Rész

 1  1|              dobogtak a mozaik padlón, mintha össze akart volna tiporni
 2  1|              Barduvay Ádám ugy érezte, mintha egy iszonyu pörölylyel rácsaptak
 3  1|                ugy beszélt a dologról, mintha az ő millióiból kerülne
 4  1|              felugrott deszkapadjáról, mintha husz éves lett volna.~ ~-
 5  1|       vagyonomat.~ ~Barduvay ugy tett, mintha nem hallgatna oda. Valami
 6  1|            hallgasson. Éliás ugy tett, mintha nem vette volna észre és
 7  1|             karjait összefonta mellén, mintha attól félt volna, hogy kiszabaditják
 8  1|          levegő dohos és fülledt volt, mintha évek óta nem lett volna
 9  1|          betette maga után az ajtót és mintha nem bizna benne, hogy egyedül
10  1|              volt.~ ~Éliás megmozdult. Mintha egy templom szent levegője
11  1|            csak ott volt neki legjobb. Mintha valami oda huzta volna.~ ~«
12  1|       összeszoritva mondta e szavakat, mintha csak lelki kényszernek engedve
13  1|               öregnek mozgott a szája, mintha magában beszélne; szeméből
14  1|        kinyujtotta jobbját az ég felé, mintha esküt tenne arra, amit állit,
15  1|            Ádám olyan mozdulatot tett, mintha csókot intett volna felé,
16  1|            melynek keretéből édesanyja mintha irgalmat kérve nyujtaná
17  1|             kérve nyujtaná felé kezét. Mintha hallotta volna, hogy esdekel
18  2|              az erdőben. Pöndör Vicza, mintha a régi nevét is elfelejtette
19  2|               megcsalhatja. Nem azért, mintha nagyon bizott volna benne,
20  2|               egy kis csettenés szólt, mintha kemény bottal jól ütnek
21  3|              tagja ugy domborodott ki, mintha el akarta volna titkolni,
22  3|             Gubaczi elorditotta magát, mintha tüzes taplóval csiklandoznák.~ ~-
23  3|             akarta elárulni. Ugy tett, mintha a tömeg közt megpillantott
24  5|               a levegő ibolyaillattal, mintha pázsitos erdőben lennék,
25  5|               bennünket. Ugy tetszett, mintha sietős volna az utja; kénytelen
26  5|            siklott; igazán olyan volt, mintha szárnyak nélkül is repült
27  5| szerencsétlenséget megakadályozzak. De mintha ezután a nagy hőstettem
28  5|             gyermek!» hanem egy kicsit mintha jobban hozzám simult volna;
29  5|              kis hugomra. Ugy rémlett, mintha egy csöppet kevésbbé szeretném
30  5|              kevésbbé szeretném őket s mintha a szivem egy darabja valakié
31  5|               gyult ki a hegyoldalban, mintha az ég csillagai szálltak
32  5|       kihullott egy darab a kontyából, mintha aranysárga selyem tündöklött
33  5|           halálosan kiváncsivá tegyen. Mintha valami ellenállhatatlan
34  5|                 vérem pezsgett, forrt, mintha ezer démon nyargalt volna
35  5|             láttam, lezuhant a földre, mintha a halál lehelete érte volna.~ ~-
36  6|             nem volt, mint a csevegés: mintha egy kicsit engedett volna
37  6|            akar rám ösmerni, ugy tesz, mintha nem ő lett volna a megmentőm,
38  6|             Duval orditott és tapsolt, mintha az «opera comique»-ban egy
39  6|               észrevenni a viz szinén, mintha egy félig elmerült kis csónakot
40  7|               kerités ki volt tiporva, mintha rendes bejárója lenne valakinek.~ ~
41  7|                   A gyermek kaczagott. Mintha tudta volna, hogy a jó Szikrától
42  8|               horvát leány ugy érezte, mintha kést döftek volna a szivébe.~ ~-
43  9|        mozdulása olyan hangot támaszt, mintha tulvilágról jövő sóhajok
44  9|                a kezecskéit emelgette, mintha bucsut intett volna, mintha
45  9|            mintha bucsut intett volna, mintha össze akarta volna tenni,
46  9|              szavaival jól megkinozza. Mintha nem lett volna amugy is
47  9|               is elég keserü a csapás; mintha szükség lenne a szenvedések
48  9|             virágot. Mosolygott az ég, mintha örült volna annak a két