Rész

2001  6|                 pihennek egymás mellett a Csendes oczeán mélységében.~ ~ ~ ~
2002  7|                 éjszaka volt, amilyenek a zivataros őszi éjszakák
2003  7|             őszi éjszakák szoktak lenni a hegyek közt.~ ~Csillag nem
2004  7|            kavarogva hajszolták egymást a zugó erdő fölött; ha megrepedt
2005  7|               fölött; ha megrepedt néha a sürü barna fátyol, mely
2006  7|                 sürü barna fátyol, mely a fogyó holdat eltakarta:
2007  7|          derengő világosság csuszott le a nyiláson az erdőszéli deszkafedeles
2008  7|              lámpafény csillogott ki.~ ~A fekete felhőkből lehullott
2009  7|                 pillanatban fenyegetett a felhőszakadás, csak a nagy
2010  7|       fenyegetett a felhőszakadás, csak a nagy szél tartotta még fent
2011  7|     megzörgették.~ ~- Mihály! Mihály!~ ~A házból mély dörmögéssel
2012  7|                  Mihály, az Istenért!~ ~A szobában megmozdult egy
2013  7|        megmozdult egy árnyék és elfödte a világos ablakot.~ ~- Ki
2014  7|         pillanat mulva egy férfi állott a küszöbön.~ ~- Mi történt,
2015  7|               már több két óránál, hogy a fenyvesnél elváltunk.~ ~-
2016  7|                Mihály, ki törődnék most a hideggel? Az uramért aggódom,
2017  7|              bolond örömmel ugrott neki a remegő asszonynak és feltámasztotta
2018  7|        feltámasztotta izmos első lábait a vállára.~ ~Az asszony lerázta
2019  7|                 asszony lerázta magáról a hizelgő állatot.~ ~- Hagyj
2020  7|              Nemsokára kijött Mihály is a házból. Egy esőköpenyeget
2021  7|                     Menjünk! - mondá.~ ~A hold kibujt egy pillanatra
2022  7|              hold kibujt egy pillanatra a fekete égen; látni lehetett,
2023  7|              égen; látni lehetett, hogy a sápadt, barna asszony mint
2024  7|                 férfi nyomában; Szikra, a véreb, hol előttök, hol
2025  7|           előttök, hol utánok bandukolt a sziklás ösvényen.~ ~- Talán
2026  7|                 lenne megnézni, - szólt a férfi.~ ~- Igen, igen, nézzük
2027  7|              jósága talán haza hozta.~ ~A másik erdészház, ahol az
2028  7|                 ablakok sötétek voltak. A szólitásra senki sem felelt.~ ~-
2029  7|                 darabig egymás mellett; a fiatal asszony a kétségbeesés
2030  7|               mellett; a fiatal asszony a kétségbeesés elszántságával;
2031  7|           elszántságával; keble zihált, a férfi odanyujtotta neki
2032  7|                 férfi odanyujtotta neki a karját.~ ~- Nem győzi, Anna,
2033  7|               karöltve csaknem futottak a sötét erdei uton, mind a
2034  7|                a sötét erdei uton, mind a kettőnek eszébe jutott a
2035  7|                a kettőnek eszébe jutott a mult. Még egy pár év előtt
2036  7|            Várniok kellett. E közben az a másik, aki már eltarthatott
2037  7|     eltarthatott egy asszonyt, megkérte a leányt s a szülők, akik
2038  7|           asszonyt, megkérte a leányt s a szülők, akik biztositani
2039  7|                 lehet többé segiteni.~ ~A halvány, barna asszony még
2040  7|                 Azután telt egyik hónap a másik után, mig egyszer
2041  7|               után, mig egyszer megjött a gólya és hozott egy piczi
2042  7|             vigasztalót, aki kárpótolta a nő szivét az anya szivével.
2043  7|         gyermeke van, akinek olyan édes a sirása, a nevetése, s akit
2044  7|             akinek olyan édes a sirása, a nevetése, s akit ha ott
2045  7|               többé semmi más kivánsága a becsületes nőnek.~ ~Nem
2046  7|          törődjék vele. Csak most, hogy a férjéért aggódott, jutott
2047  7|            felkeresse, mert tudta, hogy a közös kötelesség együtt
2048  7|                Mielőtt elment hazulról, a gyermeket levitte a nagymamájához,
2049  7|           hazulról, a gyermeket levitte a nagymamájához, a faluba,
2050  7|                levitte a nagymamájához, a faluba, ugy szaladt fel
2051  7|           faluba, ugy szaladt fel onnan a Mihály lakásáig, akivel
2052  7|            lakásáig, akivel nem beszélt a köszöntésen kivül tiz szót
2053  7|             volna meg, hogy most, mikor a kényszerüség parancsolja,
2054  7|               bele ne kapaszkodjék abba a karba, melynek valamikor
2055  7|              nyugodt, olyan becsületes; a nyomorult pletyka, melylyel
2056  7|             igaz. Nem lehet az, hogy ez a férfi őket fenyegette volna.
2057  7|                 lett; fejök felett sirt a szélrázta fenyőgaly; a völgyből
2058  7|             sirt a szélrázta fenyőgaly; a völgyből halálmadár sivalkodott
2059  7|                sivalkodott fel. Szikra, a nagy kutya, csendes zörgéssel
2060  7|           zörgéssel botorkált mellettök a sürüben.~ ~Egy meredek oldalon
2061  7|          sürüben.~ ~Egy meredek oldalon a férfi megállott.~ ~- Itt
2062  7|        égboltozat derülni kezdett, csak a szél zugott még a fák koronája
2063  7|                  csak a szél zugott még a fák koronája közt.~ ~- Mennyire
2064  7|            meglátjuk. Ide, Szikra!...~ ~A véreb farkcsóválva közeledett,
2065  7|      farkcsóválva közeledett, megnyalta a gazdája kezét, azután követte
2066  7|            orrával az irányt, melyet az a földön kijelölt.~ ~Azon
2067  7|                 földön kijelölt.~ ~Azon a helyen a talaj puha volt,
2068  7|               kijelölt.~ ~Azon a helyen a talaj puha volt, nyomok
2069  7|                mélyedései voltak benne. A véreb körülszimatolta a
2070  7|                 A véreb körülszimatolta a süppedéseket és csendesen,
2071  7|            vigyázattal megindult lefelé a meredeken.~ ~A fák közt
2072  7|         megindult lefelé a meredeken.~ ~A fák közt sötét volt, nagyon
2073  7|               nehezen lehetett haladni; a férfi gyakran megállott;
2074  7|                 gyakran megállott; hogy a fáradt asszony egy pillanatig
2075  7|              halk fütytyel megállitotta a kutyát is, mely a legkisebb
2076  7|          megállitotta a kutyát is, mely a legkisebb jelre óvatosan,
2077  7|  örökkévalóságig tartott rajok nézve ez a bujkálás, mikor az eb végre
2078  7|             nyöszörögve turt be orrával a gaz közé. Mihály lehajolt,
2079  7|                 kutya hullája volt ott; a Károly kutyájáé.~ ~Az erdész
2080  7|                 meggyujtott egy gyufát. A pillanatra fellobogó lángnál
2081  7|           fellobogó lángnál meglátszott a vértócsa, melyben az állat
2082  7|               ugy-e, mondtam! - zokogta a szerencsétlen asszony. -
2083  7|           Mihály, talán még nem késő.~ ~A véreb otthagyta kihült bajtársát
2084  7|            kihült bajtársát és felvette a férfi nyomát ujra. Néhány
2085  7|                 odament és megvizsgálta a talajt. Azon a helyen más
2086  7|             megvizsgálta a talajt. Azon a helyen más nyom is látszott.
