Rész

 1  1|          aki - mint valami manó - mindig olyankor vetődött utjába,
 2  1|  fenyvesek zöldje közt, Bella még mindig nyugodtan olvasott.~ ~Barduvay
 3  1|         van az, Ádám ur: az ember mindig jól kell, hogy csinálja
 4  1|       legrégebben. Jó volt hozzám mindig; oktatott, védett... igen,
 5  1|           okos és előrelátó, amit mindig csodáltam benne. Oh, oh,
 6  1|         következett. Barduvay még mindig el volt merülve irásaiba,
 7  1| egyszerüen csak megalkusznak. Még mindig remélte, hogy üzletet fog
 8  1|               Sok dolgom volt,... mindig akadt dolgom. Azt akartam,
 9  1|         hogy olyan kis baba marad mindig?~ ~Másnap guvernantot fogadtam
10  1|       finom és kényes. Ugy féltem mindig, mikor azzal a franczia
11  1|     valóságos mánia volt az, mert mindig rá gondoltam. Hanem ezt
12  1|           ott vele, az öreg ember mindig tudta módját ejteni, hogy
13  1|        közt haris hivta a párját; mindig élénkebben látta maga előtt
14  1|       meghagyta, hogy legyünk jók mindig a kisasszonyhoz...~ ~Az
15  2|           részt járom, itt leszek mindig közel; vagy el se megyek,
16  2|        este elment, maga zárta be mindig. Az asszony bent maradt
17  2|        ránézni, hanem Kisasszonyt mindig iszonyuan oldalba rugta,
18  2|      eddig is nem szólott. Reggel mindig halálra fáradtan került
19  2|      igazi vadorzó. Ez alatt Urfi mindig bőszültebben marakodott,
20  3|         egészséges vértől és mert mindig olyan nagyon piros volt,
21  3|        emberek; a pillangós mezőt mindig ugyanaz a szellőcske járja;
22  3|         hanem ha rágondolt, akkor mindig ugy látta maga előtt, rakonczátlanul
23  3|           volna a karczos, került mindig, aki teletöltse.~ ~A fehérek
24  6|         akárkit...~ ~- Hát én még mindig csak akárki vagyok neked,
25  6|  ismeretségnek a történetével még mindig adós volt a társaságnak;
26  6|        hajót, melyet a röperő még mindig, bár egyre lassudó sebességgel,
27  6|           elemében maradt, őt még mindig mulattatta a dolog s ha
28  7|        mélyen az erdőben.~ ~Az ut mindig vadabb, mindig sziklásabb
29  7|              Az ut mindig vadabb, mindig sziklásabb lett; fejök felett
30  7|       kiértek az erdőből. A véreb mindig gyorsabban ment előre; az
31  7|          jár. A rohanó felhők még mindig fenyegettek, de alant a
32  7|    asszony odament hozzá.~ ~- Még mindig nem bocsátott meg nekem,
33  8|       kellett.~ ~A kormánynál még mindig a horvát leány ült, a halász,
34  9|        ahhoz, akit a gyarló ember mindig megismer, ha nagy bajban