Rész

 1  1|        ellene törnek! Csak ez a fehér galamb, ez az ártatlanság,
 2  1|      szakálla közül s a homloka fehér. Ilyennek ösmerte jóformán
 3  1|       nekem ábrándos szemekről, fehér arczról, kis puha kezekről;
 4  1|        kosara libegett egykor a fehér nimfavirág között.~ ~Éliáson
 5  1|     falon függő képre. A halott fehér arcza már csak homályos
 6  1|      helyet, ahonnan gyámleánya fehér ruháját látta délután.~ ~
 7  1|     mozdulatára másképen omlott fehér vállára. Zongorája előtt
 8  3|   szavazatszedő bizottságnak; a fehér tollas csak ugy szállingózott
 9  3|      megpróbálta rendbeszedni a fehér tollasokat, - mennyi drága
10  3|       be a szavazatát az utolsó fehér; éppen nyolczvannal voltak
11  3|     negyedik, ugy jött a többi. Fehér toll lengett minden embernek
12  3|         egész választást...~ ~A fehér tollasok pedig ezalatt egyik
13  3| kihirdethette az eredményt.~ ~A fehér tollasok nagy többségben
14  5|        sokáig lengett felém egy fehér kendő. - A ruhám tele volt
15  5|     szobát, láttam az egyszerü, fehér falakat, a dagadó tiszta
16  6|       orrát a vizek tömegébe és fehér tajtékot paskolva utján,
17  6|        czápa hanyatt fordult és fehér hasát mutatta. Ez az a percz,
18  6|    előtte. Szája szélén egy kis fehér hab volt.~ ~A spanyol, aki
19  7|           Megragadta az asszony fehér karját, melyről a ruha ujja
20  8|   minden: a harczi eszközök s a fehér márványszobrok.~ ~A várrom
21  8|       látszik egy teljes virágu fehér rózsa körül; ha a nagy szürkeség
22  8|   Életed, ha piros; halálod, ha fehér.~ ~- ~ ~Másnap reggelre
23  8|      nap melegétől és várt.~ ~A fehér rózsabimbó haldokolva hajtotta
24  8|  kőlapról, valahányszor egy kis fehér vitorla tünt fel a tengeren,
25  8|     rózsabimbót.~ ~- Nézd csak, fehér lett a rózsánk.~ ~A legény
26  8|        bimbó, a melyet letört a fehér rózsáról. Sirt egész héten
27  8|      ápolja a szép horvát leány fehér rózsájának utolsó sarjadékát.~ ~ ~ ~