2087  7|               Az erdész arcza elborult; a kutya orrát lenyomta az
2088  7|           tudták követni, ugy futott le a völgybe, ahonnan csakhamar
2089  7|                 rohant lefelé. Most már a férfinak kellett őt követnie.~ ~
2090  7|             kellett őt követnie.~ ~Lent a kövek közt elzugó hegyi
2091  7|             akit kerestek.~ ~Az asszony a kétségbeesés rémületével
2092  7|      kétségbeesés rémületével borult le a holttestre, azután egyszerre
2093  7|           felugrott és szemközt fordult a férfival. Haja megbomlott,
2094  7|             megbomlott, ugy csüngött le a derekáig; az esőköpenyeget
2095  7|               szoritott kezét belevágta a nagy öles ember arczába
2096  7|                   Mihály megtántorodott a csapás alatt. Az a kis kéz
2097  7|       megtántorodott a csapás alatt. Az a kis kéz nem sok kárt tett
2098  7|          iszonyu vád csaknem kirántotta a földet lába alól.~ ~- Gyilkos! -
2099  7|                  mert nem akartad, hogy a másé legyek? Hát mért nem
2100  7|              vagyok, azt gondolod, hogy a tiéd vagyok; nincs aki elvegye
2101  7|             nincs aki elvegye tőled ezt a testet, amely után éheztél
2102  7|                       Nem birta tovább. A szörnyü izgatottság végképen
2103  7|                 sápadtabb volt, mint az a holttest, melynek eltorzult
2104  7|              egészből semmit. Megnyalta a földön fekvő alélt asszony
2105  7|               aki talán azt hitte, hogy a gyilkos kéj sóvár csókja
2106  7|                és rémülten felugrott.~ ~A férfi melléből végre előtört
2107  7|            meggyalázott! Ne vesztegesse a drága időt... perczektől
2108  7|               van mindennek,... elmossa a nyomot...~ ~Megragadta az
2109  7|           asszony fehér karját, melyről a ruha ujja felcsuszott és
2110  7|                 maradt az öt ujja nyoma a ruganyos husban. Vitte magával
2111  7|               husban. Vitte magával fel a hegyre, ahonnan az előbb
2112  7|      hátranézett és Szikrát szólitotta; a kutya szorosan követte őket.~ ~
2113  7|             őket.~ ~Mikor felértek arra a helyre, ahol az eb imént
2114  7|        megállott, akkor Mihály megfogta a kutya fejét és lenyomta
2115  7|                 fejét és lenyomta ismét a talajra. «Keresd Szikra,
2116  7|             keresd!» mondá fuladozva.~ ~A véreb bizonytalanul szimatolt;
2117  7|            szimatolt; körüljárta lassan a két embert; kétszer is megszaglászta
2118  7|                megszaglászta egy ponton a földet, azután hirtelen
2119  7|             erdőbe.~ ~- Jöjjön! - mondá a férfi és vitte magával a
2120  7|                a férfi és vitte magával a nőt a kutya nyomában.~ ~
2121  7|            férfi és vitte magával a nőt a kutya nyomában.~ ~Leértek
2122  7|               nyomában.~ ~Leértek ismét a völgybe, végig mentek a
2123  7|                 a völgybe, végig mentek a patak partján, mig kiértek
2124  7|                 mig kiértek az erdőből. A véreb mindig gyorsabban
2125  7|               hogy hazulról elindultak. A kutya folyvást biztosan
2126  7|            kutya folyvást biztosan ment a csapáson, nem lehetett kétség,
2127  7|             kétség, hogy jó nyomon jár. A rohanó felhők még mindig
2128  7|            mindig fenyegettek, de alant a szél ereje már csökkent;
2129  7|                ereje már csökkent; csak a magasban kavargott még erősen
2130  7|           magasban kavargott még erősen a lég áramlása.~ ~Az asszony
2131  7|                 az erdész vigye magával a karjánál fogva. Bódultságában
2132  7|         Bódultságában jól esett neki az a szenvedés, mit a férfi erős
2133  7|                neki az a szenvedés, mit a férfi erős szoritása okozott.
2134  7|           okozott. Ez legalább nem volt a kéjencz mámoros érintése,
2135  7|          élvezni akar minden érzékével, a szemétől kezdve a tapintásig.~ ~
2136  7|            érzékével, a szemétől kezdve a tapintásig.~ ~Nem gondolkozott.
