Rész

 1  1|           mult el nap, hogy valami  cselekedettel ne szolgáljon
 2  1|      utjába, mikor szüksége volt a  tanácsra. Utóljára valóságos
 3  1|          megállhatni becsülettel a  barátja leánya előtt. Most
 4  1|          nem hoz is valami különös  kezeseket; csak adjon neki
 5  1|       intézetben, hivatalban, ahol  fentartani az összeköttetést;
 6  1|             az előkelő özvegy.~ ~A  asszonynak korlátlan szabadsága
 7  1|         amilyenben itt megfizették  drágán - semmiért. A ház
 8  1|         lovai mellől. Nem tudott a  ember semmit és katonatisztnek
 9  1|      magára emlékszem legrégebben.  volt hozzám mindig; oktatott,
10  1|    hétszilvafásnak, a szép örökség  kézre vár; majd elcsinálja
11  1|        ember, akárhogy kezdi, csak  sül ki abból. Annyi bizonyos,
12  1|        Hanem azért azt hitte, hogy  lesz mosolyogni.~ ~- Kifizetem
13  1|         jaj, Ádám ur, hol van az a  csendes esze! Hadnagy ur,
14  1|            aláástam jövőmet s most  házassággal akarok a bajból
15  1|       velünk; oh, kisasszony, a mi  urunk kezet fogott ilyen
16  1|           kihivatják Doborkayt is; , ha ilyenkor férfi van a
17  1|            a közjegyző, - Barduvay  barátom és ösmerem irását.
18  2|       hozta magával őket. Az egyik  lesz neki, mikor az erdőt
19  2|           szépen nyugodni.~ ~Birda  erős sövényt vert a ház
20  2|         verhette magát. A sövénybe  erős tölgyfa-ajtót vágott,
21  2|     bizonyos. De hát miért?~ ~Az a  erdei levegő tisztán tartja
22  2|     felelet van : mert azzal már  barátságban van. Hm!~ ~Az
23  2|     lehuzta a lóról.~ ~- Ejnye, de , hogy találkozunk. Itt vannak
24  2|        Mondja csak, van a kutjában  viz? Megitatnám ezt a gebét
25  2|            a gebét ott.~ ~- Nagyon  a viz. Csak tessék befordulni
26  2|         vele. Fél óra mulva a régi  barátok voltak. Azután bement
27  2|         dörgölődött hozzá. Akkor a  csendeseszü paraszt megfogta
28  2|         mindjárt, majd visszamegy.  óráig tünődött mozdulatlanul.~ ~
29  2|  megharapott a kutyája.~ ~- Tudom;  is, hogy agyon tetszett
30  3|           is rózsaszinre válik. De , gondolta, hogy nem ugy
31  3|            Hátha kapaczitálhatná a  öreg urat? Meg akarta próbálni
32  3|       hiven Nagy Péterre. Biz abba  idő lelt, mig odajutott,
33  3|            a szava:~ ~- Adj’ Isten  napot, tekintetes uram!
34  3|         tegnap elutazott, eljött a  lélek a faluházához; egy
35  4|         kell az én szerelmem, mint  uzsorásnak a váltó? Jól
36  4|         helyemben. Megyek fürdőre.  levegő, gyönyörü tájék,
37  4|    felséges levegőt élvezhetem. De  lesz kirándulni a hegyek
38  4|       féltékeny vagyok-e?~ ~Kedves  barátom! Én belátom, hogy
39  4|          egymásnak? mi, akik olyan  barátok vagyunk s akik annyira
40  4|        Addig is, isten vele, édes,  barátom. Gondoljon ránk
41  5|       nézéséből. Jöjjön innen, nem  minekünk itt lenni.~ ~Ugy
42  5| asszonynyal.~ ~- Csakugyan!... nem  itt lennünk! - mondta utánam
43  5|           magamra és hálát adtam a  Istennek, aki hozzá segitett,
44  5|    törődjék, ami mögötte történik.  nevelésü nők különben sem
45  5|         alma, a sütemény...~ ~- Oh  néni, aranyos nénike!...
46  5|        néni, aranyos nénike!... de , hogy eljöttél, olyan éhen
47  5|       megint a tied, a te , a te  feleséged. Hozd el magaddal
48  6|            haragudni próbált, de a  Brown olyan együgyü komolysággal
49  6|           annyi évet éltek, mint a  öreg egymagában. Igy azután
50  6|          maradt. Odajött hozzám és  olasz nyelven azt mondta:~ ~
51  6|           felé. Hátha valami csoda  helyre vezeti a golyót?~ ~
52  7|            Talán otthon van azóta?  lenne megnézni, - szólt
53  7|            asszonynak meg nem volt  oka , hogy törődjék vele.
54  7|     Mennyire vagyunk hazulról?~ ~-  órányira.~ ~- E szerint
55  7|       Azontul lassabban lépdelt.~ ~ két óra telt el azóta, hogy
56  7|          nem lehetett kétség, hogy  nyomon jár. A rohanó felhők
57  7|         Mintha tudta volna, hogy a  Szikrától nincs mit félnie.
58  7|          volt ellene.~ ~- Az Isten  volt, hogy kideritette az
59  7|        fejét.~ ~- Azt hiszem, hogy  mostoha lennék, - mondá
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License