Rész

 1  1|                     I.~ ~Barduvay Ádám az asztalnál ült és leveleket
 2  1|          a sziv pihen.~ ~Barduvay Ádám megirta az utolsó levelet
 3  1|   utközben.~ ~Csakugyan, Barduvay Ádám áldott ember volt, akiről
 4  1|           a karjai közt halt meg. Ádám akkor már évek óta titkárja
 5  1|          lehet olvasni: «Barduvay Ádám, a nemes adakozó, az ismert
 6  1|        pénzt az ablakon. Barduvay Ádám jól tudta, hogy bejön az
 7  1|        lármát csapnának. Barduvay Ádám hallgatott és megcsinálta
 8  1|      gondjaiba vette.~ ~Barduvary Ádám pedig estére megkapta a
 9  1|       Olyan embert, mint Barduvay Ádám, a kinek egész élete egy
10  1|     szokott időben...»~ ~Barduvay Ádám ugy érezte, mintha egy iszonyu
11  1|          a szeretőjével. Barduvay Ádám, a milliók ura, megirigyelte
12  1|     megkeressék.~ ~Mikor Barduvay Ádám belépett a házba, az öreg
13  1|           lett volna.~ ~- Óh, óh, Ádám ur!... milyen szerencse.~ ~
14  1|           vendégszobába, Barduvay Ádám nem engedte:~ ~- Jobb itt,
15  1|           hogy tetszik; üljön le, Ádám ur.~ ~Az öreg zsidó előhuzott
16  1|          tudom; önnek nem baj az, Ádám ur, de énnekem fáj. Üzlet
17  1|        értem.~ ~- Hát ugy van az, Ádám ur: az ember mindig jól
18  1|      birtok, egyéb semmi. Hallja, Ádám ur? egyéb semmi. Váltótartozás:
19  1|    prolongáljuk?... hm!... Lássa, Ádám ur, igy van az: ha az ember
20  1| siránkozni kezdett:~ ~- Jaj, jaj, Ádám ur, hol van az a jó csendes
21  1|          székeimet!...~ ~Barduvay Ádám belátta, hogy amit tett,
22  1|        többé... Ön azt nem tudja, Ádám ur, mert soha sem igen törődött
23  1|              Nem vagyok én poéta, Ádám ur, se nem az apai vakság
24  1|          az Éva, akinek semmiféle Ádám sem áll ellent, és mikor
25  1|       gyönyörtől!...~ ~Ne higyje, Ádám ur, nem halt bele a halandó
26  1|         az Ábrahám istene!...»~ ~«Ádám ur, hallgasson ide; egy
27  1|           a kedvesével! Hallja-e, Ádám ur? a kedvesével ment el!~ ~
28  1|          én megláttam... Istenem! Ádám ur. Az első perczben elfogott
29  1|         gyermek rám mosolygott... Ádám ur, ön nem tudja, hogy mi
30  1|         tette a részvétre.~ ~«Oh, Ádám ur! és az a szerencsétlen
31  1|        némaságával.~ ~«Nem hinné, Ádám ur, hogy az ember mennyire
32  1|       azért hivtam...~ ~Jaj, jaj, Ádám ur!... de megvert az Isten!
33  1|      szája beesve, megkékülve!... Ádám ur, az nem erre a világra
34  1|           kiabálni:~ ~- Hallja-e, Ádám ur, ez az én leányom! Lefesttettem
35  1|      szeliden, édesen.~ ~Barduvay Ádám felkelt és odament Éliás
36  1|        érczes, kemény hangon:~ ~- Ádám ur, Barduvay Ádám! Az a
37  1|     hangon:~ ~- Ádám ur, Barduvay Ádám! Az a fiu te vagy!...~ ~ ~
38  1|         egy szegény zsidó vagyok, Ádám ur, aki sok megaláztatást
39  1|   elgyötröm élve.~ ~Nem tudom én, Ádám ur, hogy mi az a regény,
40  1| gyarapodott a kis pseudo Barduvay Ádám.»~ ~Éliás elhallgatott.
41  1|        tanuskodott, hogy Barduvay Ádám majdnem ötven évvel ezelőtt
42  1|         volt a szobában. Barduvay Ádám maga mellé huzta az öreget:~ ~-
43  1|           a sötétségben; Barduvay Ádám olyan mozdulatot tett, mintha
44  1|           magát:~ ~- Isten önnel, Ádám ur... milyen szerencse! -
45  1|      harmatszülő köde.~ ~Barduvay Ádám levette kalapját, jól esett
46  1|        annak a zsidónak. Barduvay Ádám, a korcs, megtört a kérlelhetetlen
47  1|        ment keresztül.~ ~Barduvay Ádám nem birta eloszlatni lelke
48  1|         tőle a boszut.~ ~Barduvay Ádám sokáig azt hitte, hogy nem
49  1|   feketehaju Juditnak, a Barduvay Ádám édesanyjának árnya visszahanyatlott
50  1|  leányhang csendült meg. Barduvay Ádám megállott. Egy darabig vivódott
51  1|          őrület látni.~ ~Barduvay Ádám nem látta sem azt a földig
52  1|           katasztrófa és Barduvay Ádám ismét az a csodálatraméltó «
53  1|         megölelt volna... A rossz Ádám bácsi! Hát aztán hova ment?~ ~
54  1|      éppen kinyitották a Barduvay Ádám fiókját, vágtatva érkezett
55  1|          aki tudta, hogy Barduvay Ádám, a zsidófiu, most lemondott
56  1|          kitalálta, hogy Barduvay Ádám, a zsidófiu, ettől az órától
57  1|           Ez a szerzetes Barduvay Ádám. Ezt nem tudta meg Éliás