Rész

 1  1|         nem lehetett kivánni tőle, akit üzleti gondok kergettek
 2  1|   kergettek szanaszét a világban s akit otthon nagyon zavart volna
 3  1|         utólérhetetlen üzletember, akit már gyermekkora óta ismert
 4  1|      matróna volt, előkelő özvegy, akit a körülmények kényszeritettek
 5  1|       Barduvay nézte. Ez az ember, akit kora fiatalsága óta egyedül
 6  1|     egyedül a kalmár ész vezetett, akit a teljes elhagyatottság
 7  1|           nőcseléd volt körülötte, akit a sok év óta tartó elvonultság
 8  1|           be az elhagyatott házba, akit egy szenvedő arczu fiatal
 9  1|      vegyek a kezembe!...~ ~Éliás, akit ez a kinos jelenet halálra
10  1|          édes anyám nevét viselem, akit mint ősi családja utolsó
11  1|         beteg. És senki sincs itt, akit orvosért küldhetnénk, mert
12  1|           kérdezte végre Barduvay, akit az öreg eddig alig vett
13  1|            feleségem, a szép Sára, akit igy hivtak egyszer, meghalt,
14  1|          leány volt az én kincsem, akit ringattam a karomon, a térdeimen;
15  1|      mennyire szeretheti ugyanazt, akit szive mélyéből gyülöl egyszersmind!...
16  1|         kérhettem többé szeretet s akit csak titokban volt szabad
17  1|        termett szivében; nem volt, akit féltsen, megsirasson; önmagában
18  1|         van ennek. Egy öreg ember, akit eddig csupán az «üzlet»
19  1|           hogy egy zsidóleány fia, akit elcsábitott egy aranybojtos
20  1|    korcsnak, mégis csak testvére s akit Bella szeret.~ ~Barduvay
21  2|            lehet. Az, hogy valaki, akit a kutya nem ismer, nem közeledhetnék
22  3|           fiu mondta neki először, akit a városból hoztak ki néha.
23  3| észrevétlenül nézze azt az embert, akit nem birt olyannak képzelni,
24  5|       utcza népessége megcsappant; akit szanaszét látni lehetett,
25  5|         nekem ehhez az asszonyhoz, akit nem ismerek, sohasem láttam,
26  6|            igy volt vele mindenki, akit valami rendes foglalkozás
27  6|            az asszonynak a hivása, akit szeretett, de a másikról
28  6|          méterre levő matróz felé, akit a folyvást tovafutó hajó
29  7|            a sirása, a nevetése, s akit ha ott érez az ölében, amint
30  7|         őket fenyegette volna. Őt, akit mégis csak szeretett, és
31  7|   hosszasan üvöltött. Előtte volt, akit kerestek.~ ~Az asszony a
32  9|           át a lehelet s az orvos, akit sietve hivtatok a kis betegekhez,
33  9|       megtérnek a szivökben ahhoz, akit a gyarló ember mindig megismer,