Rész

1001  2|               kiment az eszéből. De mig a felesége az árokhányóknak
1002  2|                azalatt valamit keresett a ládájában. Nem találta meg,
1003  2|             ládájában. Nem találta meg, a mire szüksége volt, hanem
1004  2|               mire szüksége volt, hanem a helyett talált egy kulcsot.
1005  2|                titokban tartson kulcsot a kapu lakatjához?~ ~Nagyon
1006  2|              komoly, majdnem komor volt a következő napokon. Nem tudta,
1007  2|            olyan müveletlen parasztész. A feleségére alig mert ránézni,
1008  2|          iszonyuan oldalba rugta, mikor a közelébe került. Ez a büntárs.
1009  2|             mikor a közelébe került. Ez a büntárs. Csak beszélni tudna!...~ ~
1010  2|              idő óta kissé elhanyagolta a dolgát. Folyvást otthon
1011  2|                 hogy jól ügyeljen, mert a vadorzók most tehetnek legtöbb
1012  2|              most tehetnek legtöbb kárt a párosodó meg a vemhes vadban.~ ~
1013  2|             legtöbb kárt a párosodó meg a vemhes vadban.~ ~Egyszer,
1014  2|                az erdőben. Megijedt. Ez a vadorzó, gondolta. Megmarkolta
1015  2|          vadorzó, gondolta. Megmarkolta a puskáját és füttyentett
1016  2|                volt, mikor előkerültek. A fekete rigó csacsogva surrant
1017  2|        csacsogva surrant egyik bokortól a másikig; a vörösfarku csattogó
1018  2|               egyik bokortól a másikig; a vörösfarku csattogó madár
1019  2|               csendes volt még az erdő. A bogár se igen mozgott. Csak
1020  2|             bogár se igen mozgott. Csak a levegő nagyszerü üdesége,
1021  2|           levegő nagyszerü üdesége, meg a harmatos zöldség éreztette,
1022  2|                 dusgazdagságát.~ ~Mikor a házhoz ért, nem nyitott
1023  2|                  hanem előbb körüljárta a sövényt. Hátha le van valahol
1024  2|                 le van valahol tiporva, a tüske széthányva? Semmi.
1025  2|             tüske széthányva? Semmi. De a mint a kis kapun be akart
1026  2|            széthányva? Semmi. De a mint a kis kapun be akart lépni,
1027  2|            lerajzolt csizmanyom volt az a porban. Nem az ő csizmájáé.~ ~
1028  2|         Kisasszony hizelegve futott elő a pitvarból a mozgás neszére
1029  2|        hizelegve futott elő a pitvarból a mozgás neszére s rögtön
1030  2|               asszony is jött, kinyitni a hám ajtaját. Nagyon álmos
1031  2|                  Nagyon álmos volt még. A mint a gazda bement, lefeküdt
1032  2|           Nagyon álmos volt még. A mint a gazda bement, lefeküdt ujra.
1033  2|                 lefeküdt ujra. Csak ugy a dunna alól csicseregte ki: «
1034  2|              rohant esze nélkül keresni a vadorzót. Soha sem tudott
1035  2|            bizonyos volt, hogy rájártak a vadra. Egyszer alig négyszáz
1036  2|                alig négyszáz lépésnyire a háztól, lőttek le egy őzet.
1037  2|               ott termett és megtalálta a feltört bakot. A gazficzkók
1038  2|             megtalálta a feltört bakot. A gazficzkók azonban már eltüntek.~ ~
1039  2|                 azonban már eltüntek.~ ~A szegény kerülőt annál inkább
1040  2|           kerülőt annál inkább bántotta a dolog, mert rendesen csütörtök
1041  2|              rendesen csütörtök volt az a nap, amelyen az erdész meg
1042  2|                 erdész meg szokta tenni a maga heti körutját. Még
1043  2|             körutját. Még feltünik neki a sok lövöldözés előbb-utóbb;
1044  2|           csütörtök rossz napja volt.~ ~A negyedik vagy ötödik csütörtökön
1045  2|            aztán megbökte mutatóujjával a homlokát. «Nini! Ennek fele
1046  2|                Még vagy két órája volt. A vadorzók rendesen csak ugy
1047  2|           enyelgett vele. Fél óra mulva a régi jó barátok voltak.
1048  2|           barátok voltak. Azután bement a házba és behivta mind a
1049  2|                 a házba és behivta mind a két kutyát.~ ~Várt.~ ~Biztatta
1050  2|              kutyát.~ ~Várt.~ ~Biztatta a feleségét, hogy csak feküdjék
1051  2|                  brumm! brumm!» hangzik a kemény duplázás a vágás
1052  2|               hangzik a kemény duplázás a vágás sarkán. Biz’ az messzecskén
1053  2|           felriadt: «hallotta kend? itt a vadorzó megint!...» ~- Hallom,
1054  2|                       Hallom, verje meg a szent; megyek is már, te
1055  2|              haza.~ ~Azzal ment kifelé. A két kutya utána. A szobaajtót
1056  2|              kifelé. A két kutya utána. A szobaajtót bezárta maga
1057  2|                dörgölődött hozzá. Akkor a jó csendeseszü paraszt megfogta
1058  2|            csendeseszü paraszt megfogta a nagy farkaskutya nyakát
1059  2|            kiosont mellette az udvarra, a kant visszalökte a konyhába,
1060  2|             udvarra, a kant visszalökte a konyhába, melyet szintén
1061  2|             követte. Nemsokára eltüntek a fekete éjszakában.~ ~Birda
1062  2|            arról, hogy csakugyan benőtt a fejelágya. Tudta, hogy csalják;
1063  2|             most gyanut fogott, hogy az a csütörtöki lövöldözés is
1064  2|            elment. Hanem ma megcserélte a kutyákat. Kisasszonyt hozta
1065  2|               Sötét is van, hasonlit is a két kutya nagyon egymáshoz.
1066  2|                 se veszi észre hirtelen a cserét. Egyébiránt majd
1067  2|                 vagy kétszáz lépésnyire a sürüségbe. Hátha Urfi kiszabadul
1068  2|              iszonyu kutyaugatás támadt a háznál. Megdobbant a szive.
1069  2|             támadt a háznál. Megdobbant a szive. Ez az Urfi hangja.
1070  2|  buldogg-revolverrel.~ ~Puskájának mind a két kakasát felhuzta, ugy
1071  2|                 felhuzta, ugy lépett be a kapun. Néhány lépésnyire
1072  2|               előtte sötét tömeg feküdt a földön. A hü Urfi. Már nem
1073  2|            sötét tömeg feküdt a földön. A hü Urfi. Már nem mozdult.~ ~
1074  2|                Urfi. Már nem mozdult.~ ~A szobából gyertyavilág fénylett
1075  2|               az ablakhoz. Látta, amint a felesége gyöngéd gondoskodással
1076  2|            harapásseb látszott rajta.~ ~A buta paraszt csak bámult. «
1077  2|              Azután elszántan benyitott a pitvarba, onnan a szobába.
1078  2|             benyitott a pitvarba, onnan a szobába. Azok ugy néztek
1079  2|                 Nézze, hogy megharapott a kutyája.~ ~- Tudom; jó is,
1080  2|              doktorhoz, mert beteg volt a kutya. Én is azért hagytam
1081  2|                  Asszony, világits csak a tekintetes urnak!...~ ~Olyan
1082  2|         szószerint elhitte. Hamar vette a kalapját s még ő sürgette
1083  2|               kalapját s még ő sürgette a menyecskét: «Igen, igen;
1084  2|             Igen, igen; világitson csak a lovamig.»~ ~Mikor elmentek
1085  2|                 elmentek Birda mellett, a nagy paraszt felemelte puskáját,
1086  2|              hogy leüti őket. Szük volt a hely - szerencsére. De mikor
1087  2|                   szerencsére. De mikor a kapuhoz értek, akkor már
1088  2|              vissza. Nem láttak semmit, a gyertya gyér világossága
1089  2|               világossága nem hatolt el a házig, de ők ugy álltak
1090  2|           hozzájok. Meg voltak halva.~ ~A nagy paraszt két hóna alá
1091  2|               őket s beczammogott velök a házba, ott ledobta mind
1092  2|                 házba, ott ledobta mind a kettőt a padlóra. Majd kiment
1093  2|               ott ledobta mind a kettőt a padlóra. Majd kiment még
1094  2|            egyszer és behozta Urfit is. A dögöt a holttestekre lökte.
1095  2|               behozta Urfit is. A dögöt a holttestekre lökte. Utóljára
1096  2|              készen volt, üszköt dugott a ház nádfedelébe, azután
1097  2|          nádfedelébe, azután felmászott a kémény mellé és várta, mig
1098  2|              kémény mellé és várta, mig a lángok egészen körülnyaldossák.~ ~
1099  2|                  Egy hét is eltelt, mig a környéken megtudták, hogy
1100  2|               környéken megtudták, hogy a pirótai kerülőház leégett.~ ~
1101  2|                kerestették az ég alatt, a föld szinén mindenütt. A
1102  2|                a föld szinén mindenütt. A lova ugy került haza tépett
1103  2|                haza tépett kantárral.~ ~A romok közt aztán megtalálták
1104  2|            romok közt aztán megtalálták a csontvázakat. Ott temették
1105  2|             őket, ahol rájok akadtak.~ ~A fekete füstös romok ma is
1106  2|            romok ma is ugy veszik körül a sirt, hallgatagon, mint
1107  3|                van benne.~ ~Kint lakott a falu végén, egy csinos nemesi
1108  3|                 kurián, amelyen tul már a sik mező következett. Mikor
1109  3|            futkározó gyermek volt, azon a mezőn töltötte egész idejét.
1110  3|                 Szabadon nőtt fel, mint a pillangó, melyet naphosszat
1111  3|          naphosszat kergetett; remegett a napért, boldog volt, ha
1112  3|                 napért, boldog volt, ha a nyári forró sugár ráhullott
1113  3|               mondta neki először, akit a városból hoztak ki néha.
1114  3|            Másnak talán kikaparta volna a szemét, hanem a szép kis
1115  3|         kikaparta volna a szemét, hanem a szép kis szöszke gyerkőczöt
1116  3|             örült, hogy kötekedik vele. A két gyermek játszva kergette
1117  3|                játszva kergette egymást a sik mezőn, a fiu alig volt
1118  3|           kergette egymást a sik mezőn, a fiu alig volt két-három
1119  3|                 két-három évvel idősebb a leánynál, jól összeillettek.
