Rész

 1  1|          a boritékra jegyeztem és ne kérjen nyugtatványt.~ ~Az
 2  1|           valami jó cselekedettel ne szolgáljon a menyországra.~ ~
 3  1|       szólott. Megirta neki, hogy ne törődjék vele, ha az a tisztecske
 4  1|          megszoktatott arra, hogy ne legyen előtte az életnek
 5  1|  meghunyászkodjék, elrejtőzzék és ne adjon magáról semmi életjelt,
 6  1|           behunyta a szemét, hogy ne tudja meg egyszerre az egész
 7  1|  aknamunka.~ ~Csak legalább Bella ne volna azok között, akik
 8  1|          Hadnagy ur, az Istenért, ne ránczigálja azt a spádét;
 9  1| barátságos hangon azt mondta:~ ~- Ne vegye komolyan, hadnagy
10  1|        mikor megtanitott rá, hogy ne vágjak fel a tányéromon
11  1|         egy szép zsidó leányt? ...Ne beszéljen nekem ábrándos
12  1|          akkor a gyönyörtől!...~ ~Ne higyje, Ádám ur, nem halt
13  1|         annak az embernek és hogy ne álljak rajta boszut: a fia
14  1|        aki megölte. A fiu azonban ne tudja meg soha, hogy meg
15  1|          tudja meg soha, hogy meg ne sirathassa!...~ ~Gonoszszá
16  1|          igy kiált fel:~ ~- Fiam, ne sértsd meg anyád emlékét,
17  2|          hogy Urfi meg Kisasszony ne maradhassanak békén együtt,
18  2|      hozzá tud ahhoz szokni, hogy ne beszéljen haszontalanul.
19  3|           a bedugult pipáját.~ ~- Ne tánczolj, ecsém, mer’ ha
20  3|    Rácskán szavazó ember, aki itt ne volna!~ ~- A kisasszony
21  3|      áldja meg minden lépését, el ne rontsa ezt a mi dolgunkat.
22  4|        hogy jobban lássalak; hogy ne legyen más kép a lelkemben,
23  4|        egész? Mit gondolsz, édes, ne maradnék tán én is itt?
24  4|           mégis lehet az, hogy mi ne lássuk egymást mindennap?
25  4|        sejtet. Az istenre kérlek, ne irj többet. Egy szót se
26  4|       viszontlátjuk egymást; csak ne irj, aranyom; hátha ő csakugyan
27  4|         Persze óvatosan, hogy fel ne tünjék. Hisz’ oly végtelenül
28  4|       minden szavunkra.~ ~Csak te ne irj, drágám!~ ~- ~ ~VIII.
29  4|          mégsem állotta meg, hogy ne irjon. Oh, maga Don Juan!
30  4|            de mégis mulatok. Mért ne lehetne önnek is egy kis
31  4|        hogy szeptember vége előtt ne menjünk haza. Akkorra meg
32  5|        megragadtam a karját, hogy ne szállhasson le az utolsó
33  5|        nem igen ösmertem.~ ~- Oh, ne gondolja, - szóltam rajongva, -
34  5|           bübájos fuvolahang:~ ~- Ne átkozza szegényt, nem olyan
35  5|      Titokban, leplezve, hogy meg ne alázzanak, hogy szabad legyen
36  5|     gondozzam őket! Ha bajod van, ne félj, meggyógyitlak; ha
37  5|              Vigyázva, hogy észre ne vegyenek, kiosontam a paradicsomból.~ ~
38  6|       állhatta meg, hogy a fülébe ne sugja: jól esik, hogy olyan
39  6|        kissé érzelgősen.~ ~- Csak ne ezen a hangon! Nem szeretem
40  6|    kezdett, hogy összeszedje.~ ~- Ne nyuljon hozzá! - hangzott
41  6|          állhatta meg, hogy közbe ne szóljon:~ ~- Az csak azért
42  7|      mindegy. Hallgatni jól esik. Ne tudjon senki arról, ami
43  7|    kényszerüség parancsolja, bele ne kapaszkodjék abba a karba,
44  7|   kötelessége, mert meggyalázott! Ne vesztegesse a drága időt...
45  7|           behunyta a szemét, hogy ne lássa a rettentő látományokat,
46  7|         elsápadt.~ ~- Anna! Anna! ne jusson eszébe, hogy hozzám
47  8|         volt az öreg Ritának?~ ~- Ne beszélj ma erről.~ ~- Nem
48  8|      mosolyogva fogadta őket.~ ~- Ne haragudjál, tudtam, hogy