IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Alphabetical [« »] hám 1 hamar 7 hamarosan 1 hanem 57 hang 3 hangja 8 hangjában 1 | Frequency [« »] 58 magát 57 ádám 57 éliás 57 hanem 57 te 57 ur 55 két | Bársony István Dobogó szívek Concordances hanem |
Rész
1 1| szentről. Nem meddő imádsággal, hanem praktikus utakon segitett 2 1| ugrott a nyakába, mint eddig, hanem lesütötte előtte a szemét.~ ~ 3 1| kézcsók egyszerre elmaradt, hanem ehelyett a gyámapa a leányka 4 1| ágon maradt kis örökségről, hanem az már uszott; a nemes Doborkayak 5 1| mutatott, - feledékeny, álmos; hanem itt van a könyv, mindjárt 6 1| leirhatja veszteségszámlára, hanem azért mégsem prolongálunk.~ ~ 7 1| látogatója; mi szükség van arra? Hanem azért azt hitte, hogy jó 8 1| nem is szólt rá semmit, hanem Éliásnak, aki nagyon közelről 9 1| már nem volt többé szép, hanem öreg és ránczosképü. Egy 10 1| mamám? Elment, kis leányom, hanem majd visszajön; itt küldi 11 1| jutott eszébe, hogy sürgesse, hanem csak hallgatta néma figyelemmel. 12 1| összeesni: akkor megátkoztam... Hanem a másik perczben, mikor 13 1| csak egy pillanatig kinos, hanem elgyötröm élve.~ ~Nem tudom 14 1| mert mindig rá gondoltam. Hanem ezt a tervet nem magamtól 15 1| nem a fátyolos arczkép, hanem az az ölelés, az a zokogás, 16 1| már az a szép fiatal test, hanem egy eleven liliom, melynek 17 1| megtudta, hogy nincs itt, hanem valami urak turkálnak fent 18 1| órától fogva nincs többé.~ ~Hanem egyet még ő sem tudott meg 19 2| megbolondul, mikor szerelmes. Hanem amint bekötötte a fejét, 20 2| nagyon bizott volna benne, hanem, mert azt hitte egyszerü 21 2| megkérdezem holnap okosan.~ ~Hanem másnapra már kiment az eszéből. 22 2| meg, a mire szüksége volt, hanem a helyett talált egy kulcsot. 23 2| feleségére alig mert ránézni, hanem Kisasszonyt mindig iszonyuan 24 2| házhoz ért, nem nyitott be, hanem előbb körüljárta a sövényt. 25 2| hazulról. Jól van. Hát elment. Hanem ma megcserélte a kutyákat. 26 3| liliomarczu uri kisasszony, hanem piros pozsgás kis parasztleány, 27 3| kikaparta volna a szemét, hanem a szép kis szöszke gyerkőczöt 28 3| szedték a virágot a réteken. Hanem a leány csak megmaradt akkor 29 3| olyannak képzelni, amilyen, hanem ha rágondolt, akkor mindig 30 3| megijedt. Neki nem szólt, hanem az apjának. «Férjhez kell 31 3| A «pipacs» nem felelt, hanem ő kérdezett:~ ~- Mikor házasodik?~ ~- 32 3| Nem azt kérdeztem, hanem hogy maga szereti-e?~ ~A « 33 3| vagy nem szóltak semmit, hanem a vállukat vonták.~ ~Végre 34 3| ténsur! már azt nem engedjük! hanem az szent, hogy sose láttam 35 3| Dehogy mondta, dehogy! hanem lehet már azt tudni. Alig, 36 3| Az öreg ember nem szólt, hanem elkezdett zokogni, némán, 37 4| az rettenetes volna?!~ ~Hanem majd irunk egymásnak. Sokat, 38 4| két hete, hogy nem irtam, hanem ezentul ha törik, ha szakad, 39 4| előbb-utóbb kinevesse. Nem ön őt, hanem ő önt.~ ~Ami engem illet, 40 5| törődtem többet az ibolyával, hanem azt kérdeztem magamtól ijedten, 41 5| való ön, hogy meghaljon, hanem hogy éljen.~ ~- Honnan tudja?!... 42 5| susogta sóhajtva: «gyermek!» hanem egy kicsit mintha jobban 43 5| ellenkezőleg, talán nagyon is szép. Hanem akkor valami titka van.~ ~ 44 6| szeszélyes és ideges, hanem azért szép és én imádom.~ ~- 45 6| más is olvashatta volna.~ ~Hanem azért, mikor az unokaöcscse 46 6| nem vette el az asszony, hanem egyszerüen kiütötte a kezéből. 47 6| csakugyan nem lehetett látni, hanem Warwickné a fedélzeten volt. 48 6| jól, nem vagyok én mozlim, hanem angol, a nevem Brown. Ugy 49 6| csak tigrist meg oroszlánt. Hanem most ülj fel hamar erre 50 6| keresték a magyarázatot, hanem a matrózok közt teljes volt 51 7| nem sok kárt tett benne, hanem az iszonyu vád csaknem kirántotta 52 8| Majd megtudod, apám.»~ ~Hanem azontul a hajnal ott találta, 53 9| legdrágább kincsetekbe, hanem bevonult házatokba diadalmas 54 9| kimerülés a játszadozásban. Hanem reggelre megjött a láz, 55 9| ami urrá lesz fölötte, hanem a kétségbeesés is.~ ~A Zsibói 56 9| meghallotta. Nem a szánakozás, hanem a rémület szállotta meg 57 9| kötelességök gyülölni egymást.~ ~Hanem a temetőben attól fogva