1120  3|                 verte ki az orra alját, a kisasszony meg felkötötte
1121  3|       kisasszony meg felkötötte gyürübe a haját, akkor is csak ugy
1122  3|             csak ugy futkároztak együtt a bogarak után és szedték
1123  3|                 bogarak után és szedték a virágot a réteken. Hanem
1124  3|               után és szedték a virágot a réteken. Hanem a leány csak
1125  3|                virágot a réteken. Hanem a leány csak megmaradt akkor
1126  3|              évődni egymással, ravaszul a válla közé kapta a fejét
1127  3|             ravaszul a válla közé kapta a fejét és mosolygott magában.~ ~
1128  3|           magában.~ ~Telt, mult az idő, a két gyermeknek el kellett
1129  3|            gyermeknek el kellett válni. A fiu felkerült az egyetemre,
1130  3|                 felkerült az egyetemre, a leány odahaza maradt a tarka
1131  3|                  a leány odahaza maradt a tarka boczik között. A fiu
1132  3|           maradt a tarka boczik között. A fiu egy darabig szorgalmasan
1133  3|               darabig szorgalmasan irta a hosszu leveleket, azután
1134  3|                hosszu leveleket, azután a levelek kurtábbak lettek
1135  3|          utóljára elfogytak egészen. Ha a pipacs kérdezősködött róla,
1136  3|             hogyha tanul, azt nem bánta a leány, de azért csak irhatna
1137  3|             pipacs» egyre pirosabb lett a levél után való várakozásban;
1138  3|       lódobogást hallott, ugy elöntötte a vér az arczát, hogy végre
1139  3|                hozzá doktor Kanóczot.~ ~A tudós férfi megint a válla
1140  3|                    A tudós férfi megint a válla közé kapta a fejét
1141  3|               megint a válla közé kapta a fejét és szélesen mosolygott. «
1142  3|           Egyszer aztán mégis megkerült a szőke gyerkőcz. A «pipacs»
1143  3|             megkerült a szőke gyerkőcz. A «pipacs» valamit himzett
1144  3|                 pipacs» valamit himzett a varróasztalnál, mikor behoztak
1145  3|             neve volt rajta s előtte ez a két betü: «Dr.»~ ~Szegény
1146  3|                pipacs» érezte, hogy még a homloka is rózsaszinre válik.
1147  3|                 Pedig bántotta, hogy az a fiu még ilyen formaságot
1148  3|            keztyü, aranygombos bot. Még a beszédje se a régi többé.
1149  3|      aranygombos bot. Még a beszédje se a régi többé. Csupa «nagysád»
1150  3|                nagysád» az egész ember. A «pipacs»-nak olyan rosszul
1151  3|         mennyivel kedvesebb volt, mikor a mezőn egyre kiabálta: «Hol
1152  3|             jársz, kis pipacs?»~ ~Pedig a leány érezte, hogy ő most
1153  3|             érezte, hogy ő most is csak a régi. Faluhelyen nem igen
1154  3|              igen változnak az emberek; a pillangós mezőt mindig ugyanaz
1155  3|          pillangós mezőt mindig ugyanaz a szellőcske járja; ugyanaz
1156  3|               szellőcske járja; ugyanaz a virág virit ki minden tavaszszal;
1157  3|            megszokta már, aki közel van a szivéhez, hogy ugy nevezze?~ ~
1158  3|              ujja hegyével megérintette a leány három ujja hegyét,
1159  3|                és kaczag rajta, hogy ő, a «pipacs», felsivalkodik
1160  3|                  pipacs», felsivalkodik a nagy fájdalomtól.~ ~Meg
1161  3|                ujra, s amint elhangzott a poros uton a hintó tompa
1162  3|                 elhangzott a poros uton a hintó tompa dübörgése, a «
1163  3|                a hintó tompa dübörgése, a «pipacs-kisasszony» befutott
1164  3|             pipacs-kisasszony» befutott a szobája csendességébe és
1165  3|            bevetődött egy pár hét mulva a faluvégi nemes kuriára.
1166  3|              nemes kuriára. Összecsapta a kezét, amint a «pipacs»-
1167  3|              Összecsapta a kezét, amint a «pipacs»-ot meglátta: «Nini,
1168  3|          kisasszony lett már belőle!»~ ~A pipacs mosolygott: «Hát
1169  3|              Egyszer eljött ő is. Aznap a leány megint piros volt.
1170  3|                örömest hallgatta, mikor a jeles ember magyarázta neki,
1171  3|             magyarázta neki, hogy mi az a «kongrua», amiről az imént
1172  3|               kongrua», amiről az imént a plébános urral annyit vitatkoztak.
1173  3|       vitatkoztak. Mikor pedig lementek a kertbe s a «pipacs» megmutatta
1174  3|               pedig lementek a kertbe s a «pipacs» megmutatta virágait,
1175  3|            pipacs» megmutatta virágait, a juris doktor akkor is belekevert
1176  3|              doktor akkor is belekevert a dologba sok szép tudományt,
1177  3|             ember, de ami mind nem volt a «pipacs»-nak való, aki azt
1178  3|                azt véletlenül tudta meg a «pipacs».~ ~A szobája ablaka
1179  3|                 tudta meg a «pipacs».~ ~A szobája ablaka a kerti lugasra
1180  3|             pipacs».~ ~A szobája ablaka a kerti lugasra nyilt, onnan
1181  3|              lugasra nyilt, onnan látta a zsalu mögül, hogy a doktor
1182  3|               látta a zsalu mögül, hogy a doktor ur nagy beszédben
1183  3|               apjával. Nem zavarta őket a lugasban senki, jól lehetett
1184  3|              hallani minden szavukat.~ ~A pesti tudós nagy fába vágta
1185  3|             pesti tudós nagy fába vágta a fejszéjét, követ akart lenni.
1186  3|              hogy lenditsen az ügyén.~ ~A «pipacs»-ot nem igen lepte
1187  3|           pipacs»-ot nem igen lepte meg a dolog, nem törődött vele.
1188  3|              rakonczátlanul szaladgálva a mezőn, miközben egy békát
1189  3|             vele.~ ~Az öreg megcsóválta a fejét a fiatal ember vallomására.
1190  3|                öreg megcsóválta a fejét a fiatal ember vallomására.
1191  3|                 El van az már késve; ez a kerület a régi követé, annak
1192  3|                 már késve; ez a kerület a régi követé, annak paroláztak
1193  3|                követé, annak paroláztak a szavazók.~ ~Nem bánta a
1194  3|                 a szavazók.~ ~Nem bánta a tudós. Neki csak mégis volna
1195  3|                ember támogatná, amilyen a «bácsi». Eddig nem gondolt
1196  3|                 rá, uj keletü az eszme, a leendő apósa kivánja.~ ~-
1197  3|                     Gratulálok öcsém!~ ~A kis «pipacs» megkapaszkodott
1198  3|    ablakpárkányában, ugy remegett, mint a nyárfalevél.~ ~- Köszönöm
1199  3|                 egy jómódu leányt innen a környékről. Pesten nevelődik.~ ~
1200  3|         környékről. Pesten nevelődik.~ ~A két férfi kezet fogott.~ ~
1201  3|               Szegény kis leányom!...~ ~A «pipacs» nem sóhajtott.
1202  3|             Kanócz, mikor ujra meglátta a leányt, igazán megijedt.
1203  3|             adni», mondá fontoskodva.~ ~A választás előtt eljött még
1204  3|                előtt eljött még egyszer a fiatal tudós. Hátha kapaczitálhatná
1205  3|            tudós. Hátha kapaczitálhatná a jó öreg urat? Meg akarta
1206  3|              Nem volt szerencséje, csak a «pipacs» volt odahaza.~ ~
1207  3|            odahaza.~ ~Halvány volt mind a kettő, a leány is, meg a
1208  3|              Halvány volt mind a kettő, a leány is, meg a fiatal ember
1209  3|                a kettő, a leány is, meg a fiatal ember is. Az észrevette
1210  3|                 is. Az észrevette ennek a halványságát és azt gondolta: «
1211  3|         gondolta: «Mennyire szerelmes!» A doktor juris pedig, aki
1212  3|            pedig, aki sápadt volt, mert a kortesekkel lumpolt egy
1213  3|      kortesekkel lumpolt egy hét óta és a gyenge melle nem birta az
1214  3|            melle nem birta az ivást meg a nótát, azt gondolta: «Milyen
1215  3|           Milyen penészvirág lesz ebből a «pipacs»-ból.»~ ~Azután
1216  3|                 ból.»~ ~Azután megfogta a kisasszony ujjai hegyét
1217  3|              hogy jól termett-e az idén a csicsóka?~ ~A «pipacs» nem
1218  3|         termett-e az idén a csicsóka?~ ~A «pipacs» nem felelt, hanem
1219  3|               nem lehet tudni. Sok függ a képviselőségtől.~ ~- Szép
1220  3|               képviselőségtől.~ ~- Szép a menyasszonya? Szereti-e
1221  3|            hanem hogy maga szereti-e?~ ~A «pipacs» lázas mohósággal
1222  3|                  lázas mohósággal nézte a férfi ajkát, hogy a szája
1223  3|               nézte a férfi ajkát, hogy a szája nyilásakor leolvashassa
1224  3|            nyilásakor leolvashassa róla a választ. Jól esett volna
1225  3|             olyat nem szabad mondani.~ ~A férfi azt felelte, hogy
1226  3|               igen és mosolygott hozzá. A «pipacs» arra vette, hogy
1227  3|                pipacs» arra vette, hogy a boldogságtól és nem látta
1228  3|     boldogságtól és nem látta meg annak a hideg embernek a hideg tekintetét.
1229  3|              meg annak a hideg embernek a hideg tekintetét. Várt egy
1230  3|                 akkor gazdag ember lesz a felesége után és szerepelhet;
1231  3|           felesége után és szerepelhet; a «pipacs» azt gondolta, hogy
1232  3|               hogy csak akkor kapja meg a leányt. És eszébe jutott,
1233  3|                 talán csak arra van itt a földön, hogy folytassa ezt
1234  3|            munkát, ahogy tette eddig is a faluban mindenkivel. Valamire
1235  3|          zaklatott szivét és azt mondta a fiatal embernek:~ ~- Bizzék
1236  3|           doktor ur.~ ~Az pedig felkelt a székéről és fanyar kételkedéssel
1237  3|                    Reggel óta folyt már a szavazás a városban.~ ~Az
1238  3|                óta folyt már a szavazás a városban.~ ~Az alkotmányos
1239  3|       gyakorlatában egyre-másra dőlt ki a kortes-szónok, nem győzte
1240  3|      kortes-szónok, nem győzte locsolni a kiszáradt torkát, megakadt
1241  3|           utóljára még az «éljen» is.~ ~A veres tollasok erősen szoritották;
1242  3|                erősen szoritották; azok a volt képviselő mellé sorakoztak,
1243  3|              egészen bizonyosra vehette a dolgát. Hat falu az övé
1244  3|              szálig; azok már bemondták a nevét a szavazatszedő bizottságnak;
1245  3|              azok már bemondták a nevét a szavazatszedő bizottságnak;
1246  3|             szavazatszedő bizottságnak; a fehér tollas csak ugy szállingózott
1247  3|            szállingózott odakint, ahogy a pusztákról tizével-huszával
1248  3|            összeverődött.~ ~Gubaczinak, a vörösek főkortesének volt
1249  3|                rajta és nagyokat huztak a kulacsából, amely nem ürült
1250  3|             amint fogyatékán lett volna a karczos, került mindig,
1251  3|               mindig, aki teletöltse.~ ~A fehérek szótlanul, lárma
1252  3|            tovább; nem nagyon buzdultak a maguk erején, szemmel látható
1253  3|               száz választóval több van a tulsó oldalon, nem is számitva
1254  3|                oldalon, nem is számitva a rácskaiakat, akik még csak
1255  3|           Ostobaság! - dörmögte magában a pusztatelki ispán, aki megpróbálta
1256  3|                megpróbálta rendbeszedni a fehér tollasokat, - mennyi
1257  3|                  Áthallatszott hozzájok a vörösek nótája:~ ~»Pesti
1258  3|                nekünk,~ Nagy Péter lesz a követünk,~ Éljen a haza!«~ ~-
1259  3|                 lesz a követünk,~ Éljen a haza!«~ ~- Fujjad, fujjad, -
1260  3|             Fujjad, fujjad, - dühöngött a kajlalábu kondásszámadó,
1261  3|        kondásszámadó, nagyokat nyakalva a kobakjából, azután megtörülte
1262  3|            azután megtörülte az öklével a száját és odaadta a maradékot
1263  3|             öklével a száját és odaadta a maradékot a mellette állóknak. -
1264  3|           száját és odaadta a maradékot a mellette állóknak. - Hej,
1265  3|              állóknak. - Hej, csak azok a rácskaiak hozzánk jöttek
1266  3|                utczán, magasra tartotta a kalapját, ugy kiabálta már
1267  3|               már messziről:~ ~- Jönnek a rácskaiak, most huzd rá,
1268  3|                 zsivaj támadt egyszerre a vörösek közt: Jönnek a rácskaiak,
1269  3|        egyszerre a vörösek közt: Jönnek a rácskaiak, ezek a mieink!