2137  7|                 látvány emlékével, ott, a fenyves alján. A levegőben
2138  7|        emlékével, ott, a fenyves alján. A levegőben kisértetek torzalakjai
2139  7|            szárnyaltak előtte; behunyta a szemét, hogy ne lássa a
2140  7|                 a szemét, hogy ne lássa a rettentő látományokat, de
2141  7|              Fel-felsikoltott kinjában; a férfi azt hitte, hogy fáj
2142  7|               férfi azt hitte, hogy fáj a szoritása, de azért nem
2143  7|           vigasztalta.~ ~Rohantak végig a lejtőn, a kopár oldalokon,
2144  7|                Rohantak végig a lejtőn, a kopár oldalokon, a faluig.~ ~
2145  7|              lejtőn, a kopár oldalokon, a faluig.~ ~Ha Szikra nem
2146  7|                 lett volna olyan biztos a dolgában, talán a férfi
2147  7|                biztos a dolgában, talán a férfi is elvesztette volna
2148  7|                 De az vitte őket, körül a kerteken, mig egy faluszéli
2149  7|                 vesszőkeritéséig értek, a hol az eb egy perczre zavarba
2150  7|                hirtelen átvetette magát a sövényen.~ ~Azon a helyen
2151  7|                magát a sövényen.~ ~Azon a helyen a kerités ki volt
2152  7|               sövényen.~ ~Azon a helyen a kerités ki volt tiporva,
2153  7|                  Az erdész halkan hivta a kutyát, az erre visszaugrott
2154  7|                  az erre visszaugrott s a férfi mögé osont.~ ~Mihály
2155  7|            merev tekintettel.~ ~- Mikor a kutya egyszer megzavarodott
2156  7|            folyt össze előtte. Az egyik a gyilkos volt, aki megfutott
2157  7|              elől, miután előbb lelőtte a kutyát, mely megtámadta.
2158  7|                 Károly üldözte és amint a tisztásra ért, az orvvadász
2159  7|            Onnan már vérezve sietett le a völgybe, azért nem birtam
2160  7|                visszatartani. Megérezte a vért.~ ~- Igaz-e ez, Mihály?~ ~
2161  7|               Mihály?~ ~Felelet helyett a férfi ajkára tette a kezét
2162  7|            helyett a férfi ajkára tette a kezét és beemelte az asszonyt
2163  7|                 és beemelte az asszonyt a sövényen. Az után átlépett
2164  7|                  mely gyorsan megindult a viskó felé.~ ~Az ajtón keskeny
2165  7|           udvarra. Mihály rátapasztotta a szemét a hasadásra.~ ~Olaj-mécses
2166  7|           Mihály rátapasztotta a szemét a hasadásra.~ ~Olaj-mécses
2167  7|       világossága mellett egy ember ült a földön; előtte egy szétdarabolt
2168  7|               egy szétdarabolt őz volt, a szöglethez egy rozsdás vadászfegyver
2169  7|               ajtót; Szikra egy intésre a földre teperte a nyomorultat.~ ~-
2170  7|                intésre a földre teperte a nyomorultat.~ ~- Ez a gyilkos,
2171  7|           teperte a nyomorultat.~ ~- Ez a gyilkos, Anna! - kiáltott
2172  7|             kötni.~ ~*~ ~Elmult egy év, a meggyilkolt erdészre nem
2173  7|            erdészre nem gondoltak többé a faluban. Egyszerü kőkereszt
2174  7|               kőkereszt jelölte sirját, a kereszt mellett örökzöld
2175  7|             örökzöld fenyőbokor nőtt.~ ~A sürü fenyőbokor alatt egy
2176  7|         gőgicsélő baba sokszor játszott a mamájával.~ ~Egy este, mikor
2177  7|            mamájával.~ ~Egy este, mikor a mama hazaindult, a temető
2178  7|                mikor a mama hazaindult, a temető kapujánál nedves
2179  7|        kapujánál nedves érintést értett a kezén; egy nagy kutya ugrott
2180  7|           örvendő nyafogással nyaldosta a kis gyermek kövérkés karjait.~ ~
2181  7|             gyermek kövérkés karjait.~ ~A gyermek kaczagott. Mintha
2182  7|                Mintha tudta volna, hogy a jó Szikrától nincs mit félnie.
2183  7|             Szikrától nincs mit félnie. A mama sejtette, hogy a hü
2184  7|           félnie. A mama sejtette, hogy a hü állat nem lehet messze
2185  7|               hü állat nem lehet messze a gazdájától. Csakugyan észrevette
2186  7|              aki szomoruan támaszkodott a kerités egyik oszlopához.~ ~
2187  7|                 Oh tudom, hogy gyülölt, a miért olyan iszonyu gyanum
2188  7|            kideritette az igazat.~ ~- S a bünös megbünhődött.~ ~-
2189  7|            megbünhődött.~ ~- Meg az is, a ki nem volt bünös. Isten
2190  7|             volt bünös. Isten áldja meg a fiát, Anna. Menjünk, Szikra!
2191  7|                 Mihály!... Szikra!...~ ~A férfi visszafordult. A derék
2192  7|                  A férfi visszafordult. A derék Szikra ott állott
2193  7|  Farkcsóválgatva, örömteljesen vihogott a kis gyermek felé, a ki kaczagva
2194  7|            vihogott a kis gyermek felé, a ki kaczagva tapsolt neki
2195  7|                  Mi’áj!... Szitla!...~ ~A kutya először életében nem
2196  7|              életében nem fogadott szót a gazdájának.~ ~- Lássa, Mihály,
2197  7|                       Nézz ide, Mihály, a kis fiam szólit!~ ~Csakugyan
2198  7|                fiam szólit!~ ~Csakugyan a gyermek egyre kiabálta: «
2199  7|                    Az erdész lehajtotta a fejét.~ ~- Azt hiszem, hogy
2200  7|             fáradt vagyok.~ ~És odaadta a gyermeket az erős embernek,
2201  7|         gyermeket az erős embernek, aki a csepp teher alatt csaknem
2202  7|                  Mi’áj! - kiabált egyre a kis fiu és egyik kezével
2203  7|                kis fiu és egyik kezével a bozontos férfira, a másikkal
2204  7|             kezével a bozontos férfira, a másikkal meg a nagy bolond
2205  7|                 férfira, a másikkal meg a nagy bolond kutyára mutogatott,
2206  7|                 ugrott kis gazdája felé a levegőben.~ ~ ~ ~
2207  8|                                         A TERSSATTÓI RÓZSA.~ ~Az Adria
