Rész

 1  1|     a pénz az utolsó garasig megint, az ajtón.~ ~Az egyik levél
 2  1|     három váltó, összegezve; megint egy, kettő, három, summa-summárum
 3  1|   mért nem emelsz a levegőbe megint? De nem emeltem többet.
 4  1|      már anya volt.»~ ~Éliás megint egy kis szünetet tartott.
 5  1|      homlokát, és visszatért megint a meséjére.~ ~«Mikor eltemettem
 6  1|  VIII.~ ~A milliomos kocsija megint végig gördült a szőlők alatt,
 7  1| lenni a gazdával, bizonyosan megint valami nagyszerü vállalaton
 8  2|       Egyszer csak zöld volt megint minden. Kezdődött ujra a
 9  2|       azután bement mindjárt megint. Már-már azon volt, hogy
10  2|  fogok, - dünnyögte Péter és megint megrugta Kisasszonyt.~ ~
11  2| hallotta kend? itt a vadorzó megint!...» ~- Hallom, verje meg
12  3|    Kanóczot.~ ~A tudós férfi megint a válla közé kapta a fejét
13  3|    előkelő doktor ur elment, megint meghajtotta magát szépen;
14  3|        Az öreg doktor Kanócz megint bevetődött egy pár hét mulva
15  3|   eljött ő is. Aznap a leány megint piros volt. Olyan édes örömest
16  4|    minden. Nesze, itt küldök megint egy kis hajat, meg egy szál
17  5|      többször találkozom, ha megint érezni fogom az ibolyaillatot,
18  5|   fogom az ibolyaillatot, ha megint megbolondit a csókja?!~ ~
19  5|   mámoros.~ ~Az öreg asszony megint feljajdult, vad gyülölettel: «
20  5|     benyit. Ekkor megszólalt megint a bübájos fuvolahang:~ ~-
21  5|   kaczagva egyszerre, - légy megint az enyém; hadd legyek én
22  5|     az enyém; hadd legyek én megint a tied, a te hü, a te jó
23  6|   unokaöcsém; ön alkalmasint megint egy csomó szerecsent akar
24  6|     elnevette magát.~ ~- Már megint boszant? Meglássa, Brown,
25  6|   könnyen elhagyhattál volna megint. Egyébiránt nézz meg jól,
26  7|      ujra. Néhány lépésnyire megint megállott: tétovázva tekintett
27  8|      szedett haját és elment megint a tengerpartra.~ ~Vasárnap
28  8|     halász is, hozta magával megint a másikat.~ ~A horvát leány