1270  3|                Jönnek a rácskaiak, ezek a mieink! Gubaczi nekirohant
1271  3|               ácsorgott köztök és várta a dolgok folyását szájtátva:~ ~-
1272  3|            szájtátva:~ ~- Szaladj hamar a nagyságos urhoz, mondd meg
1273  3|              mondd meg neki, hogy mienk a világ, toszul már Rácska
1274  3|              már Rácska is! Tyüh! szedd a lábadat, hordd az irhádat,
1275  3|           irhádat, vagy hozzád suhintok a kulacsom szijával!~ ~Az
1276  3|              országuton látszott is már a hosszu szekérsor, amint
1277  3|                 alkalmatossága.~ ~Bent, a bizottság előtt, akkor adta
1278  3|          bizottság előtt, akkor adta be a szavazatát az utolsó fehér;
1279  3|                 voltak kevesebben, mint a vörösek. Azoknak pedig még
1280  3|         legalább három vöröset, kitelik a kétszáz rácskai választóból.~ ~
1281  3|            megelőzve vagy száz lépéssel a többit, akkor Gubaczi uram,
1282  3|             többit, akkor Gubaczi uram, a vörös főkortes, megdörzsölte
1283  3|            vörös főkortes, megdörzsölte a szemét. Gyalázatos öreg
1284  3|                szemek, be vagytok rugva a gazdátokkal együtt, nem
1285  3|              csupa fehértollas ült azon a szekéren.~ ~Gubaczi elorditotta
1286  3|               nem jól értette kigyelmed a dolgot; ’iszen a vörös a
1287  3|              kigyelmed a dolgot; ’iszen a vörös a mi szinünk, no nézze
1288  3|                a dolgot; ’iszen a vörös a mi szinünk, no nézze az
1289  3|                  miközben lekászolódott a pokróczos ülésről, - éppen
1290  3|            jobbra-balra és neki szaladt a rácskai jegyzőnek, aki nagy
1291  3|        szurkálta egy hosszu rozsszállal a bedugult pipáját.~ ~- Ne
1292  3|                 ha ráugrol vagy egyszer a tyukszememre, hát meglapigatom
1293  3|          tyukszememre, hát meglapigatom a szeles bubodat, - dörmögte
1294  3|              szeles bubodat, - dörmögte a jegyző.~ ~Ezalatt megérkezett
1295  3|           jegyző.~ ~Ezalatt megérkezett a második szekér is, nyomban
1296  3|            szekér is, nyomban utána meg a harmadik, negyedik, ugy
1297  3|            harmadik, negyedik, ugy jött a többi. Fehér toll lengett
1298  3|                 lengett minden embernek a kalapja mellett. Mikor Gubaczi
1299  3|           Gubaczi látta, hogy miben áll a dolog, váltakozni kezdtek
1300  3|          váltakozni kezdtek arczulatján a szivárvány szinei, elnyiffantotta
1301  3|                 harmadszor is kitátotta a száját: egy kérges tenyér
1302  3|              egy kérges tenyér csappant a fogai fölé, olyat szólva,
1303  3|               mikor pukkantót sütnek el a játszó gyerekek.~ ~Gubaczinak
1304  3|               ráért egy követet küldeni a «nagyságos ur»-hoz, akinél
1305  3|              egész pártvezérség, köztök a rácskai plébános, meg a
1306  3|                 a rácskai plébános, meg a falusi földesur: «a pipacs-kisasszony»
1307  3|                 meg a falusi földesur: «a pipacs-kisasszony» édes
1308  3|                 meg nekik, hogy itt van a tatár; üt, vág, kaszabol
1309  3|            megbolondult; meg kell huzni a harangokat, tüz van, lázadás
1310  3|                az egész választást...~ ~A fehér tollasok pedig ezalatt
1311  3|            tollasok pedig ezalatt egyik a másik után ment be a bizottság
1312  3|              egyik a másik után ment be a bizottság elé, és beadta
1313  3|                bizottság elé, és beadta a szavazatát a pesti doktorra.~ ~
1314  3|                  és beadta a szavazatát a pesti doktorra.~ ~Mikor
1315  3|                 pesti doktorra.~ ~Mikor a kvaterkázó kompánia odabent
1316  3|            kompánia odabent meghallotta a dolgot, ott hagyott italt,
1317  3|           huszan, eltelt két percz, mig a gomolyag szétvált; a rácskai
1318  3|                mig a gomolyag szétvált; a rácskai plébános, aki a
1319  3|                 a rácskai plébános, aki a gömbölyüsége miatt nem birt
1320  3|                  utoljára is ugy maradt a helyszinén, megropogtatva
1321  3|             káromkodva sántitott vissza a szobába: «Canis mater!»
1322  3|                 nemes is ment csendesen a többi után; nem értette
1323  3|                 többi után; nem értette a dolgot, de hát ő rá nem
1324  3|               nem tartozott, ő megtette a magáét, leszavazott hiven
1325  3|               nem szóltak semmit, hanem a vállukat vonták.~ ~Végre
1326  3|            Kondor birót, odament hozzá. A biró be sem várta, hogy
1327  3|                hogy kérdezzék, megeredt a szava:~ ~- Adj’ Isten jó
1328  3|               tekintetes uram! Jól megy a dolog, lenyomtuk Nagy Petit,
1329  3|              Petit, éppen most van bent a nyolczvanadik ember.~ ~-
1330  3|             jutott ilyesmi eszökbe...~ ~A biró félbeszakitotta:~ ~-
1331  3|               paraszt hunyoritott egyet a szemével.~ ~- Tudjuk no,
1332  3|               volt késő. Elszólta magát a kisasszonyka.~ ~- Miféle
1333  3|             szólta el magát?...~ ~- Hát a ténsur leánya; - odahajolt
1334  3|              ténsur leánya; - odahajolt a földesur füléhez, - kivettük
1335  3|                   kivettük belőle, hogy a fiatal doktor járogat körülötte,
1336  3|               meg, ha lesz valami ebből a dologból.~ ~- Az én leányom
1337  3|               már azt tudni. Alig, hogy a ténsur tegnap elutazott,
1338  3|                tegnap elutazott, eljött a jó lélek a faluházához;
1339  3|            elutazott, eljött a jó lélek a faluházához; egy kis pénzt
1340  3|       faluházához; egy kis pénzt hozott a szegényeknek; azután olyan
1341  3|           nagyon bus volt, hogy én, meg a jegyző megkérdeztük tőle,
1342  3|              Mert segitenénk rajta akár a tulajdon vérünk ontásával;
1343  3|                 nincs olyan angyal több a földön; amit az már nekünk
1344  3|             amit az már nekünk jót tett a faluban, meg nem hálálja
1345  3|               sem.~ ~Ekkor vetődött oda a jegyző, aki meghallotta
1346  3|           kegyetlenség egy apától. Én?! a magam gyermeke boldogságáért?!
1347  3|                hogy mit nem teszek meg! A tekintetes ur meg nem szólott
1348  3|                ha boldoggá tehetné vele a kisasszonyt.~ ~Az öreg nemes
1349  3|                valamennyire már értette a dolgot, tisztán akart látni
1350  3|                 mit mondott maguknak az a nyelves leány?~ ~- Nem mondott
1351  3|               tennők, ha megválasztanók a doktor urat. No már a többit
1352  3|    megválasztanók a doktor urat. No már a többit csak ki lehet találni?~ ~-
1353  3|                 pedig nyomban feljártuk a falut, - szólt közbe a biró, -
1354  3|        feljártuk a falut, - szólt közbe a biró, - oszt’ elmondtuk,
1355  3|               oszt’ elmondtuk, hogy aki a kisasszonyt szereti, az
1356  3|                 kisasszonyt szereti, az a doktorra szavazzon.~ ~-
1357  3|           tessék odanézni, - henczegett a jegyző, - azután mondja
1358  3|             jegyző, - azután mondja meg a tekintetes ur, hogy szeretjük-e
1359  3|                ur, hogy szeretjük-e hát a pipacs-kisasszonyt? Ahol
1360  3|            pipacs-kisasszonyt? Ahol van a hideglelős Gedő, kikelt
1361  3|                 hideglelős Gedő, kikelt a nyavalyás a betegágyból
1362  3|                Gedő, kikelt a nyavalyás a betegágyból és párnák közt
1363  3|                 le. Itt mászkál valahol a sánta gépész is, akinek
1364  3|            gépész is, akinek összezuzta a gép a lábát, ma kelt fel
1365  3|                 akinek összezuzta a gép a lábát, ma kelt fel először,
1366  3|               Gábrist seprővel verte ki a felesége, mert azt merte
1367  3|            ember, aki itt ne volna!~ ~- A kisasszony meg azt üzeni
1368  3|                kisasszony meg azt üzeni a tekintetes urnak, hogy az
1369  3|               lépését, el ne rontsa ezt a mi dolgunkat. Különösen
1370  3|                 mi dolgunkat. Különösen a lelkünkre kötötte.~ ~Az
1371  3|           érezte, hogy nagyon melegszik a szive, meg a szeme körül.
