Rész

 1  1|              az egyenes sorokat, mely arra vallott, hogy az ész dolgozik
 2  1|          gyermekkorában megszoktatott arra, hogy ne legyen előtte az
 3  1|              szerte áradt. Ráképzelte arra az ajakra mindazt, amit
 4  1|              legyen bizonytalanságban arra nézve, amit tennie kell
 5  1|          éppen eléggel tartozott neki arra, hogy adóssága a nyakát
 6  1|             ördög s a csábitás?!...~ ~Arra nem is gondolt, hogy ennek
 7  1|               már idefáradt; ok lehet arra. Tessék csak befelé,...
 8  1|            látogatója; mi szükség van arra? Hanem azért azt hitte,
 9  1|            akarok a bajból menekülni? Arra is gondolt, hogy legrosszabb
10  1|        szerencsétlen leány mégis csak arra kért, hogy bocsássak meg
11  1|          Isten szent nevét kimondtam, arra gondoltam, hogy az apa bünét
12  1|              felé, mintha esküt tenne arra, amit állit, ugy kiáltotta
13  1|              akkor ráuszitom valahogy arra a katonatisztre és ha majd
14  1|                 Oh, oh, rá kell bizni arra az okos fejre; az majd tudni
15  1|             fogért»; hajlamai szerint arra vonta vágya, hogy széttörje
16  1|         messzeségbe, napkelet felé.~ ~Arra van valamerre Bella, akiért
17  2|            szüksége van az asszonynak arra, hogy titokban tartson kulcsot
18  2|         csütörtöki lövöldözés is csak arra való, hogy őt elcsalja hazulról.
19  2|             tünődött mozdulatlanul.~ ~Arra riadt fel, hogy iszonyu
20  2|            jól ütnek valami deszkára. Arra rögtön csendes lett minden,
21  2|             beszólitotta Kisasszonyt, arra elevenen zárta rá az ajtót.
22  3|      szükségesnek tart.~ ~Aki bejött, arra meg éppen nem lehetett ráismerni.
23  3|         fejszéjét, követ akart lenni. Arra kapaczitálta az öreg urat,
24  3|          mosolygott hozzá. A «pipacs» arra vette, hogy a boldogságtól
25  3|         emberekkel és hogy talán csak arra van itt a földön, hogy folytassa
26  4|              hegyek közé.~ ~Most csak arra kérlek, hogy az istenért,
27  5|             Hogy nem haragszik többé, arra megesküdtem volna, de hogy
28  5|                Miért?!... ~- Mert nem arra való ön, hogy meghaljon,
29  5|           képtelennek éreztem magamat arra, hogy beszéljek. Az édes,
30  5|             éppen eléggé különös volt arra, hogy halálosan kiváncsivá
31  5|           arczczal. Ekkor megrémültem arra a gondolatra, hogy most
32  6|         fedélzeten levő matrózok mind arra futottak s egyszerre kiabált
33  7|        követte őket.~ ~Mikor felértek arra a helyre, ahol az eb imént
34  9| kétségbeesését. - Gondoltatok-e akkor arra, hogy milyen hitvány semmiségek