Rész

 1  1|         narancsot; most a kézcsók egyszerre elmaradt, hanem ehelyett
 2  1|     bátorságból és férfiasságból, egyszerre eltünt és tétova tekintetü
 3  1|         tisztecskének.~ ~Éliásnak egyszerre nem volt sürgősebb dolga,
 4  1|         szemét, hogy ne tudja meg egyszerre az egész rettentő árulást,
 5  1|         eltorzult arczára. Azután egyszerre elkezdett tántorogni és
 6  1|        tért és emlékezni kezdett. Egyszerre felkiáltott és arczára ismét
 7  1| figyelemmel. Azután folytatta:~ ~«Egyszerre megnőtt. Észre se vettem:
 8  1|          fel a tányéromon mindent egyszerre... de azért örültem titokban.
 9  1|       kijönni okos nyugalmából.~ ~Egyszerre Éliás megállott a fátyolos
10  1|        hogy mindez valóság. Éliás egyszerre csak egy ócska szekrényhez
11  1|     áraszt a kis tó vize, melyből egyszerre a fekete haju Judit emelkedik
12  1|       tudom, kisasszony; az éjjel egyszerre becsengetett, felhivatta
13  2|   csittitotta. Nem ért az semmit. Egyszerre csak egy kis csettenés szólt,
14  3|         van!~ ~Nagy zsivaj támadt egyszerre a vörösek közt: Jönnek a
15  4|      vizek sziklafalain, az előtt egyszerre megnyilik a csodálatos béke
16  5|            mikor a közelembe ért, egyszerre meg nem telik a levegő ibolyaillattal,
17  5|      egész dolognak a furcsasága. Egyszerre kinyilott a szemem s nem
18  5|         ezerszer áldott! - azután egyszerre felsivalkodott, mint egy
19  5|           odaszoritja az ajkához. Egyszerre felordit kegyetlen kinjában:~ ~-
20  5|           susogta sirva, kaczagva egyszerre, - légy megint az enyém;
21  6|       tudta, mihez kezdjen. Alice egyszerre felugrott mellőle:~ ~- Mennyire
22  6|         fordult a társaság felé s egyszerre minden oldalról megszólaltak
23  6|           Mind a két pisztolyomat egyszerre lőttem ki vaktában a beduin
24  6|     észrevettem, hogy az enyémnek egyszerre megrándult a lába és amily
25  6|     matrózok mind arra futottak s egyszerre kiabált valamennyi. Szerencsétlenség
26  6|         siklik végig az oczeánon. Egyszerre elsápadt és iszonyodva kiáltotta:
27  6|  dolgoztak. A két uszó fej mögött egyszerre világos csik támadt a vizen;
28  7|           le a holttestre, azután egyszerre felugrott és szemközt fordult
29  8|    forogjon.~ ~A szél zugása közé egyszerre kinos zokogás hangja vegyült.
30  8|         Mikor a fiu odaért hozzá, egyszerre felszökött, nyakába vetette
31  9|           nagy veszedelmet, amely egyszerre látogatott meg benneteket
32  9|  elkövetkezik az idők teljessége, egyszerre megmutatja egész erejét
33  9|          harangok mind a kettőért egyszerre zugtak; a gyászbaborult
34  9|    elmondtak még egy Miatyánkot s egyszerre megdobbant a koporsók födelén