1372  3|           nagyon melegszik a szive, meg a szeme körül. Nem mert hangot
1373  3|              Nem mert hangot adni, félt a saját maga gyengeségétől,
1374  3|              elárulni. Ugy tett, mintha a tömeg közt megpillantott
1375  3|          gyorsan elfordult és otthagyta a két bőbeszédü embert.~ ~
1376  3|                 két bőbeszédü embert.~ ~A választási elnök nemsokára
1377  3|           kihirdethette az eredményt.~ ~A fehér tollasok nagy többségben
1378  3|                többségben voltak.~ ~*~ ~A szüreti szünidőre leutazott
1379  3|             szüreti szünidőre leutazott a rácskaiak fiatal képviselője
1380  3|            rácskaiak fiatal képviselője a kerületébe; elvitte magával
1381  3|             kerületébe; elvitte magával a frizurás, tunikás pesti
1382  3|                  Mikor sorra látogatták a falusi araságokat, bekerültek
1383  3|             asszonynéni» betegen feküdt a szobában; az udvaron, egy
1384  3|               hullató akáczfa alatt ült a «bácsi», doktor Kanóczczal.~ ~
1385  3|            bácsi», doktor Kanóczczal.~ ~A fiatal házaspár sugárzó
1386  3|          lejtett az öreg urhoz.~ ~- Hát a kisasszony ő nagysága hol
1387  3|                 ő nagysága hol van?~ ~- A «pipacs?»... kint van a
1388  3|                 A «pipacs?»... kint van a temetőben.~ ~- Ugy? no majd
1389  3|                 némán, könyek nélkül.~ ~A képviselő ur csak most vette
1390  4|           emberek azt hiszik, hogy csak a jeges tenger komor világán
1391  4|                még jobban keresik. Mert a tudománynyal összekevert
1392  4|       paradicsom van ott. Ott megszünik a fagy s megszünik a kietlenségben
1393  4|            megszünik a fagy s megszünik a kietlenségben való halál,
1394  4|                Meduza-arczát mindenütt, a jéghegyek közt vezető uton.~ ~
1395  4|                 közt vezető uton.~ ~Ott a közöny nyugalma honol, s
1396  4|             honol, s aki át tud hatolni a kőkemény vizek sziklafalain,
1397  4|               előtt egyszerre megnyilik a csodálatos béke országa,
1398  4|            törődik senki.~ ~Mert az ott a tökéletes közöny országa;
1399  4|               tökéletes közöny országa; a se hideg, se meleg szivek
1400  4|             szeretlek? Van-e még kétség a szivedben?! Ha igen, akkor
1401  4|                ölj meg, mert akkor csak a halál lehet még bizonyitékom.
1402  4|                 még bizonyitékom. Sirok a bánattól, meg a boldogságtól.
1403  4|     bizonyitékom. Sirok a bánattól, meg a boldogságtól. A legnagyobb
1404  4|           bánattól, meg a boldogságtól. A legnagyobb boldogságtól,
1405  4|          többtől már ugy is megszakadna a szivem; és a legnagyobb
1406  4|                megszakadna a szivem; és a legnagyobb bánattól, mert
1407  4|                 iszonyuan szenvedek, ha a láthatatlan démon azt sugja: «
1408  4|               vagy nekem az istenemnél? A mikor arczom csak neked
1409  4|            gyere hozzám; elmegyek veled a világ végéig. Vigy, ahová
1410  4|           Rettegek, hogy megkapod-e ezt a levelet, amelyben annyi
1411  4|                 Amikor megölelsz, eláll a szavam, amikor megcsókolsz,
1412  4|               amikor megcsókolsz, eláll a szivem verése. Behunyom
1413  4|                 szivem verése. Behunyom a szememet, te drágám, hogy
1414  4|                  hogy ne legyen más kép a lelkemben, egyedül a tied.~ ~
1415  4|                kép a lelkemben, egyedül a tied.~ ~Gyere mielőbb, mert
1416  4|            lássalak!~ ~Hadd olvassam ki a szemedből, hogy szeretsz;
1417  4|           szerelmem, mint jó uzsorásnak a váltó? Jól van, legyen.
1418  4|            tehát te édes, hogy mind azt a sok paragrafust elfogadom,
1419  4|              Bizonyosan udvarolni fogsz a szép asszonyoknak. És én
1420  4|              akarom, érted? Semmi közöd a szép asszonyokhoz, mert
1421  4|        ellenkezhetem? Alig is várom azt a boldog időt, amikor a felséges
1422  4|               azt a boldog időt, amikor a felséges levegőt élvezhetem.
1423  4|       élvezhetem. De jó lesz kirándulni a hegyek közé; sokan leszünk,
1424  4|                 olvasom tizszer, azután a fejem alá teszem, hogy rólad
1425  4|                irj!~ ~IV. Majd meghasad a szivem! Hát mégis lehet
1426  4|           lássuk egymást mindennap? Ezt a levelet a vasuton adom fel.
1427  4|                mindennap? Ezt a levelet a vasuton adom fel. A boritékot
1428  4|             levelet a vasuton adom fel. A boritékot előre megirtam.
1429  4|               Hogy nevetem magamban azt a fiatal embert!~ ~Képzeld,
1430  4|                    Képzeld, majd lemegy a könyökéről a bőr, ugy udvarolna.~ ~
1431  4|                majd lemegy a könyökéről a bőr, ugy udvarolna.~ ~Gondolhatod,
1432  4|           hallgatok. Csak te vagy nekem a drága, a minden. Nesze,
1433  4|             Csak te vagy nekem a drága, a minden. Nesze, itt küldök
1434  4|             szál négylevelü lóherét. Ez a kis haj onnan való a nyakamról,
1435  4|                 Ez a kis haj onnan való a nyakamról, tudod, ahol ugy
1436  4|                 drágám. Majd eltelik az a pár hónap, azután viszontlátjuk
1437  4|            talál jönni s még véletlenül a kezébe kerül egy leveled?
1438  4|                 igénybe veszi az embert a társaság. Nincs egy szabad
1439  4|             hogy alig hajtom le fejemet a párnára, már alszom. Kint
1440  4|                 már alszom. Kint fütyöl a bokrok közt a rigó. Ez a
1441  4|               Kint fütyöl a bokrok közt a rigó. Ez a bolond fiu meg
1442  4|                a bokrok közt a rigó. Ez a bolond fiu meg itt lépten-nyomon
1443  4|            gyönyörü az! Szinte sajnálom a bolondot, mert másképen
1444  4|                 még jobban sietek, mint a multkor. Csak öt perczem
1445  4|             indulunk egy nagy csapattal a hegyek közé.~ ~Most csak
1446  4|                  Minek is legyenek azok a haszontalan emlékek? Azok
1447  4|             afféle.~ ~Ugy-e, megteszed, a mire kérlek? Igen, igen!
1448  4|                mire kérlek? Igen, igen! a nyugalmamért.~ ~Majd én
1449  4|                  most nem tartottam meg a szavamat, éppen két hete,
1450  4|             Várjon csak, mennyit lógunk a télen passziánszozni!~ ~
1451  4|           Higyje el, megérdemeljük mind a ketten: én is, a férjem
1452  4|     megérdemeljük mind a ketten: én is, a férjem is...~ ~ ~S az emberek
1453  4|             mégis azt hiszik, hogy csak a jeges tenger komor világán
1454  5|                     KÉT ASSZONY.~ ~I.~ ~A mai bálozó leányok picziny
1455  5|                 vettem volna, ha, mikor a közelembe ért, egyszerre
1456  5|                 egyszerre meg nem telik a levegő ibolyaillattal, mintha
1457  5|             lennék, ahol mindenfelől ez a kis lilakék gyönyörüség
1458  5|           gyönyörüség mosolyog felém.~ ~A véletlen egy irányban vezetett
1459  5|               az ibolyaillatot.~ ~Abban a korban voltam, amelyben
1460  5|          tartani, mint fiatal embernek. A melyben naiv, szinte félénk
1461  5|                 naiv, szinte félénk még a romlatlan kedély, de a külsőségek
1462  5|              még a romlatlan kedély, de a külsőségek jóformán férfivá
1463  5|                teszik már az embert. Az a csodálatos, vágyakkal és
1464  5|     lehetetlennek ábrándvilágunkban, de a valóságban majdnem gyávák
1465  5|          érezzük magunkat. Hiányzik még a tapasztalat, nincsenek megerősödve
1466  5|       mindenféle sejtéssel van már tele a szivünk: nem közeledünk
1467  5|           kiszámitásról szó sincs ebben a himporos, napsugaras korban...~ ~
1468  5|        napsugaras korban...~ ~Alig érte a lábacskája a földet; minden
1469  5|                  Alig érte a lábacskája a földet; minden mozdulata
1470  5|               volt rajta, ami betakarta a fejét is, ugy, hogy arczából
1471  5|               lehetett, az is többnyire a szinházból ment haza.~ ~
1472  5|        szinházból ment haza.~ ~Kiértünk a Dunapartra a vámházig. Ezen
1473  5|                   Kiértünk a Dunapartra a vámházig. Ezen a ponton
1474  5|             Dunapartra a vámházig. Ezen a ponton az én utam elvált
1475  5|                 az én utam elvált volna a tovaszálló ibolyaillattól,
1476  5|                lépést.~ ~Csak mikor már a folyamhoz levezető első
1477  5|              tünt fel az egész dolognak a furcsasága. Egyszerre kinyilott
1478  5|         furcsasága. Egyszerre kinyilott a szemem s nem törődtem többet
1479  5|             asszony?!~ ~Egy pillanatnak a századrésze alatt megértettem,
1480  5|          asszony majdnem futva halad le a lépcsőkön... a szivem elszorult,
1481  5|                 halad le a lépcsőkön... a szivem elszorult, neki iramodtam
1482  5|                    Azt hittem, kiszakad a lelkem nagy aggodalmamban.~ ~-
1483  5|              remegve, amint megragadtam a karját, hogy ne szállhasson
1484  5|                vissza, felülről ráesett a lámpa fénye; fejéről lecsuszott
1485  5|               fénye; fejéről lecsuszott a kendő. Csak ekkor láttam,
1486  5|            Ugyanakkor kirántotta karját a kezemből.~ ~Azt hiszem,
1487  5|           kezemből.~ ~Azt hiszem, ebben a pillanatban léptem át azt
1488  5|               pillanatban léptem át azt a határt, mely a sihedert
1489  5|            léptem át azt a határt, mely a sihedert elválasztja a már
1490  5|             mely a sihedert elválasztja a már férfiszámot tevő fiatal
1491  5|           boszusan.~ ~- Mit ártja magát a más dolgába?~ ~- Tehát beösmeri?
1492  5|            lázasan beszélt, de nem mert a szemem közé nézni. Egyszer
1493  5|              véletlenül mégis rám esett a tekintete.~ ~Kellett rajtam
1494  5|                vagyok indulva. Megfogta a kezemet s még ő vigasztalt.~ ~-
1495  5|      kellemetlenség érheti miattam...~ ~A szégyen miatt elöntött a
1496  5|                A szégyen miatt elöntött a harag. Hát annyira gyermek
1497  5|               ez az ábrándos szemü erre a szóra rám nézett. Hogy nem
1498  5|                mondott még ezenkivül az a két nagy szem, azt akkor
1499  5|            értettem; nem tudtam olvasni a női szemekben. Csak egy
1500  5|            Miből gondolja?!... ~- Látom a fiatalságából, érzem a nézéséből.
