Rész

 1  1|         sorsa, aki akkor még szopós gyermek volt s rokonság hiján megtette
 2  1|   polgárcsaládoknál; később, hogy a gyermek növekedett, intézetbe adta,
 3  1| legdrágábbat válogatta ki; uszott a gyermek a bőségben, gyönyörüen fejlett
 4  1|    megnyerte, hogy ez a hatvan éves gyermek, aki a nyelvén kivül egyetlen
 5  1|              De mit tehet róla ez a gyermek, aki mellett itt volt az
 6  1|             Mikor visszajött, a kis gyermek nem volt többé nála.~ ~Attól
 7  1|         pótoljam az anyját...~ ~Kis gyermek volt, mikor árván maradt,
 8  1|        ráesett a leány keblére: egy gyermek csüggött rajta!...~ ~A kés
 9  1|      szomoruan sütötte le szemét: a gyermek rám mosolygott... Ádám ur,
10  1|        tudja, hogy mi az, mikor egy gyermek, aki a mi vérünk, ugy ránk
11  1|    örökpihenésü mozdulatlanságát, a gyermek mosolygó ajkát, melyről
12  1|             ágya... ihol mellette a gyermek bölcsője!...»~ ~Széthuzta
13  3|           Mikor még olyan futkározó gyermek volt, azon a mezőn töltötte
14  3|          hogy kötekedik vele. A két gyermek játszva kergette egymást
15  5|       elöntött a harag. Hát annyira gyermek volnék még, hogy igy szabad
16  5|              Ezt susogta sóhajtva: «gyermek!» hanem egy kicsit mintha
17  5|      kiállhatatlan szót hallottam: «gyermek!»~ ~Tiltakozni akartam ellene,
18  5|            Hát tesz az valamit?~ ~- Gyermek! - hangzott a fülembe, most
19  5|          Ezuttal igazán ugy, mint a gyermek. Az emberek utánam néztek.
20  5|             hangja, meg egy pár kis gyermek gagyogása vegyült össze
21  5|            Mellette két szegény kis gyermek ült a földön; a kisebb még
22  7|         nyafogással nyaldosta a kis gyermek kövérkés karjait.~ ~A gyermek
23  7|       gyermek kövérkés karjait.~ ~A gyermek kaczagott. Mintha tudta
24  7|         örömteljesen vihogott a kis gyermek felé, a ki kaczagva tapsolt
25  7|          fiam szólit!~ ~Csakugyan a gyermek egyre kiabálta: «Mi’áj!
26  8|         hajnal vagy a szemfedő.~ ~- Gyermek, gyermek! micsoda beszéd
27  8|            a szemfedő.~ ~- Gyermek, gyermek! micsoda beszéd ez? Hát
28  8|         holnapig megöl a bánat?~ ~- Gyermek vagy!...~ ~- Anya vagyok!...~ ~
29  9|        egészségesnek látszott a két gyermek. Az a kis bágyadtság, ami