  1|             fekete haju Judit emelkedik ki és vérző szivére mutatva,
24  1|               de annyit lehetetlen volt ki nem találnia, hogy itt valami
25  2|             sokkal jobban őrzi, semhogy ki lehetne játszani. Nagy szerencse
26  2|           piczike gyanuokot talált, már ki is gömbölyitette az egész
27  2|                a dunna alól csicseregte ki: «fogott-e hát tolvajt?»~ ~-
28  2|          szobából gyertyavilág fénylett ki; Birda odalopózott az ablakhoz.
29  3|            minden tagja ugy domborodott ki, mintha el akarta volna
30  3|                  akit a városból hoztak ki néha. Másnak talán kikaparta
31  3|          megkamaszodott és pehely verte ki az orra alját, a kisasszony
32  3|            járja; ugyanaz a virág virit ki minden tavaszszal; megmarad
33  3|          gyakorlatában egyre-másra dőlt ki a kortes-szónok, nem győzte
34  3|             kulacsából, amely nem ürült ki soha, mert amint fogyatékán
35  3|              urat. No már a többit csak ki lehet találni?~ ~- Mi pedig
36  3|             Duha Gábrist seprővel verte ki a felesége, mert azt merte
37  4|               lássalak!~ ~Hadd olvassam ki a szemedből, hogy szeretsz;
38  4|                Oh istenem! helyetted! - Ki pótolhatna előttem téged?!... ~ ~
39  4|                egy szabad perczem. Este ki is vagyok fáradva, ugy,
40  5|               magáét. Kivallatott, hogy ki vagyok, mit csinálok; hány
41  5|                nővérem sohasem nevetett ki.~ ~- Oh, Istenem! hát mit
42  5|            megcsókolt...~ ~Alig mondtam ki ezt: két kar fonódott nyakam
43  5|                 sereg apró lámpás gyult ki a hegyoldalban, mintha az
44  5|               ezt, hogy lehetetlen volt ki nem találnom aggodalmát.~ ~
45  5|               Végigrobogtunk a városon, ki a lipótvárosi gyárak felé.
46  5|                 át világosság szürődött ki.~ ~Megálltam az ajtó előtt.
47  5|              sejtik, hogy van valaki, a ki tudja a fátyolos asszony
48  6|           rendes kisérője, mr. Brown, a ki olyan volt éppen, mint az
49  6|              szeme közé, hogy nem állta ki soká és elnevette magát.~ ~-
50  6|             ezerszirmu sárga rózsa nőtt ki. Az a sárga rózsa a feje
51  6|               eléje és egy könyvet vett ki a zsebéből.~ ~- Ha kivánja,
52  6|                 különben az egyetlen, a ki Brownt már régebben ismerte.
53  6|           pisztolyomat egyszerre lőttem ki vaktában a beduin felé.
54  6|     Istenkisértés, - nyögte az olasz, a ki tudta, hogy mr. Brown sohase
55  6|               angol utasé a dicsőség, a ki ugy halt meg, mint egy igazi
56  7|            halvány lámpafény csillogott ki.~ ~A fekete felhőkből lehullott
57  7|               kutya ugatása.~ ~- Jöjjön ki, Mihály, az Istenért!~ ~
58  7|          elfödte a világos ablakot.~ ~- Ki van odakint? - kérdezték
59  7|               megfázik.~ ~- Ej, Mihály, ki törődnék most a hideggel?
60  7|             nagy bozontos kutya szökött ki, bolond örömmel ugrott neki
61  7|           szabad rá ezentul.~ ~De azért ki tilthatta volna meg, hogy
62  7|                 Azon a helyen a kerités ki volt tiporva, mintha rendes
63  7|                 az asszonyt.~ ~- Tudja, ki lakik itt? - kérdezte.~ ~-
64  7|             gyenge világosság szürődött ki az udvarra. Mihály rátapasztotta
65  7|          megbünhődött.~ ~- Meg az is, a ki nem volt bünös. Isten áldja
66  7|          vihogott a kis gyermek felé, a ki kaczagva tapsolt neki apró
67  8|            virág a sorsom; ebből feslik ki rám a hajnal vagy a szemfedő.~ ~-
68  8|             rózsatő közül ő választotta ki. Azután elmentünk együtt
69  9|       csillogása; rekedt köhögés szállt ki az elszorult mellecskéből,
70  9|               utczán egymás után vonult ki csendesen. A haragos szomszédok,
71  9|       ellenségek nem is látták egymást. Ki törődnék ily pillanatban
72  9|              tulversengve egymást, hogy ki szereti jobban a halottját.~ ~