2208  8|              RÓZSA.~ ~Az Adria partján, a magyar korona gyöngye mellett,
2209  8|                van egy kis horvát falu, a neve Terssatto.~ ~A falu
2210  8|               falu, a neve Terssatto.~ ~A falu mellett régi várkastély
2211  8|         várkastély romjain őröl az idő; a középkor regényes szelleme
2212  8|           keskeny ablakos körszobáiban, a várkert burjánzó sürüségében
2213  8|            várkert burjánzó sürüségében a Frangepánok rég kihalt nemzedékéről
2214  8|             nemzedékéről beszél minden: a harczi eszközök s a fehér
2215  8|             minden: a harczi eszközök s a fehér márványszobrok.~ ~
2216  8|                 fehér márványszobrok.~ ~A várrom elnéz a kék tengeröböl
2217  8|        márványszobrok.~ ~A várrom elnéz a kék tengeröböl felett, melynek
2218  8|                 néma borongással ül meg a sziklán, mint valami vén
2219  8|                ifjitó főnix-tüz.~ ~Fent a kék ég, lent a kék tenger;
2220  8|        főnix-tüz.~ ~Fent a kék ég, lent a kék tenger; a várrom sziklalábánál
2221  8|              kék ég, lent a kék tenger; a várrom sziklalábánál száz
2222  8|             mélységben cserreg, csacsog a rohanó Resicza; a kövek
2223  8|               csacsog a rohanó Resicza; a kövek közt jégvirág tenyészik;
2224  8|                közt jégvirág tenyészik; a mohos falon zöldhátu gyik
2225  8|                falon zöldhátu gyik lesi a verőfényben játszó kis legyet
2226  8|         verőfényben játszó kis legyet s a bástya falrepedéseiből gaz
2227  8|                folyondár kuszik szét.~ ~A várrom puszta és kietlen;
2228  8|           szótalan; az örökös csendben, a sirok lakóinak társaságában
2229  8|           Félvállról is csak alig felel a romok látogatóinak, meg
2230  8|           látogatóinak, meg nem köszöni a borravalót, de ha valaki
2231  8|                 de ha valaki észreveszi a Frangepánok elvadult várkertjében
2232  8|               elvadult várkertjében azt a két négyszögölnyi zugot,
2233  8|            virágu fehér rózsa körül; ha a nagy szürkeség közt megörül
2234  8|           szürkeség közt megörül valaki a hajlongó rózsatőnek és megáll
2235  8|           megáll előtte, akkor megtörik a várőr némasága s egy kis
2236  8|                történetet mond el arról a rózsáról.~ ~*~ ~Terssattoban
2237  8|                 barna leánya. Fiuméban, a magyar vizeken halászott
2238  8|                 ide egy hajótiszttel.~ ~A leány eljárt a városba,
2239  8|          hajótiszttel.~ ~A leány eljárt a városba, a fiu feljött ide
2240  8|                 leány eljárt a városba, a fiu feljött ide a hegyre,
2241  8|              városba, a fiu feljött ide a hegyre, könnyü volt nekik
2242  8|          meglátni egymást. Tudod, uram, a fiatal sziv tapló, a fiatal
2243  8|              uram, a fiatal sziv tapló, a fiatal szem meg eleven tüz;
2244  8|                Heves, szenvedélyes volt a leány, nem birt vele senki.
2245  8|             leány, nem birt vele senki. A hogy belebódult abba a legénybe,
2246  8|                  A hogy belebódult abba a legénybe, vércse lett a
2247  8|                 a legénybe, vércse lett a szelid galambból, megesküdött,
2248  8|                hogy azé lesz csak, vagy a halálé.~ ~A leány apja,
2249  8|             lesz csak, vagy a halálé.~ ~A leány apja, aki horvát volt,
2250  8|               horvát volt, nem szerette a magyar fiut, azt mondta
2251  8|                  hadd legyen hát inkább a halálé.~ ~Rossz dolog, hogy
2252  8|               dolog, hogy igy van, hogy a magyar meg a horvát nem
2253  8|              igy van, hogy a magyar meg a horvát nem érti meg egymást,
2254  8|               hogy szükség van ott lent a susaki hidon mind a két
2255  8|                lent a susaki hidon mind a két zászlóra a Fiumára fölött.~ ~
2256  8|               hidon mind a két zászlóra a Fiumára fölött.~ ~Egy vasárnap
2257  8|                Egy vasárnap este, mikor a leány megjött a városból,
2258  8|             este, mikor a leány megjött a városból, egy rózsatőt hozott
2259  8|                 Az apja elültette neki, a leány megöntözte, azután
2260  8|                ember csodálkozva nézte, a leány csak ezt felelte neki: «
2261  8|                  apám.»~ ~Hanem azontul a hajnal ott találta, a csillag
2262  8|           azontul a hajnal ott találta, a csillag leragyogott rá,
2263  8|             gondolt egyébre, csak leste a rózsát, a levelét, a hajtását;
2264  8|           egyébre, csak leste a rózsát, a levelét, a hajtását; ha
2265  8|              leste a rózsát, a levelét, a hajtását; ha a nap sütötte,
2266  8|                 levelét, a hajtását; ha a nap sütötte, a leány beárnyékolta
2267  8|             hajtását; ha a nap sütötte, a leány beárnyékolta sötét
2268  8|             hajával, szellőt küldött rá a leheletével; óvta, dédelgette,
2269  8|            rajta az első bimbó.~ ~Akkor a leány megfogta az apja kezét
2270  8|               az apja kezét és odavitte a bimbós rózsatőhöz.~ ~- Ez
2271  8|               bimbós rózsatőhöz.~ ~- Ez a virág a sorsom; ebből feslik
2272  8|              rózsatőhöz.~ ~- Ez a virág a sorsom; ebből feslik ki
2273  8|             sorsom; ebből feslik ki rám a hajnal vagy a szemfedő.~ ~-
2274  8|             feslik ki rám a hajnal vagy a szemfedő.~ ~- Gyermek, gyermek!
2275  8|         virágnak az emberek sorsához?~ ~A leány felkapaszkodott az
2276  8|                 az öreg Ritához, tudod, a jósnőhöz és megmutattuk
2277  8|              Másnap reggelre megpattant a bimbó, fehéren, mint a hó.
