Rész

 1  1|         mögött, a fák lombja elrejti ott a kiváncsiság elől...»~ ~
 2  1|            megtörülgetve; nem lakott ott senki, egy légy se zugott
 3  1|             Ha más valaki lett volna ott, bizonynyal megmondja Éliásnak,
 4  1|              édes igérettel, most is ott van a szive fölött és feltámadt
 5  1|           előbbi helyére, mégis csak ott volt neki legjobb. Mintha
 6  1|            Nem szólott egy szót sem, ott hagyott engem, nyomorult
 7  1|       boldognak láttam általa, mikor ott gőgicséltek, játszottak
 8  1|   ágyaszélébe, hogy ketté repedjen s ott vesszek el én is!... Az
 9  1|           emberre emelte szemét, aki ott pihent valaha a megfakult
10  1|             katonatisztre és ha majd ott fekszik vérében, akkor megmondom
11  1|             benne akkor, aki mellett ott állt a másik fiu, az elhagyott,
12  1|             Bármily szigoruan bántak ott vele, az öreg ember mindig
13  1|     belebámult a tó vizébe s elnézte ott a magasságban tündöklő csillagok
14  1|     oldalrésze a rózsatelepre nyilt. Ott volt az emeleten a Bella
15  2|         megtetejezte dusan tövissel. Ott ugyan se ember, se állat
16  2|              De csak a sarokig ment, ott a fák közé állt s leselkedett.
17  2|   leselkedett. Rengeteg ideig állott ott hiába. Egyszer az asszony
18  2|               Megitatnám ezt a gebét ott.~ ~- Nagyon jó a viz. Csak
19  2|             észrevehet valamit, amig ott időzik. Majd megkérdezem
20  2|            kis kapun be akart lépni, ott ráesett kidülledő tekintete
21  2|            lőttek le egy őzet. Birda ott termett és megtalálta a
22  2|              házig, de ők ugy álltak ott megvilágitva az éjszakában,
23  2|          beczammogott velök a házba, ott ledobta mind a kettőt a
24  2|          megtalálták a csontvázakat. Ott temették el őket, ahol rájok
25  3|          minden tavaszszal; megmarad ott minden egyformának egy emberöltön
26  3|            vele. Ő csak azért maradt ott tovább is, hogy észrevétlenül
27  3|         bujtatott inasgyereknek, aki ott ácsorgott köztök és várta
28  3|           vörösek. Azoknak pedig még ott van az erősségök, azon az
29  3|        odabent meghallotta a dolgot, ott hagyott italt, bankot, kalapot;
30  3|           iramodott neki az ajtónak; ott megtorlódtak huszan, eltelt
31  3|              kuriába.~ ~Csendes volt ott minden. Az «asszonynéni»
32  4|            ismeretlen paradicsom van ott. Ott megszünik a fagy s
33  4|       ismeretlen paradicsom van ott. Ott megszünik a fagy s megszünik
34  4|        jéghegyek közt vezető uton.~ ~Ott a közöny nyugalma honol,
35  4|             törődik senki.~ ~Mert az ott a tökéletes közöny országa;
36  5|        lehajtani fejemet az ölébe és ott elaludni.~ ~Egészen véletlenül
37  5|         hangját és ugy rémlett, hogy ott van előttem fátyol nélkül,
38  5|               a gaz, a becsületrabló ott rejtőzik az alacsony deszkafödél
39  5|          alacsony deszkafödél alatt, ott várja epekedve a romlásba
40  5|         bejutottam egy pitvarfélébe, ott egy ajtóhasadékon át világosság
41  5|       árnyékban maradtam, de a többi ott volt előttem valamennyi,
42  5|             amit sejtettem rajta. De ott volt égszinü szemeiben az
43  5|           arczukon. Az öreg nőcseléd ott kuczorgott köztök, egy darab
44  5|             hol az Isten lelke szól, ott elnémulnak a szenvedélyek,
45  6|          akármelyik perczben keresi, ott találja közvetetlen szomszédságában,
46  6|              a javadat akarom. Látod ott előtted azt a keskeny erdőt,
47  6|                S az aranyszivek most ott pihennek egymás mellett
48  7|        sirása, a nevetése, s akit ha ott érez az ölében, amint kis
49  7|               egy kutya hullája volt ott; a Károly kutyájáé.~ ~Az
50  7| felhallatszott ijesztő vonitása.~ ~- Ott van! Ott van! - sikoltott
51  7|       ijesztő vonitása.~ ~- Ott van! Ott van! - sikoltott az asszony,
52  7|            rántott rajta egyet, hogy ott maradt az öt ujja nyoma
53  7|           iszonyu látvány emlékével, ott, a fenyves alján. A levegőben
54  7|        visszafordult. A derék Szikra ott állott közte és az asszony
55  8|            egymást, hogy szükség van ott lent a susaki hidon mind
56  8|               Hanem azontul a hajnal ott találta, a csillag leragyogott
57  8|             megkérdezte a halászokat ott is. Egy se tudott semmit
58  8|          mikor a sajka kikötött, már ott várta a legényt a parton.
59  8|         Fiume felé.~ ~A horvát leány ott ült a kormánynál s egy románczot
60  9|            két koporsóra; mindeniken ott volt a gyöngyvirágból, meg
61  9|             pap és beszentelte; akik ott voltak, együtt mondták vele