Rész

 1  1|           zsebre tette maga. Az öreg Éliás volt a mestere, ez az utólérhetetlen
 2  1|       szórakozottan hallgatta meg az Éliás jelentését. Ezenkivül gondosan
 3  1|             csak a napokban vitte el Éliás; lejáróban voltak s a hadnagy
 4  1|             félreeső utczában lakott Éliás.~ ~Volt neki egy földszintes
 5  1|          hogy kertnek is megjárta.~ ~Éliás jóformán egyedül lakott
 6  1|        zsidók tették a gyászkocsira. Éliás a karjára vette a siró porontyot,
 7  1|         ujabb nemzedék előtt nem más Éliás, mint egy vén zsugori, akinek
 8  1|              élő mumiának.~ ~Az öreg Éliás nagyon elmerült a gesztenyefák
 9  1|            belépett a házba, az öreg Éliás ugy felugrott deszkapadjáról,
10  1|                 Sürgős beszédem van, Éliás.~ ~- Persze, persze, ha
11  1|             a kriptaszerü csenden.~ ~Éliás át akart menni a vendégszobába,
12  1|              talán most járnak le?~ ~Éliás fanyar arczot vágott és
13  1|                   Nem arról van szó, Éliás.~ ~- Áj, áj, iszen tudom;
14  1|                  Nem ment az ingyen, Éliás.~ ~- No, no, nem ment ingyen.
15  1|              a váltót prolongálni.~ ~Éliás nagy szemet meresztett és
16  1|             hogy máshol van a lelke. Éliás kitalálta, hogy annak az
17  1|      szemével: elpirult.~ ~- Hallja, Éliás, nem akarom én magát megcsalni; ’
18  1|              Maga szeret engem, öreg Éliás. Mindazok közt, akiket ismerek,
19  1|        váltók?~ ~Odakint csengettek. Éliás nem törődött vele, nagyon
20  1|            dünnyögte.~ ~Barduvay meg Éliás egymásra nézett. Nagyszerü
21  1|          nézett. Nagyszerü véletlen. Éliás azt kérdezte a tekintetével:
22  1|            embereknél. Azalatt, hogy Éliás megkinálta székkel, visszanyerte
23  1|     magányban találkozott egyszer.~ ~Éliás adta a meglepettet.~ ~-
24  1|     szeretném rendezni, - felelte.~ ~Éliás megsimogatta hosszu szakállát.~ ~-
25  1|             váltót adok, - mondta.~ ~Éliás keserves arczot vágott.~ ~-
26  1|            kellemetlen meglepetését; Éliás ég felé forgatta szemét,
27  1|           Éliásnak, hogy hallgasson. Éliás ugy tett, mintha nem vette
28  1| engedelmeskednek, vagy parancsolnak. Éliás azonban soha se volt katona
29  1|          hadnagy várta a folytatást; Éliás hallgatott. Barduvay azt
30  1|      fegyvert vegyek a kezembe!...~ ~Éliás, akit ez a kinos jelenet
31  1|         Doborkay volt.~ ~Barduvay és Éliás a legnagyobb meglepetéssel
32  1|    üvöltésével ugrott fel e szavakra Éliás.~ ~- Öld meg! öld meg a
33  1|      tartotta. Néhány pillanat mulva Éliás felnyitott szemét.~ ~Az
34  1|              halkan.~ ~- Mi történt, Éliás? - kérdezte végre Barduvay,
35  1|             eddig alig vett észre.~ ~Éliás felugrott és megfogta az
36  1|             a leboritott kép volt.~ ~Éliás megmozdult. Mintha egy templom
37  1|            Barduvay észrevette, hogy Éliás tántorog. Felugrott és gyengéden
38  1|              akkor már anya volt.»~ ~Éliás megint egy kis szünetet
39  1|             nyugalmából.~ ~Egyszerre Éliás megállott a fátyolos kép
40  1|              Ádám felkelt és odament Éliás mögé. A szegény öregnek
41  1|               Mi lett a fiuból, öreg Éliás?~ ~A vén zsidóember megrázkódott
42  1|              A milliomos kiérezte az Éliás tekintetéből, hogy nem játék
43  1|              hangján s megragadva az Éliás kezét, tudtán kivül összepréselte
44  1|            öreg ujjak alól, de azért Éliás egy mozdulattal sem árulta
45  1|             unokám vagy! - sóhajtott Éliás reszkető ajakkal, miközben
46  1|              Judit meghalt, - kezdte Éliás. - Egyedül maradtam a világon
47  1|             pseudo Barduvay Ádám.»~ ~Éliás elhallgatott. Az athletán
48  1|  lehetetlennek, hogy mindez valóság. Éliás egyszerre csak egy ócska
49  1|     megölelte az öreget és elment.~ ~Éliás kikisérte a kapuig, és mikor
50  1| emlékezetében ahhoz az időhöz, mikor Éliás mint gyermeket egy üzletbe
51  1|            Hát nem esküdött-e boszut Éliás a meggyalázott zsidóleányért,
52  1|      betöltheti a boszu-esküt?!...~ ~Éliás számitott rá és ő megigérte
53  1|             Kincs neked igazad, öreg Éliás! Hiszen látod, hogy ő nem
54  1|            egyetlen kikötéssel, hogy Éliás zsidót, aki barátom, s akinek
55  1|                 Mindönki oda nézett. Éliás volt; kalapját a közében
56  1|            neki az irást.~ ~- Nézze, Éliás bácsi, nézze!~ ~Az öreg
57  1|              Ádám. Ezt nem tudta meg Éliás soha.~ ~ ~ ~