2278  8|       megpattant a bimbó, fehéren, mint a hó. Az öreg horvát sirt,
2279  8|            horvát sirt, mikor meglátta; a leány nem sirt, csak elsápadt
2280  8|                csak elsápadt és letörte a bimbót.~ ~Vasárnap volt,
2281  8|                haját és kontyba szedte, a hogy az asszonyok szokták.~ ~
2282  8|                  Ugy ment le Fiuméba.~ ~A halász nem várta most, mint
2283  8|             most, mint rendesen szokta; a leánynak nem volt nyugalma,
2284  8|               szedett minden oszteriát, a hol a kedvese meg szokott
2285  8|                 minden oszteriát, a hol a kedvese meg szokott fordulni.~ ~
2286  8|             találta sehol. Akkor lement a molora és megkérdezte a
2287  8|                 a molora és megkérdezte a halászokat ott is. Egy se
2288  8|                is. Egy se tudott semmit a fiuról; a brazzerája már
2289  8|                 tudott semmit a fiuról; a brazzerája már hajnal óta
2290  8|                 már hajnal óta nem volt a kikötőben.~ ~A leány kinézett
2291  8|                 nem volt a kikötőben.~ ~A leány kinézett a sik tengerre,
2292  8|           kikötőben.~ ~A leány kinézett a sik tengerre, melynek tükörlapján
2293  8|              apró brazzera uszott, mint a sirály. Ameddig éles szeme
2294  8|                igazit, körül került hát a kikötőbe, leült egy kőlapra,
2295  8|                kőlapra, mely tüzes volt a nap melegétől és várt.~ ~
2296  8|                nap melegétől és várt.~ ~A fehér rózsabimbó haldokolva
2297  8|          haldokolva hajtotta le szárát, a leány meglocsolta sós tengervizzel,
2298  8|             attól csak fonnyadtabb lett a szegény bimbó.~ ~Utoljára
2299  8|               bimbó.~ ~Utoljára feljött a hold, a tenger tükre elváltozott
2300  8|                Utoljára feljött a hold, a tenger tükre elváltozott
2301  8|               nesztelenül siklottak elő a brazzerák. A leány felállott
2302  8|              siklottak elő a brazzerák. A leány felállott a kőlapról,
2303  8|            brazzerák. A leány felállott a kőlapról, valahányszor egy
2304  8|              kis fehér vitorla tünt fel a tengeren, ugy várta be a
2305  8|                a tengeren, ugy várta be a sajkát a fordulónál.~ ~Egyszer
2306  8|         tengeren, ugy várta be a sajkát a fordulónál.~ ~Egyszer azután
2307  8|             azután Cherso felöl megjött a várva-várt. A leány messziről
2308  8|             felöl megjött a várva-várt. A leány messziről megismerte
2309  8|              leány messziről megismerte a világos éjszakában, szivdobogva
2310  8|                szivdobogva futott eléje a parton; kiáltani akart,
2311  8|             akart, akkor meglátta, hogy a brazzerában még egy nő is
2312  8|        Csodálkozott, de nem félt; mikor a sajka kikötött, már ott
2313  8|                 kikötött, már ott várta a legényt a parton. Az megdöbbent,
2314  8|                 már ott várta a legényt a parton. Az megdöbbent, mikor
2315  8|            parton. Az megdöbbent, mikor a leányt maga előtt látta
2316  8|               látta és eleresztette azt a másikat.~ ~A horvát leány
2317  8|           eleresztette azt a másikat.~ ~A horvát leány csak nézte
2318  8|           horvát leány csak nézte őket. A legény szótlansága többet
2319  8|               minden beszédnél: hisz az a másik szép volt. A leánynak
2320  8|              hisz az a másik szép volt. A leánynak nagyon kezdett
2321  8|           leánynak nagyon kezdett fájni a szive, odalépett a fiuhoz
2322  8|                fájni a szive, odalépett a fiuhoz és elibe tartotta
2323  8|                fiuhoz és elibe tartotta a rózsabimbót.~ ~- Nézd csak,
2324  8|                   Nézd csak, fehér lett a rózsánk.~ ~A legény összeszedte
2325  8|                 fehér lett a rózsánk.~ ~A legény összeszedte magát,
2326  8|            legény összeszedte magát, az a másik leány tovább akart
2327  8|               Hagyj békét, - felelte.~ ~A horvát leány ugy érezte,
2328  8|                mintha kést döftek volna a szivébe.~ ~- Nézz a fejemre! -
2329  8|               volna a szivébe.~ ~- Nézz a fejemre! - mondá.~ ~A legény
2330  8|              Nézz a fejemre! - mondá.~ ~A legény csak most vette észre
2331  8|             asszonyos kontyot.~ ~- Nézz a fejemre! - szólt ujra a
2332  8|                 a fejemre! - szólt ujra a leány. - tudod, hogy miért
2333  8|                  Ereszd el mindjárt azt a másikat.~ ~- Hagyj békét
2334  8|            Hagyj békét énnekem, - szólt a legény és a fejét elforditva,
2335  8|            énnekem, - szólt a legény és a fejét elforditva, tovább
2336  8|         elforditva, tovább akart menni. A leány belekapaszkodott a
2337  8|                A leány belekapaszkodott a karjába.~ ~- Hát meg akarsz
2338  8|                    Hátha holnapig megöl a bánat?~ ~- Gyermek vagy!...~ ~-
2339  8|                       Anya vagyok!...~ ~A legény összerezzent, zavartan
2340  8|           összerezzent, zavartan nézett a leány kontyos hajára. Az
2341  8|             odalépett hozzá és megfogta a kezét.~ ~- Gyere velem!
2342  8|                  te az enyém vagy!...~ ~A másik leány ajkán gunyos
2343  8|                 gunyos mosoly játszott, a fiu meglátta.~ ~- Nem, ma
2344  8|             veled!~ ~Azzal tovább ment. A horvát leány nem állta többet
2345  8|                         Eltelt egy hét, a halász nem mutatta magát
2346  8|                  hiába fonnyadt, sápadt a leány, mint az a bimbó,
2347  8|                 sápadt a leány, mint az a bimbó, a melyet letört a
2348  8|                 leány, mint az a bimbó, a melyet letört a fehér rózsáról.
2349  8|                a bimbó, a melyet letört a fehér rózsáról. Sirt egész
2350  8|              egész héten és imádkozott, a hetedik napon hajnalban
2351  8|          szedett haját és elment megint a tengerpartra.~ ~Vasárnap
2352  8|          tengerpartra.~ ~Vasárnap volt, a legény brazzerája utra készen
2353  8|          brazzerája utra készen ringott a vizen, a leány beleült.~ ~
2354  8|                 készen ringott a vizen, a leány beleült.~ ~Nemsokára
2355  8|            beleült.~ ~Nemsokára megjött a halász is, hozta magával
2356  8|                is, hozta magával megint a másikat.~ ~A horvát leány
2357  8|             magával megint a másikat.~ ~A horvát leány mosolyogva
2358  8|              jól. Okos leány vagy s ami a gyereket illeti...~ ~A leány
2359  8|              ami a gyereket illeti...~ ~A leány kaczagott.~ ~- Oh
2360  8|         ijesztgettelek. - Nevettek mind a hárman, legjobban a leány.
