Rész

 1  1|       fel s vigasztalhatatlannak mondta magát, hogy ki kell vennie
 2  1|          abból, amit érzett. Azt mondta magában, hogy majd eljön
 3  1|      kocsist. Az jámbor arczczal mondta el neki, hogy miféle vadászházról
 4  1| bizalmatlanság.~ ~- Hát mért nem mondta előbb?~ ~Barduvay megfogta
 5  1|          és másik váltót adok, - mondta.~ ~Éliás keserves arczot
 6  1|     szánté barátságos hangon azt mondta:~ ~- Ne vegye komolyan,
 7  1|     hangon, fogait összeszoritva mondta e szavakat, mintha csak
 8  2|         annyi nyugalma, hogy azt mondta magában: «Most már ugyis
 9  2|         Olyan természetes hangon mondta, hogy az erdész szószerint
10  3|             Egy vézna, szőke fiu mondta neki először, akit a városból
11  3| mosolygott. «Férjhez kell adni», mondta anélkül, hogy csak egy ujjal
12  3|          zaklatott szivét és azt mondta a fiatal embernek:~ ~- Bizzék
13  3|      dologból.~ ~- Az én leányom mondta?!... ~- Dehogy mondta, dehogy!
14  3|    leányom mondta?!... ~- Dehogy mondta, dehogy! hanem lehet már
15  5|            nem jó itt lennünk! - mondta utánam halkan és csodálkozva.
16  5|   megmondtam. Ő bizony azért nem mondta meg a magáét. Kivallatott,
17  5|       keressünk egy bérkocsit, - mondta.~ ~A sétatér sarkán megállitott.~ ~-
18  5|        zavartan, majdnem ijedten mondta ezt, hogy lehetetlen volt
19  6|      megsértettet, mr. Brown azt mondta rá, hogy igy is jól van.~ ~
20  6|      Alice elolvasta, azután azt mondta:~ ~- Ha esze volna, igy
21  6|       megsokalta a dolgot és azt mondta: hallja-e, Brown, ha már
22  6|         esze másképen itélt. Azt mondta, hogy arany sziv ez az asszony,
23  6|          és jó olasz nyelven azt mondta:~ ~Bolond vagy, signor.
24  6|          rajta. Vállat vont; azt mondta, hogy csak a karján van
25  6|     Garda a mellére ütött és azt mondta: olyan, mint egy spanyol!...
26  7|              Oh Istenem!~ ~- Azt mondta nekem, hogy siet haza.~ ~-
27  8|      szerette a magyar fiut, azt mondta magában: hadd legyen hát