Rész

 1  1|          miféle pénzt hord szét. «Oh, az áldott ember!» dörmögte
 2  1|       pénze miatt járna utána!... oh, akkor a játék meg lenne
 3  1|           mindig csodáltam benne. Oh, oh, milyen fej...~ ~Szeme
 4  1|       mindig csodáltam benne. Oh, oh, milyen fej...~ ~Szeme elragadtatással
 5  1|            De nem emeltem többet. Oh, én ostoba öreg fejem; ilyen
 6  1|     Leütöttem volna egy bikát is. Oh, hogy kerestem azt az embert!...
 7  1| fogékonynyá tette a részvétre.~ ~«Oh, Ádám ur! és az a szerencsétlen
 8  1|        azzal, amire én vágyom!... Oh, oh, rá kell bizni arra
 9  1|           amire én vágyom!... Oh, oh, rá kell bizni arra az okos
10  1|      levelet tartott kezében.~ ~- Oh, kisasszonyka, csakhogy
11  1|           és kezet fogott velünk; oh, kisasszony, a mi jó urunk
12  1|          és leborult a porba:~ ~- Oh, Judit, Judit!... Sohasem
13  3|        nem olyan piros már többé? Oh, mennyivel kedvesebb volt,
14  3|           ha szabad kérdenem?~ ~- Oh kérem, szót sem érdemel,
15  4|           szórakozás, semmi gond. Oh, dehogy is semmi!~ ~Hiszen
16  4|          legalább mindennap irok. Oh, de nagy boldogság is lesz
17  4|      gondomat viseli helyetted.~ ~Oh istenem! helyetted! - Ki
18  4|       állotta meg, hogy ne irjon. Oh, maga Don Juan! Csakugyan
19  5|        még nem igen ösmertem.~ ~- Oh, ne gondolja, - szóltam
20  5|          sohasem nevetett ki.~ ~- Oh, Istenem! hát mit tett a
21  5|          elvezetem, - mondám.~ ~- Oh nem, köszönöm, semmi esetre
22  5|           alma, a sütemény...~ ~- Oh jó néni, aranyos nénike!...
23  5|  felsivalkodott, mint egy hiéna: «Oh a gazember!»~ ~A folyosón
24  5|     feljajdult, vad gyülölettel: «Oh, a gazember!...»~ ~A botorkáló
25  5|            nem haltak meg éhen! - oh, tudok én már mindent...
26  5|     menyország bünbocsánatát.~ ~- Oh, jaj! - mormolta kinosan,
27  7|         fenyvesnél elváltunk.~ ~- Oh Istenem!~ ~- Azt mondta
28  7|          kutyát, mely megtámadta. Oh, most már mindent látok.
29  7|        haragudtam én sohasem.~ ~- Oh tudom, hogy gyülölt, a miért
30  8|           lecsendesültél már?~ ~- Oh, Istenem; hát komolyan vetted?
31  8|            A leány kaczagott.~ ~- Oh te! hát elhitted? Csak ijesztgettelek. -
32  8|     egyedül volt a brazzerában.~ ~Oh, uram, az irtózat éje volt
33  9|           szállnának szanaszét.~ ~Oh, de irtózatos. Az a csuklás,