2361  8|                mind a hárman, legjobban a leány. A kikötőnél elváltak
2362  8|              hárman, legjobban a leány. A kikötőnél elváltak egymástól.~ ~
2363  8|         kikötőnél elváltak egymástól.~ ~A horvát leány utközben visszafordult.~ ~-
2364  8|         alkonyatra csendes szél támadt; a halászbárka jóval korábban
2365  8|         korábban indult, hogy megelőzze a vihart, meg a borulatos
2366  8|                 megelőzze a vihart, meg a borulatos esti sötétséget.~ ~
2367  8|                  Félóra mulva kint volt a sik vizen. A vitorla jól
2368  8|            mulva kint volt a sik vizen. A vitorla jól kapta a szelet,
2369  8|              vizen. A vitorla jól kapta a szelet, szinte röpültek
2370  8|           szinte röpültek Fiume felé.~ ~A horvát leány ott ült a kormánynál
2371  8|                  A horvát leány ott ült a kormánynál s egy románczot
2372  8|              mély hangja csengve szállt a levegőben, a másik kettő
2373  8|             csengve szállt a levegőben, a másik kettő egymáshoz simulva
2374  8|               sokáig.~ ~Eltelt egy óra, a szél erősbödött, a hullámnak
2375  8|                 óra, a szél erősbödött, a hullámnak taraja támadt,
2376  8|                támadt, be kellett vonni a vitorlát. A mint a legény
2377  8|               kellett vonni a vitorlát. A mint a legény elkészült
2378  8|                vonni a vitorlát. A mint a legény elkészült vele, egy
2379  8|                 égre s betakart mindent a Quarnero fölött. Negyedóra
2380  8|            fölött. Negyedóra mulva csak a fiumei világitó-torony mutatta
2381  8|               mutatta az irányt, melyet a brazzerának követnie kellett.~ ~
2382  8|         brazzerának követnie kellett.~ ~A kormánynál még mindig a
2383  8|                 A kormánynál még mindig a horvát leány ült, a halász,
2384  8|              mindig a horvát leány ült, a halász, meg az a másik evezett.
2385  8|             leány ült, a halász, meg az a másik evezett. A tengerpartokon
2386  8|                 meg az a másik evezett. A tengerpartokon mindenki
2387  8|        távolságát sejteni sem lehetett, a sajkában ülők elhallgattak,
2388  8|        láthatták többé egymás arczát.~ ~A brazzerát erősen dobálta
2389  8|                brazzerát erősen dobálta a szél, s a hitvány kis jármü
2390  8|                erősen dobálta a szél, s a hitvány kis jármü közel
2391  8|             hogy veszélyben forogjon.~ ~A szél zugása közé egyszerre
2392  8|                 zokogás hangja vegyült. A horvát leány sirt. A legény
2393  8|           vegyült. A horvát leány sirt. A legény abbahagyta az evezést
2394  8|                abbahagyta az evezést és a sötétben odacsuszott a bárka
2395  8|               és a sötétben odacsuszott a bárka végére. A leány a
2396  8|             odacsuszott a bárka végére. A leány a bárka alján térdelt
2397  8|                 a bárka végére. A leány a bárka alján térdelt és kezét
2398  8|               arczára szoritotta. Mikor a fiu odaért hozzá, egyszerre
2399  8|                eleresztette és beugrott a bárka közepére. A következő
2400  8|              beugrott a bárka közepére. A következő perczben a halász
2401  8|          közepére. A következő perczben a halász sikoltást hallott
2402  8|              hátrafordult, egyedül volt a brazzerában.~ ~Oh, uram,
2403  8|                 az irtózat éje volt az! A legény egyre kiáltozta az
2404  8|           kiáltozta az eltüntnek nevét; a pokoli sötétben csak egy
2405  8|            minden; hiába! Kint töltötte a sik tengeren az egész éjszakát;
2406  8|                 átkozódott. Hiába volt! A pirkadó hajnal lecsendesedve
2407  8|            hajnal lecsendesedve találta a hullámokat; a sik vizen
2408  8|     lecsendesedve találta a hullámokat; a sik vizen csupán sirályok
2409  8|                 csupán sirályok usztak, a tenger jól elrejtette titkát,
2410  8|              jól elrejtette titkát, még a helyet sem mutathatta meg
2411  8|              mutathatta meg senki, ahol a katasztrófa történt.~ ~Napok
2412  8|                holttestet dobott partra a viz a Mal-tempo öblénél,
2413  8|          holttestet dobott partra a viz a Mal-tempo öblénél, az egyik
2414  8|            akkor is szorosan fogta mind a két kezével a másik nyakát,
2415  8|                fogta mind a két kezével a másik nyakát, körmei mélyen
2416  8|           körmei mélyen be voltak vésve a husba. A horvát leány megboszulta
2417  8|                be voltak vésve a husba. A horvát leány megboszulta
2418  8|             megboszulta magát...~ ~- És a halász? - kérdeztem az öreg
2419  8|                 mikor elhallgatott.~ ~- A halász, uram?... Az itt
2420  8|                 Az itt van előtted s az a bünhődése, ami a boldogsága
2421  8|           előtted s az a bünhődése, ami a boldogsága lehetett volna:
2422  8|       boldogsága lehetett volna: ápolja a szép horvát leány fehér
2423  9|          egymásra? Él-e még szivetekben a gyülölködés, mely feltámadt
2424  9|                hogy elüldözze közületek a békét és a baráti szeretet
2425  9|          elüldözze közületek a békét és a baráti szeretet boldogságát?!~ ~
2426  9|      elfeledtétek, hogy ha tetszeni fog a magasságbeli hatalomnak,
2427  9|                mert meg vagytok alázva! A halál angyala rémitő haraggal
2428  9|              még egészségesnek látszott a két gyermek. Az a kis bágyadtság,
2429  9|              látszott a két gyermek. Az a kis bágyadtság, ami gyöngéd
2430  9|             talán nem is volt más, mint a kimerülés a játszadozásban.
