Rész

 1  1|         Az inas átvette a postát. Öreg ember volt, aki husz esztendő
 2  1|         meg zsebre tette maga. Az öreg Éliás volt a mestere, ez
 3  1|         kezei között. De azért az öreg Éliásnak döntő véleménye
 4  1|      kezében összpontositani s az öreg zsidó hiába csóválta a fejét,
 5  1|         még a testi jólétét is.~ ~Öreg emberek, akik már csak a
 6  1|          válni élő mumiának.~ ~Az öreg Éliás nagyon elmerült a
 7  1|         Ádám belépett a házba, az öreg Éliás ugy felugrott deszkapadjáról,
 8  1|           üljön le, Ádám ur.~ ~Az öreg zsidó előhuzott egy szalmaszéket
 9  1|           megmagyarázni: «Ezek az öreg lábak,... hehe!... nehéz
10  1|          Hja, azt meg kell nézni; öreg ember vagyok; - kaczagott
11  1|            bizonyosan fizet.~ ~Az öreg zsidó azt vette észre, hogy
12  1|          tekintete találkozott az öreg ember fénytelen szemével:
13  1|         mégsem prolongálunk.~ ~Az öreg ember szomoruan hallgatott.
14  1|         Tudom. Maga szeret engem, öreg Éliás. Mindazok közt, akiket
15  1|           dolog. Majd kinyitja az öreg szolgáló. Hamarosan előkereste
16  1|           várom a hadnagyot.~ ~Az öreg cseléd csoszogva lépett
17  1|          Barduvay megtapogatta az öreg ember szivét. Dobogott.
18  1|       kell hinnem, hogy a szegény öreg megzavarodott. Milyen borzasztó
19  1|           üveget és a halálsápadt öreg ember orrához tartotta.
20  1|           felnyitott szemét.~ ~Az öreg cseléd kiabált örömében,
21  1|           végre Barduvay, akit az öreg eddig alig vett észre.~ ~
22  1|                          VI.~ ~Az öreg ember betette maga után
23  1|        nem volt többé szép, hanem öreg és ránczosképü. Egy leányom
24  1|     emeltem többet. Oh, én ostoba öreg fejem; ilyen az, mikor nincs
25  1|       betette egy karosszékbe. Az öreg ember megkapaszkodott a
26  1|       reggel lelkendezve rohan be öreg cselédem. Leborul a földre
27  1|         már a pokol volt...»~ ~Az öreg zsidó jajveszékelve járta
28  1|        meg:~ ~- Mi lett a fiuból, öreg Éliás?~ ~A vén zsidóember
29  1|         mint a fal.~ ~Rábámult az öreg emberre, akinek lassan hanyatlott
30  1|       milyen csodálatos tüz ég az öreg szemében, mely szinte melegitett;
31  1|     Csaknem kiserkedt rá a vér az öreg ujjak alól, de azért Éliás
32  1|         még életében, ráborult az öreg zsidóra, és zokogott.~ ~
33  1|       szeretnem...~ ~- Te szegény öreg ember...~ ~- Nem vagyok
34  1|         mondom többé. Zavart eszü öreg ember vagyok, nem tudom,
35  1|          Most vége van ennek. Egy öreg ember, akit eddig csupán
36  1|     szigoruan bántak ott vele, az öreg ember mindig tudta módját
37  1|        mesés volt mindez, amit az öreg elbeszélt, hinnie kellett.
38  1|     indult az emeletre. János, az öreg szolga, megcsóválta fejét
39  1|          Óhajtotta volna, hogy az öreg Éliásnak legyen igaza, akinek
40  1|               Kincs neked igazad, öreg Éliás! Hiszen látod, hogy
41  1|      Amint a folyosóra lépett, az öreg Jánost látta egy ablakmélyedésben.
42  1|           a kisasszonyhoz...~ ~Az öreg cseléd nem tudta tovább
43  1|          Éliás bácsi, nézze!~ ~Az öreg zsidó elolvasta unokája
44  3|    pipacs-kisasszonynak. Mikor az öreg doktor Kanócz igy látta
45  3|          szempillájáról.~ ~*~ ~Az öreg doktor Kanócz megint bevetődött
46  3|       lenni. Arra kapaczitálta az öreg urat, hogy lenditsen az
47  3|         őt ijesztgesse vele.~ ~Az öreg megcsóválta a fejét a fiatal
48  3|          férfi kezet fogott.~ ~Az öreg ur elfojtott egy nehéz sóhajtást
49  3|        Hátha kapaczitálhatná a jó öreg urat? Meg akarta próbálni
50  3| megdörzsölte a szemét. Gyalázatos öreg szemek, be vagytok rugva
51  3|            Tudom, öcsém, szólt az öreg biró, miközben lekászolódott
52  3|      Bácska akár svarczgelb.~ ~Az öreg rácskai nemes is ment csendesen
53  3|           miről beszél maga?~ ~Az öreg paraszt hunyoritott egyet
54  3|          vele a kisasszonyt.~ ~Az öreg nemes valamennyire már értette
55  3|           lelkünkre kötötte.~ ~Az öreg nemes ugy érezte, hogy nagyon
56  3|          elegáncziával lejtett az öreg urhoz.~ ~- Hát a kisasszony
57  3|         no majd megvárjuk...~ ~Az öreg ember nem szólt, hanem elkezdett
58  5|           rosszabb: mámoros.~ ~Az öreg asszony megint feljajdult,
59  5|      nyoma finom kis arczukon. Az öreg nőcseléd ott kuczorgott
60  6|       annyi évet éltek, mint a jó öreg egymagában. Igy azután könnyen
61  6|          aki szó szerint vette az öreg urnak a halálos ágyon kiejtett
62  7|    engedelmeskedett, mert szegény öreg szüleit boldognak akarta
63  8|             Terssattoban volt egy öreg ember, volt neki egy szép
64  8|         mellé és imádkozott.~ ~Az öreg ember csodálkozva nézte,
65  8|        Azután elmentünk együtt az öreg Ritához, tudod, a jósnőhöz
66  8|            fehéren, mint a hó. Az öreg horvát sirt, mikor meglátta;
67  8|           ölni? Hát igaza volt az öreg Ritának?~ ~- Ne beszélj
68  8|          a halász? - kérdeztem az öreg várőrt, mikor elhallgatott.~ ~-