1501  5|            Látom a fiatalságából, érzem a nézéséből. Jöjjön innen,
1502  5|            dolgokat kitalálni. Vagy tán a férfiuság feltámadása tette,
1503  5|                már nem is zavart meg az a gondolat, hogy majdnem éj
1504  5|         csodálkozva. Le nem vette rólam a szemét. Végre karomba füzte
1505  5|             szemét. Végre karomba füzte a karját és igy szólt:~ ~-
1506  5|                  Mázsányi suly esett le a lelkemről. Titokban keresztet
1507  5|         vetettem magamra és hálát adtam a jó Istennek, aki hozzá segitett,
1508  5|       megakadályozzak. De mintha ezután a nagy hőstettem után ismét
1509  5|                 ismét visszaestem volna a régi éretlenségbe, élhetetlenségbe:
1510  5|      elhallgattam. Vezettem az asszonyt a karomon, szó nélkül; nem
1511  5|               állotta soká. Megkérdezte a nevemet, megmondtam. Ő bizony
1512  5|             bizony azért nem mondta meg a magáét. Kivallatott, hogy
1513  5|               simult volna; alkalmasint a hüvös esti levegő tette.
1514  5|                körül csavargattam rajta a kendőt.~ ~Éppen egy sétatéren
1515  5|                 székek és padok voltak. A szegény asszonyka fáradt
1516  5|       véletlenül történt, hogy összeért a kezünk. Finom, keskeny puha
1517  5|             volt az övé; eszembe jutott a hugom, akinek olyan szivesen
1518  5|                 szorongattam, csókoltam a kezét, mert az is olyan
1519  5|                hirtelen elrántotta mind a két kezét.~ ~- Mit csinál? -
1520  5|            zavartan.~ ~- Eszembe jutott a nővérem, - hebegtem.~ ~-
1521  5|              Magában susogott. Ujra ezt a kiállhatatlan szót hallottam: «
1522  5|                 gyermeknek nevezzen, de a szavamba vágott:~ ~- Nekem
1523  5|              Nekem nincs senkim. Akar-e a fivérem tenni?!~ ~Habozás
1524  5|              kedvességet találtam ebben a halkan, majdnem félénken
1525  5|          félénken kimondott pár szóban. A kaczérságot akkor még nem
1526  5|               galamb.~ ~- Mi baja?!~ ~- A nővérem sohasem nevetett
1527  5|               Oh, Istenem! hát mit tett a nővére, ha valamiért mégis
1528  5|                  Én sohasem nehezteltem a nővéremre, de ha egy kissé
1529  5|                     Gyermek! - hangzott a fülembe, most már negyedszer.~ ~
1530  5|                 Azután belekapaszkodott a karomba.~ ~- Jöjjön, keressünk
1531  5|              egy bérkocsit, - mondta.~ ~A sétatér sarkán megállitott.~ ~-
1532  5|      megállitott.~ ~- Senkim sincs ezen a világon, nem szerettem mostanig
1533  5|                 te szeretni fogsz, mint a nővéredet.~ ~Félig önkivületben
1534  5|                 éreztem én olyat, mikor a hugom csókolt.~ ~Mikor tiz
1535  5|            Mikor tiz lépésnyire voltunk a bérkocsitól, odahajolt hozzám.~ ~-
1536  5|                 Légy holnap alkonyatkor a Dunaparton; ugyanott, ahol
1537  5|                 ahogy tetszik... Ma még a keresztnevemet sem mondom
1538  5|          tüneményekkel van tele.~ ~Amig a tovarobogó kocsit láttam,
1539  5|                felém egy fehér kendő. - A ruhám tele volt ibolyaszaggal,
1540  5|                  attól, hogy uj nővérem a vállamra hajtotta volt a
1541  5|                a vállamra hajtotta volt a fejét.~ ~*~ ~Másnap alkonyatkor
1542  5|           Másnap alkonyatkor elindultam a Dunapart felé. Ugy dobogott
1543  5|             Dunapart felé. Ugy dobogott a szivem, hogy hallottam verését.
1544  5|               többet annyit az anyámra, a kis hugomra. Ugy rémlett,
1545  5|                 szeretném őket s mintha a szivem egy darabja valakié
1546  5|              egy darabja valakié lenne, a kiről nem is tudok mást,
1547  5|                lenni.~ ~Száz lépésnyire a vámháztól megállottam.~ ~
1548  5|    ibolyaillatot, ha megint megbolondit a csókja?!~ ~Hütlen leszek
1549  5|              leszek miatta az anyámhoz, a kis hugomhoz!... Képes lennék
1550  5|            jobban szeressem, mint őket, a drágáimat!~ ~Jaj Istenem!...~ ~
1551  5|                Ezuttal igazán ugy, mint a gyermek. Az emberek utánam
1552  5|                 kofa, akinek belehágtam a paradicsomába, rám rivallt.~ ~
1553  5|                uj nővérem azóta eltünt. A nevét sem tudom; álmaimban
1554  5|               árulhatom...~ ~ ~II.~ ~Ez a második eset már sokkal
1555  5|              történt.~ ~*~ ~Este volt s a belvárosi plébánia toronyórája
1556  5|                 ütött, éppen ugy, ahogy a Ponson- meg a Montapin-féle
1557  5|                ugy, ahogy a Ponson- meg a Montapin-féle regényekben
1558  5|        előforduló toronyórák szokták.~ ~A kora tavaszi hüvöses levegőben
1559  5|                 üdülve, lassan haladtam a vámház felé s gyönyörködtem
1560  5|             vámház felé s gyönyörködtem a széles Dunában, melyen itt-ott
1561  5|                 darabka jégtábla uszott a szürke viz fölött; azután
1562  5|                 fölött; azután átnéztem a budai partra, ahol egy sereg
1563  5|              sereg apró lámpás gyult ki a hegyoldalban, mintha az
1564  5|             volna le, hogy felékesitsék a vén Gellérthegy tövét. Az
1565  5|               tövét. Az ég tiszta volt; a levegőben elszórta már a
1566  5|                a levegőben elszórta már a közelgő kikelet a fünövés
1567  5|          elszórta már a közelgő kikelet a fünövés illatát; hangulatot
1568  5|              minden; vágyakkal telt meg a szivem s éreztem, hogy abban
1569  5|            szivem s éreztem, hogy abban a kedélyállapotban vagyok,
1570  5|             gyötörni hiuságát. Csakhogy a századik esetben meglehet,
1571  5|          meglehet, hogy sem nem gyászol a feketefátyolos asszony,
1572  5|                 gondolataimat elterelni a természetimádástól, amivel
1573  5|                is törődtem volna tovább a fátyolos asszonynyal, de
1574  5|                 de azért látszott, hogy a válla, meg a dereka táján
1575  5|             látszott, hogy a válla, meg a dereka táján plasztikus
1576  5|                alól kihullott egy darab a kontyából, mintha aranysárga
1577  5|                 selyem tündöklött volna a lámpa fényénél; arczából
1578  5|                 nagyjából megitélhettem a körvonalak után, szabályos
1579  5|                 hosszukás arcz volt az; a hangja pedig lágy, édes
1580  5|         nyugalommal háritani el magáról a gyanut, hogy rossz fát tesz
1581  5|             gyanut, hogy rossz fát tesz a tüzre.~ ~- Jöjjön, asszonyom,
1582  5|               tart, hogy kikérdezhetném a bérkocsist. Beláttam, hogy
1583  5|              utczát. Egyet biczczentett a fejecskéjével, azután majdnem
1584  5|                 vagy vigyázva lépkedett a locs-pocsban.~ ~Bizonyos
1585  5|              hátranéz és meglát, menten a föld alá sülyedek szégyenletemben.
1586  5|                 bérkocsiba, megszállott a jobb érzés. Egy pillanatig
1587  5|              érzés. Egy pillanatig azon a ponton voltam, hogy megelégedjem
1588  5|               visszaforduljak. De amint a kocsis a lovak közé csörditett,
1589  5|      visszaforduljak. De amint a kocsis a lovak közé csörditett, hirtelen
1590  5|                  Ekkor megrémültem arra a gondolatra, hogy most mindjárt
1591  5|                 kocsiba és rákiáltottam a kocsisra: «Hajts, hajts!
1592  5|              utána...»~ ~Végigrobogtunk a városon, ki a lipótvárosi
1593  5|            Végigrobogtunk a városon, ki a lipótvárosi gyárak felé.
1594  5|              végképpen erőt vett rajtam a kiváncsiság láza; teljesen
1595  5|       kiváncsiság láza; teljesen eltünt a lelki furdalás, ami eleinte
1596  5| ellenállhatatlan vágyat, hogy megoldjam a rejtélyt, aminek még egyetlen
1597  5|           egyetlen szála sem volt ugyan a kezem között, de amiről
1598  5|                van, hogy lennie kell.~ ~A fanatizmus egy neme szállott
1599  5|       fanatizmus egy neme szállott meg, a mely sokkal inkább elhatalmasodott
1600  5|                 aki e perczben közém és a fekete fátyolos asszony
1601  5|           elvonja őt tekintetem elől.~ ~A tavasz első lehelete megbóditott,
1602  5|              első lehelete megbóditott, a képzelődés eszelőssé tett;
1603  5|                letelepedtek volna végül a szivemre, felizgatva benne
1604  5|            minden kis véredényt, amiből a szerelem vágya felfakadhat.~ ~
1605  5|                utcza sarkán megállitsam a magam kocsiját is, már láttam
1606  5|                 kocsiját is, már láttam a halvány lámpafénynél, hogy
1607  5|              halvány lámpafénynél, hogy a fátyolos asszony kiszállt.~ ~
1608  5|                 most vettem észre, hogy a köpenye alatt egy csomagot
1609  5|              Hóna alá vette s benyitott a házba. Egy pillanat mulva
1610  5|                Egy pillanat mulva én is a kapu előtt álltam.~ ~Valami
1611  5|              itt találkozik vele, ebben a viskóban, messze mindentől
1612  5|              vagy aki veszélyes lehetne a féltett titokra. A csábitó,
1613  5|              lehetne a féltett titokra. A csábitó, a gaz, a becsületrabló
1614  5|             féltett titokra. A csábitó, a gaz, a becsületrabló ott
1615  5|              titokra. A csábitó, a gaz, a becsületrabló ott rejtőzik
1616  5|               alatt, ott várja epekedve a romlásba döntött asszonyt,
1617  5|                akarna tőle!...~ ~Láttam a szobát, láttam az egyszerü,
1618  5|                egyszerü, fehér falakat, a dagadó tiszta ágyat, a halványan
1619  5|                  a dagadó tiszta ágyat, a halványan pislogó mécset,
1620  5|               százszorta jobban fénylik a fátyolos asszony bübájos
1621  5|          asszony bübájos szeme s mindez a képzeleti látvány egy sereg
1622  5|             éreztem, mint dühöng bennem a féltékenység, a boszuvágy,
1623  5|           dühöng bennem a féltékenység, a boszuvágy, a csábitó iránt
1624  5|              féltékenység, a boszuvágy, a csábitó iránt érzett halálos
1625  5|        feltámadt szerelem.~ ~Berohantam a házba, végigtapogattam a
1626  5|                a házba, végigtapogattam a szük, sötét folyosót, bejutottam
1627  5|                  itt van, amit igértem; a dió, az alma, a sütemény...~ ~-
1628  5|                igértem; a dió, az alma, a sütemény...~ ~- Oh jó néni,
1629  5|                asszony és hogy csókolja a gyermekeket. Még valaki
1630  5|            gyermekeket. Még valaki volt a szobában, - valami vén asszony
1631  5|     felsivalkodott, mint egy hiéna: «Oh a gazember!»~ ~A folyosón
1632  5|               hiéna: «Oh a gazember!»~ ~A folyosón motoszkálás támadt:
1633  5|          tipegéssel közeledett az ember a pitvarhoz. Koromsötét volt,
1634  5|       feljajdult, vad gyülölettel: «Oh, a gazember!...»~ ~A botorkáló
1635  5|                   Oh, a gazember!...»~ ~A botorkáló vendég meghallotta.