2431  9|              volt más, mint a kimerülés a játszadozásban. Hanem reggelre
2432  9|                  Hanem reggelre megjött a láz, az arcz égő pirossága,
2433  9|                  az arcz égő pirossága, a szem aggasztó csillogása;
2434  9|               mellecskéből, megnehezült a bedagadt torkon át a lehelet
2435  9|        megnehezült a bedagadt torkon át a lehelet s az orvos, akit
2436  9|             orvos, akit sietve hivtatok a kis betegekhez, egy hideg
2437  9|                hideg árnyékon át lépett a szobába: a halál árnyéka
2438  9|           árnyékon át lépett a szobába: a halál árnyéka volt az, amely
2439  9|          árnyéka volt az, amely elzárta a piczi lelkek elől a menekülés
2440  9|             elzárta a piczi lelkek elől a menekülés utját.~ ~Ami azután
2441  9|              Ami azután következett, az a rettegés volt, amit megkinzott
2442  9|             gyötrelme eléggé elárult.~ ~A difteritisz nem irgalmaz
2443  9|        difteritisz nem irgalmaz azoknak a kis angyaloknak, akik üdvösséget
2444  9|         szállnak le az égből az apák és a mamák ölébe. Az orvosi tudomány
2445  9|                  Ti láttátok, éreztétek a nagy veszedelmet, amely
2446  9|            benneteket és átszenvedtétek a reménytelenség kétségbeesését. -
2447  9|              tesz benneteket egyenlőkké a fájdalomban, a meghunyászkodásban?!...~ ~
2448  9|               egyenlőkké a fájdalomban, a meghunyászkodásban?!...~ ~
2449  9|           egyetlen kis fia haldoklik.~ ~A mamák jajgatva tépik a hajokat
2450  9|                  A mamák jajgatva tépik a hajokat a szenvedések nyoszolyája
2451  9|                jajgatva tépik a hajokat a szenvedések nyoszolyája
2452  9|           nyoszolyája mellett; az apák, a kemény, küzdelmekhez szokott
2453  9|              szokott férfiak, megtérnek a szivökben ahhoz, akit a
2454  9|                 a szivökben ahhoz, akit a gyarló ember mindig megismer,
2455  9|                 ér ilyenkor az imádság, a kétségbeesés? Mikor a csontember
2456  9|          imádság, a kétségbeesés? Mikor a csontember vigyorgása fagyossá
2457  9|               vigyorgása fagyossá teszi a verőfényt, mikor a levegő
2458  9|                teszi a verőfényt, mikor a levegő minden mozdulása
2459  9|                    Oh, de irtózatos. Az a csuklás, az a szivet facsaró
2460  9|             irtózatos. Az a csuklás, az a szivet facsaró hörgés!...
2461  9|                  Milyen különös láng ég a lassan halványodó szemben;
2462  9|                 szemben; megbolondit az a könyörgő tekintet, amely
2463  9|          sikoltja: «Mamuska, segits!»~ ~A szegény szenvedő ajak nem
2464  9|                nyilik szóra többé; csak a piczi száj széle mozog még
2465  9|                 után való zokogás, amit a mama kiérez belőle.~ ~A
2466  9|                 a mama kiérez belőle.~ ~A mulandóság örökké járó órájában
2467  9|              járó órájában egyre tünnek a perczek, mint a lehulló
2468  9|            egyre tünnek a perczek, mint a lehulló porszemek. A kór
2469  9|               mint a lehulló porszemek. A kór nem ismer irgalmat,
2470  9|             büntető ostorával, hogy még a lelken is véres nyom marad
2471  9|               marad utána.~ ~Az anyaság a legnagyobb öröm, amit Isten
2472  9|             anyaság üdve magában hordja a vezeklést is Éva botlásáért.
2473  9|           szegénynyé, aki megismerkedik a nyomorral, de hagyjátok
2474  9|                az anya meg fog nyugodni a végzetben és vigasztalást
2475  9|               és vigasztalást lel abban a szerelmes mosolyban, amelylyel
2476  9|          szerelmes mosolyban, amelylyel a tehetetlen apróság köszönti,
2477  9|                  bátoritja. Elvesztheti a nő a férjét, ha szerette,
2478  9|             bátoritja. Elvesztheti a nő a férjét, ha szerette, oltárt
2479  9|          szerette, oltárt emel szivében a drága halottnak; de az anya,
2480  9|               de az anya, akinek meghal a gyermeke, nyomorultabbnak
2481  9|              nyomorultabbnak érzi magát a féregnél, amelyre rátapostak
2482  9|           amelyre rátapostak és nemcsak a fájdalom az; ami urrá lesz
2483  9|                urrá lesz fölötte, hanem a kétségbeesés is.~ ~A Zsibói
2484  9|              hanem a kétségbeesés is.~ ~A Zsibói Gergelyék fia halt
2485  9|                 fia halt meg először. - A cseléd vitte meg a hirt
2486  9|           először. - A cseléd vitte meg a hirt a haragos szomszédhoz,
2487  9|                 cseléd vitte meg a hirt a haragos szomszédhoz, nem
2488  9|                haragos szomszédhoz, nem a gazdája küldte, csak ugy
2489  9|                 eszébe, hogy átkiáltson a keritésen.~ ~Barna Balázs
2490  9|                  amint meghallotta. Nem a szánakozás, hanem a rémület
2491  9|                 Nem a szánakozás, hanem a rémület szállotta meg szivét.~ ~
2492  9|                már talán az ő gyermekén a sor! - Berohant a halállal
2493  9|             gyermekén a sor! - Berohant a halállal vivódóhoz, a felesége
2494  9|          Berohant a halállal vivódóhoz, a felesége meg se látta könyein
2495  9|          könyein át, hogy milyen dultak a vonásai. Csak mikor az ember
2496  9|             akkor riadt fel és ránézett a szőke haju apró leányra,
2497  9|                 aki már nem szólt, csak a kezecskéit emelgette, mintha
2498  9|                zokogott és görnyedezett a földön, mint egy elitélt,
2499  9|                mint egy elitélt, akinek a számára nincs többé kegyelem.~ ~
2500  9|               aztán megszünt zokogni és a fejéhez kapott, hogy szétmarczangolja
2501  9|           kapott, hogy szétmarczangolja a homlokát, mert ugy érezte,
2502  9|            szüksége, vagy egy nyilasra, a melyen át elüldözze róla
2503  9|                melyen át elüldözze róla a lidérczet. Egy borzasztó
2504  9|              szóval született meg benne a kisértet, ezt a szót a felesége
2505  9|               meg benne a kisértet, ezt a szót a felesége sikoltotta:~ ~«
