Rész

 1  1|     főnöknőnek átadja a levéllel ezt a száz forintot; azután
 2  1|      haszon, mikor minden lapban ezt lehet olvasni: «Barduvay
 3  1|    hadnagy ur prolongálni akart. Ezt most meg kellett akadályoznia.
 4  1|     fölöslegesnek tartotta, hogy ezt nagyon titkolja. Mig a szive
 5  1| gyönyörüséget talált abban, hogy ezt a rejtett vallomást mások
 6  1|         elájult. De mi okozhatta ezt a kitörést? Doborkay megrendülve
 7  1|       visszajön; itt küldi neked ezt a játékot, nézd, milyen
 8  1|           Mi szükségem van nekem ezt tudni? - és sajnálta volna
 9  1|     kerestem egy magányos házat, ezt itt. El akartam a világ
10  1|       egyre: hátha falhoz vágnám ezt a porontyot, ezt a bün magzatát?
11  1|          vágnám ezt a porontyot, ezt a bün magzatát? vagy inkább
12  1|       mindig rá gondoltam. Hanem ezt a tervet nem magamtól eszeltem
13  1|      tenni? Megbocsátasz-e, hogy ezt a nagy szomoruságot okoztam
14  1|         akinek szelleme folyvást ezt sugdosta fülébe: «Szemet
15  1|       Tovább, tovább!~ ~- Azután ezt a levelet adta, hogy mihelyt
16  1|    hozzákezdene, kérem, vegye át ezt a tizezer forintot; egy
17  1|       olyan embernek tartom, aki ezt a vonzalmat meg is érdemli:
18  1|         szerzetes Barduvay Ádám. Ezt nem tudta meg Éliás soha.~ ~ ~ ~
19  2|      majd segitünk rajta. Nappal ezt a részt járom, itt leszek
20  2|      kutjában jó viz? Megitatnám ezt a gebét ott.~ ~- Nagyon
21  3| elfojtott egy nehéz sóhajtást és ezt gondolta hozzá:~ ~- Szegény
22  3|         a földön, hogy folytassa ezt az áldásos munkát, ahogy
23  3|     minden lépését, el ne rontsa ezt a mi dolgunkat. Különösen
24  4|        Rettegek, hogy megkapod-e ezt a levelet, amelyben annyi
25  4|         vagy-e elégedve?) Örökké ezt hajtogatom magamban s ezt
26  4|        ezt hajtogatom magamban s ezt érzem is. Ha bün ez igy,
27  4|        lássuk egymást mindennap? Ezt a levelet a vasuton adom
28  5|        Azt mondtam, hogy husz.~ ~Ezt susogta sóhajtva: «gyermek!»
29  5|           Magában susogott. Ujra ezt a kiállhatatlan szót hallottam: «
30  5|  megcsókolt...~ ~Alig mondtam ki ezt: két kar fonódott nyakam
31  5|           majdnem ijedten mondta ezt, hogy lehetetlen volt ki
32  6|   előhuzott egy játék kártyát.~ ~Ezt már nem vette el az asszony,
33  6|           örülök, hogy megtudtam ezt a dolgot.~ ~Duval feldobta
34  6|         szeretett, de a másikról ezt a kétségbeesett kiáltást
35  7|          nincs aki elvegye tőled ezt a testet, amely után éheztél
36  8|  csodálkozva nézte, a leány csak ezt felelte neki: «Majd megtudod,
37  9|  született meg benne a kisértet, ezt a szót a felesége sikoltotta:~ ~«