1636  5|               egyensulyt megtartani. Ha a karomat kinyujtom, a sötétben
1637  5|                 Ha a karomat kinyujtom, a sötétben elérhettem volna.
1638  5|                Éreztem, hogy dől belőle a pálinkabüz.~ ~- Vén szatyor!...
1639  5|             előre lépett, nyilván azzal a szándékkal, hogy benyit.
1640  5|                 Ekkor megszólalt megint a bübájos fuvolahang:~ ~-
1641  5|               utolsó szava ismét elfult a zokogásban.~ ~Az ittas ember,
1642  5|             vonását se láttam, lezuhant a földre, mintha a halál lehelete
1643  5|               lezuhant a földre, mintha a halál lehelete érte volna.~ ~-
1644  5|                   Azután térden csuszva a falig vonszolta magát, nagynehezen
1645  5|                  árnyékban maradtam, de a többi ott volt előttem valamennyi,
1646  5|             szoborcsoportozat, amelynek a drámaisága felülmul mindent,
1647  5|               vagy irásban megörökitett a teremtő lángelme.~ ~A szoba
1648  5|      megörökitett a teremtő lángelme.~ ~A szoba közepén a fátyolos
1649  5|             lángelme.~ ~A szoba közepén a fátyolos asszony, akinek
1650  5|             szemem duslakodhatott abban a szépségben, amit sejtettem
1651  5|                 szegény kis gyermek ült a földön; a kisebb még csak
1652  5|               kis gyermek ült a földön; a kisebb még csak olyan gügyögő
1653  5|          apróság. Sápadt és sovány mind a kettő; a szenvedések kegyetlen
1654  5|                 és sovány mind a kettő; a szenvedések kegyetlen nyoma
1655  5|                 darab süteményt kinálva a tátogó kis fecskefiókáknak.~ ~
1656  5|                kis fecskefiókáknak.~ ~S a küszöbön állt az apa: a
1657  5|                 a küszöbön állt az apa: a gazember.~ ~Elzüllve, egykor
1658  5|         szakálla megderesedve, szemében a szégyen tüze, arczán a mámor
1659  5|         szemében a szégyen tüze, arczán a mámor és a megalázkodás
1660  5|                 tüze, arczán a mámor és a megalázkodás pirossága.~ ~
1661  5|               te vagy!... Eljöttél ide, a bélpoklosokhoz, akik nem
1662  5|                 az átkod sujtsa őket!~ ~A megriadt asszonynak eloszlik
1663  5|             szólani akar, de nem képes. A torzonborz ember odacsuszik
1664  5|              lettem! Nézd, mivé tett az a másik asszony! A kiért elhagytalak
1665  5|                tett az a másik asszony! A kiért elhagytalak téged,
1666  5|                  s neked köszönöm, hogy a gyermekeim, a kik nem a
1667  5|            köszönöm, hogy a gyermekeim, a kik nem a tieid is, nem
1668  5|                 a gyermekeim, a kik nem a tieid is, nem haltak meg
1669  5|                 tudok én már mindent... a titkos küldemények, a jótékony
1670  5|                   a titkos küldemények, a jótékony egyletek, az emberbaráti
1671  5|                szabad legyen ő érettök, a kis angyalokért elfogadnom...
1672  5|                angyal! te Isten!~ ~Mint a vonagló féreg, ugy vergődött
1673  5|       állapotban az asszony lába előtt. A szőke angyal, az Isten szent
1674  5|                 áldott leánya fölemelte a földről.~ ~Odavezette az
1675  5|                és nem szünő könyek közt a nyakába borult a nyomorultnak.~ ~-
1676  5|            könyek közt a nyakába borult a nyomorultnak.~ ~- Gyere
1677  5|            enyém; hadd legyek én megint a tied, a te hü, a te jó feleséged.
1678  5|                legyek én megint a tied, a te hü, a te jó feleséged.
1679  5|                 megint a tied, a te hü, a te jó feleséged. Hozd el
1680  5|             feleséged. Hozd el magaddal a kicsinyeidet is... a mi
1681  5|           magaddal a kicsinyeidet is... a mi kicsinyeinket: hadd szeressem,
1682  5|              csak szeress egy kicsit!~ ~A fátyolos asszony odatapasztotta
1683  5|   odatapasztotta hófehér gyöngéd arczát a szurtos, piszkos ember arczához;
1684  5|            belenézett homályos szemébe, a melyből a nagy lelkifelindulás
1685  5|             homályos szemébe, a melyből a nagy lelkifelindulás elüzte
1686  5|             nagy lelkifelindulás elüzte a mámort s nem hagyott bennök
1687  5|               hagyott bennök mást, mint a megalázkodás mélységes gyötrelmét.
1688  5|               puha kezével megsimogatta a vállára hajló forró homlokot
1689  5|            ölelj meg hát! Vagy nem kell a te hü kis feleséged?~ ~A
1690  5|                a te hü kis feleséged?~ ~A nagy bünös tétova nézése
1691  5|               látta szeméből kiragyogni a menyország bünbocsánatát.~ ~-
1692  5|           asszony elé, hogy megcsókolja a lába porát, nem volt más
1693  5|               több. De ebben benne volt a vezeklés, a javulás, az
1694  5|            ebben benne volt a vezeklés, a javulás, az ujjászületés!~ ~*~ ~
1695  5|                  az ujjászületés!~ ~*~ ~A féltékenység mardosó ördöge
1696  5|           ördöge eltünt volt szivemből; a hol az Isten lelke szól,
1697  5|              lelke szól, ott elnémulnak a szenvedélyek, pedig a bünbocsánat
1698  5|        elnémulnak a szenvedélyek, pedig a bünbocsánat az Isten lelkének
1699  5|            észre ne vegyenek, kiosontam a paradicsomból.~ ~S a boldog
1700  5|          kiosontam a paradicsomból.~ ~S a boldog házasok, a szép kis
1701  5|    paradicsomból.~ ~S a boldog házasok, a szép kis gyermekek, akikre
1702  5|                oly gyönyörrel nézek, ha a véletlen összehoz velök:
1703  5|                sejtik, hogy van valaki, a ki tudja a fátyolos asszony
1704  5|             hogy van valaki, a ki tudja a fátyolos asszony történetét.~ ~ ~ ~
1705  6|                                    I.~ ~A «Leviathan» befurta keskeny
1706  6|        Leviathan» befurta keskeny orrát a vizek tömegébe és fehér
1707  6|            siklott végig az óczeánon.~ ~A Csendes-tenger végtelensége
1708  6|                fénypontban verte vissza a rátüző napot; az ég sötétkékjét
1709  6|      bárányfelhő sem tarkitotta; pihent a szellő, csak a hajó nyomán
1710  6|       tarkitotta; pihent a szellő, csak a hajó nyomán támadt langyos
1711  6|             langyos légáramlat.~ ~Lent, a csillogó vizben, delfinek
1712  6|              delfinek kergetnék egymást a hajó körül; fent, a kék
1713  6|             egymást a hajó körül; fent, a kék égen, egy vén albatrosz
1714  6|                egy vén albatrosz uszott a levegő tengerében, magasan,
1715  6|             kondor. Köröskörül csend.~ ~A kaliforniai asszony kint
1716  6|            kaliforniai asszony kint ült a fedélzeten; e pillanatban
1717  6|             rendes kisérője, mr. Brown, a ki olyan volt éppen, mint
1718  6|             hogy ugy gyötör egy férfit, a hogy csak képes. Nem elég,
1719  6|        rabszolgává is akarja tenni azt, a kin kifogott a szeme verése.
1720  6|               tenni azt, a kin kifogott a szeme verése. Ha feltámad
1721  6|               verése. Ha feltámad benne a macskatermészet: tud hizelegni,
1722  6|             hogy az asszony unja magát, a minthogy az «Egyenlitő»
1723  6|          délután két órakor, alig védve a fedélzet ernyője által a
1724  6|                a fedélzet ernyője által a rekkenő hőség ellen, bizonyára
1725  6|             orrocskáját:~ ~- Bizonyosan a régi harczias történetek,
1726  6|            kicsit haragudni próbált, de a jó Brown olyan együgyü komolysággal
1727  6|             együgyü komolysággal nézett a szeme közé, hogy nem állta
1728  6|              kergetem.~ ~- Igen. Innen. A Csendes óczeán közepéből.
1729  6|                    Felállt és megindult a hajó széle felé; Alice rákiáltott:~ ~-
1730  6|               hozzátette: kitelik tőle, a mennyi esze van.~ ~Csakugyan,
1731  6|               kitelt volna minden, amit a nagynénje parancsol. Fülig
1732  6|               Fülig szerelmes volt abba a kis sárga asszonyba, aki,
1733  6|         született később, mint ő. Mikor a nagybátyja, mr. Warwick,
1734  6|            éppen annyi évet éltek, mint a jó öreg egymagában. Igy
1735  6|            azután könnyen érthető, hogy a derék Warwickra csakhamar
1736  6|              Warwickra csakhamar eljött a földiekkel való leszámolás
1737  6|           meghalt, unokaöcscsére hagyva a feleségét, a feleségére
1738  6|       unokaöcscsére hagyva a feleségét, a feleségére meg a millióit.
1739  6|             feleségét, a feleségére meg a millióit. Mikor a temetésről
1740  6|        feleségére meg a millióit. Mikor a temetésről hazamentek, mr.
