Rész

 1  1|       világon; nem volt senkije, akinek a jövője aggasztotta volna
 2  1|       katona kardjának ékessége, akinek a koporsója fölött alighanem
 3  1| gondoljon rám, szerető öcscsére, akinek érdekében feláldozta magát
 4  1|      nemsokára ösmerte mindenki. Akinek eladni valója volt, az őt
 5  1|     Éliás, mint egy vén zsugori, akinek kincsei vannak vas rostélya
 6  1|       csinálni a katonatiszttel, akinek - ugy hitte - lesz annyi
 7  1|           látok egy kisasszonyt, akinek azt kellett, hogy mondjam: «
 8  1|        gondoltam: ez itt az Éva, akinek semmiféle Ádám sem áll ellent,
 9  1|      elárulni a franczia leányt, akinek a tiszttel ismeretsége volt,
10  1|        Rábámult az öreg emberre, akinek lassan hanyatlott alá a
11  1|          légy, mint az én fajom, akinek bünül róják fel, hogy a
12  1|   álarczczal csalja a világot, s akinek e pillanatban kezében a
13  1|         születését és nagyapját, akinek eszményi nagyravágyása ebbe
14  1|     találkoznia senkivel; Bella, akinek e pillanatban nem merne
15  1|      öreg Éliásnak legyen igaza, akinek szelleme folyvást ezt sugdosta
16  1|      szabadságot a tábornokától, akinek részletesen elmondta az
17  1|       itt kell lenni, miután az, akinek tartozom vele, azt állitja,
18  1|     Éliás zsidót, aki barátom, s akinek üzletem minden sikerét köszönhetem,
19  3|         Gömbölyü kis leány volt, akinek minden tagja ugy domborodott
20  3|        pozsgás kis parasztleány, akinek az arcza majd kicsattant
21  3|       valahol a sánta gépész is, akinek összezuzta a gép a lábát,
22  5|          eszembe jutott a hugom, akinek olyan szivesen szorongattam,
23  5|         utánam néztek. Egy kofa, akinek belehágtam a paradicsomába,
24  5|         ismerek, sohasem láttam, akinek most talán valami botlását
25  5|    zokogásban.~ ~Az ittas ember, akinek egy vonását se láttam, lezuhant
26  5|      közepén a fátyolos asszony, akinek nem volt többé fátyol az
27  6|       Musir seik, az ellenséged, akinek egyenesen a tátott torkába
28  7|      felejteni, ha gyermeke van, akinek olyan édes a sirása, a nevetése,
29  9|     drága halottnak; de az anya, akinek meghal a gyermeke, nyomorultabbnak
30  9|        földön, mint egy elitélt, akinek a számára nincs többé kegyelem.~ ~
31  9|       láthatjuk a drága kincset, akinek nincs számunkra többé mosolya,
32  9|      annak a két uj angyalkának, akinek a földi részét ugy siratja