Rész

 1  1|        de valamikor bőven öntik majd a kamatot. A százezer forint
 2  1|         Azt hitte, hogy ezentul majd sokkal közelebb lesz ő hozzá.
 3  1|        Azt mondta magában, hogy majd eljön annak is az ideje.
 4  1| elveszett a pénzünk. Az urfinak majd kiteszik a szürét, aztán
 5  1|      kiadásunk. Sokáig tart, de majd csak lesz belőle generális,
 6  1|     hogy érti. A tizezer forint majd elszámolódik a kisasszonyka
 7  1|       könyvébe irva?... Az urfi majd leköszön és elmegy hétszilvafásnak,
 8  1|      szép örökség jó kézre vár; majd elcsinálja azt az okos ember,
 9  1|       Barduvay vállat vont.~ ~- Majd kiábrándul. Csak a Don Juant
10  1|  fellengősség.~ ~- A hadnagy ur majd nem köti meg magát. Mikor
11  1|   nagyon elfoglalta ez a dolog. Majd kinyitja az öreg szolgáló.
12  1|         orvost. Egyebekre nézve majd tisztába jönnek legközelebb...
13  1|    remegő hangon, - jöjjön hát, majd el fogom mondani.~ ~És bevitte
14  1|      mertem neki megmagyarázni. Majd megszakadt a szivem, mikor
15  1|      Elment, kis leányom, hanem majd visszajön; itt küldi neked
16  1|    gondoltam, hogy az apa bünét majd a fiuval büntetem!...~ ~
17  1|          egymást siratva telnek majd a napok...~ ~A boszu reménye
18  1|        Egygyel több nem számit. Majd befejezem történetemet.~ ~
19  1|              Hát jól van, akkor majd a fiára bizom. Nem fogok
20  1|      arra a katonatisztre és ha majd ott fekszik vérében, akkor
21  1|    bizni arra az okos fejre; az majd tudni fogja: ’iszen az én
22  2|       tréfát. Még az erdészt is majd levetkeztették a második
23  2|    parasztészszel vigasztalta: «Majd bejösz velem minden vasárnap
24  2|       tán az Isten gyereket is; majd meglásd, megszokod; te is
25  2|         mikor még kend sem lesz majd itthon egész nap. Megesz
26  2|       Megesz az unalom.~ ~- No, majd segitünk rajta. Nappal ezt
27  2|      meglátta; Urfi dühös volt, majd lehuzta a lóról.~ ~- Ejnye,
28  2|       valamit, amig ott időzik. Majd megkérdezem holnap okosan.~ ~
29  2|      fogott-e hát tolvajt?»~ ~- Majd fogok, - dünnyögte Péter
30  2|     csak maradj, szivem; aludj, majd sietek haza.~ ~Azzal ment
31  2|   hirtelen a cserét. Egyébiránt majd kisül az mindjárt.~ ~Elvonult
32  2|       Ha nem talál rá mindjárt, majd visszamegy. Jó óráig tünődött
33  2|        mind a kettőt a padlóra. Majd kiment még egyszer és behozta
34  3|   parasztleány, akinek az arcza majd kicsattant az egészséges
35  3|        a temetőben.~ ~- Ugy? no majd megvárjuk...~ ~Az öreg ember
36  4|      rettenetes volna?!~ ~Hanem majd irunk egymásnak. Sokat,
37  4|      furcsa dolgokat irj!~ ~IV. Majd meghasad a szivem! Hát mégis
38  4|       fiatal embert!~ ~Képzeld, majd lemegy a könyökéről a bőr,
39  4|     többet. Egy szót se drágám. Majd eltelik az a pár hónap,
40  4|       kezébe kerül egy leveled? Majd irok én neked titokban annál
41  4|       egy okos ember is, akivel majd beszélgethetek. Mert azt
42  4|         hogy nagyon okos ember? Majd te rólad is fogunk beszélni.
43  4|         igen! a nyugalmamért.~ ~Majd én is hálás leszek; most
44  4|    szakad, irok minden héten.~ ~Majd meglátod!... Csak semmisits
45  6|       nem a mienk. Ha az lenne, majd megmutatnók!...~ ~A kaliforniai
46  6|       magad táborát; a lovamért majd elküldök, vagy elmegyek
47  7|   Mentse meg tőle az ég jósága, majd mindjárt meglátjuk. Ide,
48  7|       végre mozdulatlan maradt, majd nyöszörögve turt be orrával
49  8|         csak ezt felelte neki: «Majd megtudod, apám.»~ ~Hanem
50  8|       neked, ugy-e?~ ~- Ma nem; majd holnap elmegyek hozzád.~ ~-