1741  6|             szerint vette az öreg urnak a halálos ágyon kiejtett szavait,
1742  6|                  hogy ér-e annyit, mint a nagybátyja ért.~ ~Mr. Brownt
1743  6|                levő férfit, aki bejárta a világot és ért mindenhez,
1744  6|           világot és ért mindenhez, ami a férfiut erre a névre méltóvá
1745  6|           mindenhez, ami a férfiut erre a névre méltóvá teszi, összehasonlitják
1746  6|              Más ember talán adta volna a megsértettet, mr. Brown
1747  6|                tett egyebet, csak vivta a párbajt a halottal.~ ~Azon
1748  6|           egyebet, csak vivta a párbajt a halottal.~ ~Azon kezdte,
1749  6|             nekifogott és rendbe szedte a zürzavaros hagyatékot; e
1750  6|         hagyatékot; e közben megtalálta a nagybátyja utolsó végrendeletét,
1751  6|        nagybátyja utolsó végrendeletét, a mely még nem volt deponálva
1752  6|             mely még nem volt deponálva a törvényszéknél. Mikor a
1753  6|                 a törvényszéknél. Mikor a családja ügyvédje előállott
1754  6|             családja ügyvédje előállott a régi végrendelettel, amely
1755  6|             amely ugy intézkedett, hogy a milliós vagyon fele az unokaöcsre
1756  6|                  nem állhatta meg, hogy a fülébe ne sugja: jól esik,
1757  6|             attól kezdve mr. Brown lett a bonórum direktor; a vagyon
1758  6|                lett a bonórum direktor; a vagyon pedig maradt ugy,
1759  6|                vagyon pedig maradt ugy, a hogy volt, együtt. Legfeljebb
1760  6|                volt, együtt. Legfeljebb a jövedelem került osztás
1761  6|            jövedelem került osztás alá. A Brownra eső rész akkor is
1762  6|          asszony szekrényébe.~ ~Egyszer a kis sárga asszony megsokalta
1763  6|                sárga asszony megsokalta a dolgot és azt mondta: hallja-e,
1764  6|               utazunk. Megengedem, hogy a költségeket maga viselje.~ ~
1765  6|                 másnap kizakatolt velök a «Leviathan» San-Francisco
1766  6|            abban, hogy husz éves létére a nagynéni jogánál fogva ugy
1767  6|                 sárga rózsa nőtt ki. Az a sárga rózsa a feje volt,
1768  6|               nőtt ki. Az a sárga rózsa a feje volt, melyet aranyos
1769  6|                 szobor jéghidegségével. A szegény Brown nem tehetett
1770  6|                hogy ugy bolondult azért a szoborarczért...~ ~Mikor
1771  6|            érzelgősen.~ ~- Csak ne ezen a hangon! Nem szeretem a siránkozó
1772  6|             ezen a hangon! Nem szeretem a siránkozó férfit; sajnálnék
1773  6|                 hogy egy hét óta voltak a tengeren, a hol éppen semmi
1774  6|              hét óta voltak a tengeren, a hol éppen semmi más időtöltésök
1775  6|              időtöltésök nem volt, mint a csevegés: mintha egy kicsit
1776  6|         fagyossága s ez felbátoritotta. A következő pillanat megérttette
1777  6|                nézte:~ ~- Hogy mer ezen a hangon beszélni velem?~ ~
1778  6|            rendületlenül állt valamikor a vademberek mérgezett nyilai
1779  6|          vadászott Afrikában, lesütötte a szemét.~ ~- Azt hittem, -
1780  6|         valahára?!~ ~Brown elpirult. Ez a leczke még neki is sok volt,
1781  6|           létére bátran tarthatta magát a türelem nagymesterének.
1782  6|           hidegszivüek, elhozta magával a nyugalom látszatát, de Afrika
1783  6|              vérét, lelkébe öntötte már a sivatagok tüzét. E pillanatban
1784  6|            pillanatban az önuralom, meg a forró vér kelt tusára benne.
1785  6|            forró vér kelt tusára benne. A harcz rövid volt, a férfi
1786  6|              benne. A harcz rövid volt, a férfi büszkesége győzött;
1787  6|               nem mind igaz az, amit ez a kis kanári madár csicsereg,
1788  6|            eléje és egy könyvet vett ki a zsebéből.~ ~- Ha kivánja,
1789  6|           valamit.~ ~Alice elkapta tőle a könyvet; Brown csodálkozva
1790  6|               hanem egyszerüen kiütötte a kezéből. A kártyalapok ugy
1791  6|          egyszerüen kiütötte a kezéből. A kártyalapok ugy röpködtek
1792  6|          kártyalapok ugy röpködtek szét a hajón, mint egy tuczat zöldhátu
1793  6|                 az ideges kis ajkról.~ ~A szegény angol most már csakugyan
1794  6|             felelhetett volna, lefutott a kajütjéhez vezető lépcsőn.~ ~
1795  6|              oroszlánvadász megcsóválta a fejét.~ ~- Annyi bizonyos,
1796  6|              már egy év óta valóságosan a vérévé vált, és egyre mormogta
1797  6|            Alkonyodott.~ ~Signor Fiori, a fekete olasz, már egy óra
1798  6|                 torkaszakadtából danolt a fedélzeten és nem hagyott
1799  6|         fedélzeten és nem hagyott békét a madridi sennor Gardának,
1800  6|          kisérje az ő nápolyi dalait.~ ~A bolondos Duval, aki Francziaországot
1801  6|         hazájának, egy legyezővel verte a taktust.~ ~Igazi nemzetközi
1802  6|              embereket, mint az unalom: a «Leviathan» utasai a harmadik
1803  6|            unalom: a «Leviathan» utasai a harmadik napon már valamennyien
1804  6|               igy annál könnyebben ment a dolog. A kereskedő nem törődött
1805  6|                könnyebben ment a dolog. A kereskedő nem törődött többé
1806  6|               többé üzletével, minthogy a hajó foglya lévén, ugy se
1807  6|               valami rendes foglalkozás a föld egy bizonyos pontjához
1808  6|                az idő és megalakitották a kaszinót.~ ~Nem járt valami
1809  6|                egyetlen hölgyutast, aki a hajón volt.~ ~Rövid idő
1810  6|                  Brown valóságos védője a kis sárga asszonynak s igy
1811  6|      tekintették, amelyiknek már megvan a maga foglalatja. A madridi
1812  6|               megvan a maga foglalatja. A madridi megpróbálta ugyan
1813  6|         megpróbálta ugyan eleinte, hogy a savanyu angolt kiüsse a
1814  6|                 a savanyu angolt kiüsse a nyeregből, de signor Fiori,
1815  6|         nyeregből, de signor Fiori, aki a latin fajok rokonságára
1816  6|     megmagyarázta neki, hogy kicsoda az a Brown.~ ~Ha a derék olasznak
1817  6|                kicsoda az a Brown.~ ~Ha a derék olasznak hinni lehetett,
1818  6|          olasznak hinni lehetett, akkor a kaliforniai asszony kisérője
1819  6|              volt különben az egyetlen, a ki Brownt már régebben ismerte.
1820  6|                  Ennek az ismeretségnek a történetével még mindig
1821  6|       történetével még mindig adós volt a társaságnak; olyan alkalomra
1822  6|             Duvalnak most eszébe jutott a dolog s figyelmeztette rá
1823  6|         lehetett látni, hanem Warwickné a fedélzeten volt. Odament
1824  6|           megkérdezte, hogy nem fogja-e a történet untatni.~ ~A kaliforniai
1825  6|           fogja-e a történet untatni.~ ~A kaliforniai asszony, aki
1826  6|               aki előtt szintén uj volt a dolog, kiváncsian fordult
1827  6|               dolog, kiváncsian fordult a társaság felé s egyszerre
1828  6|            minden oldalról megszólaltak a kaszinó tagjai: «Halljuk
1829  6|           nekünk olaszoknak, mint Algir a francziáknak.»~ ~Duval,
1830  6|                 francziáknak.»~ ~Duval, a nagy fecsegő, nem állhatta
1831  6|            kenetesen, - mert Tunisz nem a mienk. Ha az lenne, majd
1832  6|                  majd megmutatnók!...~ ~A kaliforniai asszony türelmetlenül
1833  6|            türelmetlenül csapta széjjel a legyezőjét.~ ~- Hallja-e,
1834  6|         Hallja-e, Duval; megvonom öntől a szót. Folytassa, Fiori!~ ~«
1835  6|              Folytassa, Fiori!~ ~«Tehát a kaktuszok hazájában volt,
1836  6|        ezredessel együtt barangoltuk be a sivatagokat.~ ~Napról-napra
1837  6|           Napról-napra volt csetepaténk a benszülöttekkel, akik, mondhatom,
1838  6|            élelmiszer hiánya volt, mert a három hajó közül, mely a
1839  6|                a három hajó közül, mely a lisztet és a rizst hozta
1840  6|                közül, mely a lisztet és a rizst hozta számunkra, kettő
1841  6|              számunkra, kettő elsülyedt a szirtek táján, s a harmadik
1842  6|            elsülyedt a szirtek táján, s a harmadik is oly állapotban
1843  6|             hozzánk, hogy mire kiraktuk a tartalmát, kitünt, hogy
1844  6|            Kénytelenek voltunk rabolni. A szó szoros értelmében összeloptuk
1845  6|           szoros értelmében összeloptuk a kosztunkat s az éhes gyomor
1846  6|             kosztunkat s az éhes gyomor a legmerészebb vállalkozásokra
1847  6|                volna, észrevettem, hogy a beduin is megereszti a kantárszárat.~ ~
1848  6|             hogy a beduin is megereszti a kantárszárat.~ ~Uraim! soha
1849  6|               Nem telt bele tiz percz s a beduin már a nyakamon volt.
1850  6|                tiz percz s a beduin már a nyakamon volt. Elővettem
1851  6|                 volt, üldözőm elsütötte a maga pisztolyát s lovam
1852  6|                 vért szomjuhoztam. Mind a két pisztolyomat egyszerre
1853  6|            egyszerre lőttem ki vaktában a beduin felé. Összerázkódott,
1854  6|         Összerázkódott, azután leszállt a lováról, mely mozdulatlanul
1855  6|                signor. Meglőttél, pedig a javadat akarom. Látod ott
1856  6|           akarom. Látod ott előtted azt a keskeny erdőt, mögötte a
1857  6|                a keskeny erdőt, mögötte a dombbal? Na hát azon a dombon
1858  6|          mögötte a dombbal? Na hát azon a dombon tul táborozik Musir
1859  6|            ellenséged, akinek egyenesen a tátott torkába rohantál
1860  6|         rohantál volna. Azért lőttem le a lovadat, mert észrevettem,
1861  6|           enyémnek egyszerre megrándult a lába és amily könnyen utólértelek,
1862  6|                 én mozlim, hanem angol, a nevem Brown. Ugy járok-kelek
1863  6|        járok-kelek ebben az öltözetben, a ti ellenségtek közt, mint
1864  6|               ti ellenségtek közt, mint a madár. Külömben nem ölök
1865  6|                 most ülj fel hamar erre a rozzant lábu lóra és indulj
1866  6|                 egy óráig, mig meglátod a magad táborát; a lovamért
1867  6|               meglátod a magad táborát; a lovamért majd elküldök,
1868  6|             vont; azt mondta, hogy csak a karján van lyuk, oda se
1869  6|             neki. Az oázban van forrás, a többi az ő gondja.~ ~Azóta
1870  6|                 mintha nem ő lett volna a megmentőm, s igy nekem nem
1871  6|                  s igy nekem nem szabad a dolgot erőltetnem. Ő tudja,
1872  6|                 közben láttam balkarján a sebhelyet, melynek az én
1873  6|            golyóm volt az okozója...»~ ~A társaság némán hallgatta
1874  6|                arczon észrevehető volt, a megelégedésnek ama sajátszerü
1875  6|              örülök, hogy megtudtam ezt a dolgot.~ ~Duval feldobta
1876  6|   vászonsapkáját és elkurjantotta magát a hazája nyelvén: éljen Brown!
