Rész

 1  1|       valakit. Nem tudta még, hogy mi van a levélben, de azért
 2  1|          Kérd meg Sarolta nénit, a mi jóságos védőangyalunkat,
 3  1|       azért kiváncsian várta, hogy mi ujság. Szokatlan dolog az,
 4  1|            magát megcsalni; ’iszen mi üzlettársak vagyunk. Az
 5  1|       Barduvayra nézett. Ki tudja, mi van a sors könyvébe irva?...
 6  1|            hogy rendes látogatója; mi szükség van arra? Hanem
 7  1|         szerint csupán elájult. De mi okozhatta ezt a kitörést?
 8  1|             mondogatta halkan.~ ~- Mi történt, Éliás? - kérdezte
 9  1|    megfogta az akrobata kezét.~ ~- Mi történt? - ismételte remegő
10  1|        kaptam egy levelet... Tudja mi volt benne? Ugy-e, mi volt
11  1|        Tudja mi volt benne? Ugy-e, mi volt benne? Ugy-e, hogy
12  1|       utána... Tudtam én azt, hogy mi sor vár a kis leányomra
13  1|    szörnyen sivalkodik; nem tudom, mi baja... Itt van, itt van! -
14  1|        Ádám ur, ön nem tudja, hogy mi az, mikor egy gyermek, aki
15  1|           mikor egy gyermek, aki a mi vérünk, ugy ránk mosolyog!...
16  1|            kérdezte volna magában: Mi szükségem van nekem ezt
17  1|       kezét, ugy kérdezte meg:~ ~- Mi lett a fiuból, öreg Éliás?~ ~
18  1|            tudom én, Ádám ur, hogy mi az a regény, de azt hiszem,
19  1|        miért, remegni kezdett.~ ~- Mi történt, János? - kérdezte
20  1| megijesztette ez a néhány sor.~ ~- Mi ez, János? Hova ment az
21  1|          velünk; oh, kisasszony, a mi jó urunk kezet fogott ilyen
22  1|      épelméjü ember beszélhet.~ ~- Mi történik itt? - hangzott
23  2|          lakatkulcsának. Hm, hm!~ ~Mi szüksége van az asszonynak
24  2|              Birda kitalálta, hogy mi az. Urfi végsőt vonaglik:
25  3|        ember magyarázta neki, hogy mi az a «kongrua», amiről az
26  3|           dolgot; ’iszen a vörös a mi szinünk, no nézze az ember,
27  3|            megkérdeztük tőle, hogy mi baja? Mert segitenénk rajta
28  3|         csak ki lehet találni?~ ~- Mi pedig nyomban feljártuk
29  3|        lépését, el ne rontsa ezt a mi dolgunkat. Különösen a lelkünkre
30  4|            leszünk, nagy társaság; mi fiatalok gyalog, az öregek
31  4|           Hát mégis lehet az, hogy mi ne lássuk egymást mindennap?
32  4|           örülni fogunk egymásnak? mi, akik olyan jó barátok vagyunk
33  5|           meg akart halni!~ ~- Ej, mi köze hozzá? Mondtam már,
34  5|        mint egy szelid galamb.~ ~- Mi baja?!~ ~- A nővérem sohasem
35  5|           vámháztól megállottam.~ ~Mi lesz akkor, ha az uj nővéremmel
36  5|             azt tenni nincs jogom. Mi közöm nekem ehhez az asszonyhoz,
37  5|    magaddal a kicsinyeidet is... a mi kicsinyeinket: hadd szeressem,
38  6|           e pillanatban támad.~ ~A mi ekkor történt, alig tartott
39  7|       férfi állott a küszöbön.~ ~- Mi történt, Anna? Jöjjön be,
40  7|              Károly erős és bátor; mi baj érhette volna?~ ~- Nem
41  7|            és egyre gügyögött:~ ~- Mi’áj!... Szitla!...~ ~A kutya
42  7|           gyermek egyre kiabálta: «Mi’áj! Mi’áj!»~ ~Az erdész
43  7|            egyre kiabálta: «Mi’áj! Mi’áj!»~ ~Az erdész lehajtotta
44  7|          csaknem összeroskadt.~ ~- Mi’áj! Mi’áj! - kiabált egyre
45  7|           összeroskadt.~ ~- Mi’áj! Mi’áj! - kiabált egyre a kis
46  8|             micsoda beszéd ez? Hát mi köze egy virágnak az emberek
47  9|            pillanatban azzal, hogy mi történik a világon azonkivül,
48  9|             magához hivja őket. De mi lenne akkor az emberekből,