2506  9|            benne a kisértet, ezt a szót a felesége sikoltotta:~ ~«
2507  9|                ugyanegy órában temették a két kis halottat.~ ~A harangok
2508  9|          temették a két kis halottat.~ ~A harangok mind a kettőért
2509  9|             halottat.~ ~A harangok mind a kettőért egyszerre zugtak;
2510  9|              kettőért egyszerre zugtak; a gyászbaborult édes anyákat
2511  9|      gyászbaborult édes anyákat ugyanaz a gyötrő fájdalom vitte közel
2512  9|           őrüléshez.~ ~Virágeső hullott a két koporsóra; mindeniken
2513  9|          koporsóra; mindeniken ott volt a gyöngyvirágból, meg nefelejtsből
2514  9|         szalaggal, aranyos felirással: «A legkedvesebbnek!»~ ~Eljött
2515  9|              legkedvesebbnek!»~ ~Eljött a pap és beszentelte; akik
2516  9|             voltak, együtt mondták vele a Miatyánkot, ahogy minden
2517  9|               minden temetésnél szokás. A bucsuztató alatt a gyöngébb
2518  9|              szokás. A bucsuztató alatt a gyöngébb szivüek sirtak
2519  9|               gyöngébb szivüek sirtak s a derék pap mindent elkövetett,
2520  9|                mindent elkövetett, hogy a bánkódó szülőket vigasztaló
2521  9|              volna amugy is elég keserü a csapás; mintha szükség lenne
2522  9|            csapás; mintha szükség lenne a szenvedések kelyhét a gyász
2523  9|             lenne a szenvedések kelyhét a gyász ékesszóló festésével,
2524  9|             gyász ékesszóló festésével, a veszteség nagyságának magyarázásával
2525  9|              nagyságának magyarázásával a kinzás fokáig kiürittetni! -~ ~
2526  9|            kiürittetni! -~ ~Azután jött a temetési egylet embere és
2527  9|                egylet embere és rátette a kis viaszbáb-halottakra
2528  9|                 kis viaszbáb-halottakra a koporsó födelét.~ ~Amig
2529  9|                 koporsó födelét.~ ~Amig a koporsó nyitva van, addig
2530  9|               koporsó nyitva van, addig a halott még a világé, azoké,
2531  9|                 van, addig a halott még a világé, azoké, akik szerették.
2532  9|                  azoké, akik szerették. A szem megpihenhet a kihült
2533  9|           szerették. A szem megpihenhet a kihült vonásokon s szende
2534  9|             szende alvásnak nézheti azt a rettentő nyugalmat, amelynek
2535  9|          kifejlődésében. Amig láthatjuk a drága kincset, akinek nincs
2536  9|            kedvest magunk elé. De mikor a koporsó födele lezárul s
2537  9|          annyira kinos, akkor megszünik a vigasztalás minden csalóka
2538  9|                minden csalóka hatása.~ ~A szögre koppanó kalapács
2539  9|                hangja, amelyre megremeg a legnagyobb közöny is.~ ~
2540  9|            pillanatban borultak zokogva a maguk kis koporsójára.~ ~
2541  9|                koporsójára.~ ~Megindult a kettős temetés; az utczán
2542  9|               után vonult ki csendesen. A haragos szomszédok, a megalázott
2543  9|        csendesen. A haragos szomszédok, a megalázott ellenségek nem
2544  9|                 azzal, hogy mi történik a világon azonkivül, ami az
2545  9|              tavaszi nap megragyogtatta a fényes koporsókat; szellő
2546  9|               szellő meglengette rajtok a koszorut, virágot. Mosolygott
2547  9|                mintha örült volna annak a két uj angyalkának, akinek
2548  9|              két uj angyalkának, akinek a földi részét ugy siratja
2549  9|       példaadójok, mint az ördög?!...~ ~A temető szük ösvényén egy-egy
2550  9|                 ösvényén egy-egy sirásó a hóna alá vette a kis koporsókat
2551  9|                 sirásó a hóna alá vette a kis koporsókat s vitte előre.
2552  9|              vitte előre. Utánok mentek a gyászolók, egyenkint, hosszu
2553  9|                 jutottak: leeresztették a két egyforma koporsót.~ ~
2554  9|                   Az egyik sirásó fogta a két kis keresztet s bamba
2555  9|                közönynyel leszurta mind a kettőt a földbe, az egyiket
2556  9|       közönynyel leszurta mind a kettőt a földbe, az egyiket jobbra,
2557  9|              földbe, az egyiket jobbra, a másikat balra, - ahogy jobban
2558  9|       Miatyánkot s egyszerre megdobbant a koporsók födelén az első
2559  9|                után következett gyorsan a többi.~ ~Barna Balázsék,
2560  9|             nagy fájdalmukban lerogytak a felhantolt sirhalom előtt,
2561  9|                  ahová az ő gyermekének a keresztfája volt szurva
2562  9|                 keresztfája volt szurva a porhanyó földbe, s zokogva,
2563  9|           zokogva, megtörve összetették a kezöket, ugy imádkoztak
2564  9|              volna. Az esztelen gőg még a közös gyászban, az irtózatosan
2565  9|                 sorsban sem hajlott meg a jobb érzés előtt, hogy kezet
2566  9|             nyujtva egymásnak, feledjék a multat, akár volt okuk az
2567  9|               gyülölni egymást.~ ~Hanem a temetőben attól fogva sokszor
2568  9|              attól fogva sokszor látták a két gyászruhás asszonyt
2569  9|                 egymás mellett térdelni a maguk gondosan ápolt, virágos
2570  9|          sirhalma előtt. Földiszitették a kis keresztfát, körülvették
2571  9|                  hogy ki szereti jobban a halottját.~ ~Virág nélkül
2572  9|               Virág nélkül sohasem volt a két sir; szomorufüz hajlott
2573  9|              szomorufüz hajlott le mind a kettőre s egyszer csak diszes
2574  9|                 Nem telt bele egy hét s a másik kis halmon is aranyfeliratos
2575  9|           aranyfeliratos oszlop beszélt a lent nyugvó drága halott
2576  9|               még az emlékezet adójának a lerovásában is segitségül
2577  9|               nem tudták meg soha, hogy a buta, közönyös sirásó megtévedt
2578  9|          közönyös sirásó megtévedt volt a temetéskor és fölcserélte
2579  9|               temetéskor és fölcserélte a kis kereszteket, mikor leszurta
2580  9|             kereszteket, mikor leszurta a sirhoz.~ ~(Vége.)~ ~ ~