1877  6|               éljen Brown! Sennor Garda a mellére ütött és azt mondta:
1878  6|             olyan, mint egy spanyol!... A kis kaliforniai sárga rózsa
1879  6|              átváltozott piros rózsává, a szeme szikrázott. Soha sem
1880  6|               okvetlenül elragadja őket a lelkesedés s legalább is
1881  6|                lelkesedés s legalább is a levegőbe emelik a csendes
1882  6|           legalább is a levegőbe emelik a csendes angolt.~ ~A kaliforniai
1883  6|              emelik a csendes angolt.~ ~A kaliforniai asszonynak jutott
1884  6|           pillanatban nagy lárma támadt a hajófarban; a fedélzeten
1885  6|              lárma támadt a hajófarban; a fedélzeten levő matrózok
1886  6|    Szerencsétlenség történt: egy matróz a hajó párkányáról a tengerbe
1887  6|               matróz a hajó párkányáról a tengerbe esett.~ ~Ugyanekkor
1888  6|            tengerbe esett.~ ~Ugyanekkor a lépcső felső fokán megjelent
1889  6|              feléje annak az asszonynak a hivása, akit szeretett,
1890  6|              hivása, akit szeretett, de a másikról ezt a kétségbeesett
1891  6|            szeretett, de a másikról ezt a kétségbeesett kiáltást hallotta:
1892  6|            Vaserővel dobálta el utjából a matrózokat, még egy másodpercz
1893  6|        matrózokat, még egy másodpercz s a hajó párkányán volt.~ ~A
1894  6|                a hajó párkányán volt.~ ~A kaliforniai asszony felsikoltott
1895  6|                 akarta volna huszadszor a lámpák elé hivni; Garda
1896  6|            hivni; Garda összeszoritotta a fogát, ugy sziszegte: Karamba!
1897  6|               aranysziv!~ ~Brown Tamás, a sápadt angol, akkor már
1898  6|                 sápadt angol, akkor már a sós tengervizben szelte
1899  6|      tengervizben szelte izmos karjával a hullámokat és halként uszott
1900  6|            hullámokat és halként uszott a tőle száz méterre levő matróz
1901  6|          méterre levő matróz felé, akit a folyvást tovafutó hajó már
1902  6|                 már messzire hagyott.~ ~A kapitány megadta a parancsot,
1903  6|           hagyott.~ ~A kapitány megadta a parancsot, a kormányos teljes
1904  6|           kapitány megadta a parancsot, a kormányos teljes munkában
1905  6|          munkában volt, hogy megállitsa a hajót, melyet a röperő még
1906  6|              megállitsa a hajót, melyet a röperő még mindig, bár egyre
1907  6|            lassudó sebességgel, hajtott a vizen. Négy matróz neki
1908  6|    mentőcsónaknak és gyorsan leoldozta; a hajón csakhamar helyreállitotta
1909  6|               csakhamar helyreállitotta a rendet a fegyelem; bizonyosra
1910  6|                helyreállitotta a rendet a fegyelem; bizonyosra lehetett
1911  6|                 lehetett venni, hogy ha a két ember kibirja a hullámok
1912  6|             hogy ha a két ember kibirja a hullámok felszinén, akkor
1913  6|            részt vett, elsőnek érkezett a czélhoz.~ ~A mentőcsónak
1914  6|           elsőnek érkezett a czélhoz.~ ~A mentőcsónak gyorsan ereszkedett
1915  6|      mentőcsónak gyorsan ereszkedett le a hullámok hátára, pár száz
1916  6|             hátára, pár száz lépésnyire a hajótól látszott a két ember
1917  6|           lépésnyire a hajótól látszott a két ember küzdelme a habokkal;
1918  6|           látszott a két ember küzdelme a habokkal; mint két fekete
1919  6|              pont, közeledett egymáshoz a két fej.~ ~A kaliforniai
1920  6|       közeledett egymáshoz a két fej.~ ~A kaliforniai asszonyt valósággal
1921  6|         kaliforniai asszonyt valósággal a hideg lelte, le nem vette
1922  6|               hideg lelte, le nem vette a szemét arról a két pontról;
1923  6|                nem vette a szemét arról a két pontról; az utasok visszafojtották
1924  6|              köztök. Brown elérte végre a matrózt, aki már kezdett
1925  6|                már kezdett kimerülni.~ ~A kapitány a kormány mellől
1926  6|                 kimerülni.~ ~A kapitány a kormány mellől messzelátóval
1927  6|               messzelátóval nézte, hogy a mentőcsónak mint siklik
1928  6|              hajón, melyen ismét kitört a rémület izgalma. Az utasok,
1929  6|               akik nem egészen értették a borzasztó szó jelentőségét,
1930  6|                 forgolódtak és keresték a magyarázatot, hanem a matrózok
1931  6|          keresték a magyarázatot, hanem a matrózok közt teljes volt
1932  6|               matrózok közt teljes volt a megdöbbenés. Minden arczon
1933  6|              megdöbbenés. Minden arczon a rettegés tükröződött. A
1934  6|                 a rettegés tükröződött. A kapitány merőn szegezte
1935  6|               szemét egy messze pontra, a két uszó ember irányában.
1936  6|               két uszó ember irányában. A hajóról egy hosszukás fekete
1937  6|              csikot lehetett észrevenni a viz szinén, mintha egy félig
1938  6|              volna az áradat.~ ~Az volt a czápa, mely egyenesen, mint
1939  6|             czápa, mely egyenesen, mint a repülő nyil, furta magát
1940  6|                repülő nyil, furta magát a hullámok közt a menekülő
1941  6|             furta magát a hullámok közt a menekülő emberek felé.~ ~
1942  6|                menekülő emberek felé.~ ~A kaliforniai asszony szeme
1943  6|                imákat mormolt, miközben a fogai vaczogtak.~ ~A spanyol
1944  6|           miközben a fogai vaczogtak.~ ~A spanyol dühösen futkározott
1945  6|        izgatottságában nagyokat markolt a franczia karján. Duval ur
1946  6|                őt még mindig mulattatta a dolog s ha nem tart attól,
1947  6|                 ha nem tart attól, hogy a matrózok a tengerbe dobják,
1948  6|             tart attól, hogy a matrózok a tengerbe dobják, kész lett
1949  6|                és éljenezni.~ ~E közben a veszély egyre nőtt. A kapitány
1950  6|            közben a veszély egyre nőtt. A kapitány előkapta golyós
1951  6|              golyós puskáját és daczára a nagy távolságnak, két lövést
1952  6|            távolságnak, két lövést tett a czápa felé. Hátha valami
1953  6|           valami csoda jó helyre vezeti a golyót?~ ~Nem vezette. A
1954  6|                a golyót?~ ~Nem vezette. A tengerek hóhérja egyre közelebb
1955  6|                  Brownt, aki fél kézzel a kimerült matrózt tartva,
1956  6|               tartva, gyönyörüen szelte a vizet s már nagy utat tett
1957  6|                s már nagy utat tett meg a hajó felé.~ ~A mentőcsónak
1958  6|                 tett meg a hajó felé.~ ~A mentőcsónak alig ötven méternyire
1959  6|          méternyire volt már csak tőle. A derék angol észrevette az
1960  6|                s megkettőztette erejét; a hajón levők látták, hogy
1961  6|              egy pillanatra kiemelkedik a hullámok közül s övébe nyul.
1962  6|                fényes tárgy villant meg a napsugárban, melyet fogai
1963  6|       Istenkisértés, - nyögte az olasz, a ki tudta, hogy mr. Brown
1964  6|                volt győződve róla, hogy a kis ujjával meg fogja ölni
1965  6|              kis ujjával meg fogja ölni a rettentő tengeri rablót.~ ~
1966  6|              rettentő tengeri rablót.~ ~A mentőcsónak csak nehány
1967  6|             méterre volt már czéljától; a derék matrózok emberfeletti
1968  6|          emberfeletti erővel dolgoztak. A két uszó fej mögött egyszerre
1969  6|           egyszerre világos csik támadt a vizen; a czápa hanyatt fordult
1970  6|            világos csik támadt a vizen; a czápa hanyatt fordult és
1971  6|              fehér hasát mutatta. Ez az a percz, amelyben legnagyobb
1972  6|              percz, amelyben legnagyobb a veszély. A tengerészek levették
1973  6|          amelyben legnagyobb a veszély. A tengerészek levették sapkájukat,
1974  6|        sapkájukat, most már rajtuk volt a sor, hogy imádkozzanak,
1975  6|           imádkozzanak, ők tudták, hogy a czápa e pillanatban támad.~ ~
1976  6|            czápa e pillanatban támad.~ ~A mi ekkor történt, alig tartott
1977  6|               alig tartott annyi ideig, a mennyi a sziv két dobbanása
1978  6|           tartott annyi ideig, a mennyi a sziv két dobbanása közt
1979  6|               dobbanása közt eltelik.~ ~A czápa üldözöttjei kiemelkedtek
1980  6|                üldözöttjei kiemelkedtek a vizből, a csónak elérte
1981  6|      üldözöttjei kiemelkedtek a vizből, a csónak elérte őket. Két
1982  6|           iszonyu sikoltás metszette át a levegőt, s a csónak megingott,
1983  6|               metszette át a levegőt, s a csónak megingott, csaknem
1984  6|         megingott, csaknem felborult.~ ~A másik menekülőt a czápa
1985  6|          felborult.~ ~A másik menekülőt a czápa elkapta és visszarántotta
1986  6|               és visszarántotta magával a szörnyü hullámsirba.~ ~Visszatért
1987  6|               hullámsirba.~ ~Visszatért a csónak és hozta magával
1988  6|                 csónak és hozta magával a megmentettet. A matrózok
1989  6|                 magával a megmentettet. A matrózok már messziről ujjongva
1990  6|                 egyik szócsövet csinált a kezéből, ugy kiáltott fel
1991  6|               kezéből, ugy kiáltott fel a hajóra messziről:~ ~- Nem
1992  6|             messziről:~ ~- Nem hiányzik a matrózok közül senki, az
1993  6|             közül senki, az angol utasé a dicsőség, a ki ugy halt
1994  6|                 angol utasé a dicsőség, a ki ugy halt meg, mint egy
1995  6|              kár, pedig meg akarta ölni a czápát! - mondá.~ ~Signor
1996  6|             hallott, nem látott semmit. A földön térdelt és ápolta
1997  6|                földön térdelt és ápolta a kaliforniai asszonyt, aki
1998  6|               egy kis fehér hab volt.~ ~A spanyol, aki félig orvos
1999  6|      komolysággal igy szólt:~ ~- Uraim! a Leviathannak halottja van;
2000  6|                  Warwick Alicet megölte a szive!...~ ~ ~S az aranyszivek