Rész

 1  1|       védőszárnyai alól, miután már itt az ideje, hogy a leányka
 2  1|           hogy elviszi a leányt. Ma itt volt a terminus.~ ~Barduvay
 3  1|             kényelemről, amilyenben itt megfizették jó drágán -
 4  1| vetélytársat. Abban megbizott, hogy itt jól őrzik a kincsét s remélte,
 5  1|           ez a gyermek, aki mellett itt volt az ördög s a csábitás?!...~ ~
 6  1|          Ádám nem engedte:~ ~- Jobb itt, ahol a levegőben van már
 7  1|                Valami váltók vannak itt. Az a katonatiszt... Nem
 8  1|            feledékeny, álmos; hanem itt van a könyv, mindjárt beszél
 9  1|     Doborkay, - mormogta magában, - itt van, 115, a 115 alatt, azonnal
10  1|        lépett be. - Az a katona van itt, - dünnyögte.~ ~Barduvay
11  1|   Boszantotta, hogy most tud valaki itt lenni s hogy az a valaki
12  1|      valamiképen megmagyarázza.~ ~- Itt van éppen Barduvay ur, ő
13  1|          menekülését és most, mikor itt volt a döntő pillanat, rettegett,
14  1|          hogy beteg. És senki sincs itt, akit orvosért küldhetnénk,
15  1|           cseléd most nem hagyhatja itt. Talán a hadnagy ur lesz
16  1|          feketeszemü Judit. Most is itt látom magam előtt. Nagy
17  1|      leányom, hanem majd visszajön; itt küldi neked ezt a játékot,
18  1|        haját, hát azt gondoltam: ez itt az Éva, akinek semmiféle
19  1|   sivalkodik; nem tudom, mi baja... Itt van, itt van! - mondogatta
20  1|          tudom, mi baja... Itt van, itt van! - mondogatta egyre. -
21  1|          Kitaláltam, hogy Judit van itt... egy teljes év után...~ ~
22  1|             egy magányos házat, ezt itt. El akartam a világ elől
23  1|             megvert az Isten! Mikor itt feküdt hallva, az én reménységem,
24  1|           hallottam utolsó hangját, itt szoritotta szivéhez utoljára
25  1|            a csábitója fiát. Minden itt van most is, csaknem ugy,
26  1|   kisasszony, hogy le sem feküdtem; itt várok már szürkület óta.
27  1|          volt ki nem találnia, hogy itt valami rendkivüli dolog
28  1|          Mikor megtudta, hogy nincs itt, hanem valami urak turkálnak
29  1|              egy váltó ára, melynek itt kell lenni, miután az, akinek
30  1|          beszélhet.~ ~- Mi történik itt? - hangzott e pillanatban
31  2|           Nappal ezt a részt járom, itt leszek mindig közel; vagy
32  2|            de jó, hogy találkozunk. Itt vannak a zsidók. Holnap
33  2|           felriadt: «hallotta kend? itt a vadorzó megint!...» ~-
34  3|            hogy talán csak arra van itt a földön, hogy folytassa
35  3|               Mondd meg nekik, hogy itt van a tatár; üt, vág, kaszabol
36  3|              az imént szavazott le. Itt mászkál valahol a sánta
37  3|          Rácskán szavazó ember, aki itt ne volna!~ ~- A kisasszony
38  4|        dehogy is semmi!~ ~Hiszen te itt maradsz! Te nélküled fogok
39  4|           örömömben...~ ~De nem! Te itt maradsz! mit ér igy az egész?
40  4|         édes, ne maradnék tán én is itt? Jaj, édes kedves! Mikor
41  4|         aranyom! Három napja vagyok itt s csak most irok először.
42  4|             drága, a minden. Nesze, itt küldök megint egy kis hajat,
43  4|           rigó. Ez a bolond fiu meg itt lépten-nyomon adja az éjjeli
44  4|   tulságosan követelőnek lennem. Én itt mulatok, igaz, hogy muszájból,
45  5|          magamtól ijedten, mit akar itt most ez az asszony?!~ ~Egy
46  5|         aggodalmamban.~ ~- Mit akar itt? - kérdeztem remegve, amint
47  5|       Jöjjön innen, nem jó minekünk itt lenni.~ ~Ugy kell lenni,
48  5|                Csakugyan!... nem jó itt lennünk! - mondta utánam
49  5|          asszonynak szeretője van s itt találkozik vele, ebben a
50  5|              Édes kicsikéim! Netek, itt van, amit igértem; a dió,
51  5|        volna.~ ~- Istenem!... ő van itt! - hebegte.~ ~Azután térden
52  6|             nem szerelemből hagyott itt, - mondá.~ ~Azután megindult
53  7|                 Hát jól van; várjon itt egy kicsit, mindjárt jövök,
54  7|      oldalon a férfi megállott.~ ~- Itt váltunk el! - mondá.~ ~Az
55  7|            te kigyó!... Ugy-e, most itt vagyok, azt gondolod, hogy
56  7|       asszonyt.~ ~- Tudja, ki lakik itt? - kérdezte.~ ~- Semmit
57  8|                 Persze vissza; csak itt légy idejére.~ ~- ~ ~Napközben
58  8|               A halász, uram?... Az itt van előtted s az a bünhődése,
59  9|            földi részét ugy siratja itt lent egy pár önző ember.~ ~