Rész

 1  1| gyakrabban meglátogatta. Ezelőtt Bella rendszerint megcsókolta
 2  1|     utoljára elment a zárdába.~ ~Bella kaczagott is, sirt is, amikor
 3  1|           Egy hónap óta volt már Bella a gyámapja házánál. Vége
 4  1|       gyámját dicsérte előtte.~ ~Bella szivesen hallgatta, mert
 5  1|          a szivek harczterén s a Bella nyugodtságát a legjobb jelnek
 6  1|     azokat a bokrokat, melyekben Bella madárfészket talált s akár
 7  1|         az oldalról fujt, amerre Bella ült. Barduvay sóváran leste,
 8  1|         a fenyvesek zöldje közt, Bella még mindig nyugodtan olvasott.~ ~
 9  1|     esküdt ellensége valamennyi: Bella, a hadnagy, sőt még az a
10  1|       aknamunka.~ ~Csak legalább Bella ne volna azok között, akik
11  1|    ismerem. Annyi az egész, hogy Bella megszerette és én nem akarom,
12  1|       van. Eszébe jutott, hogy a Bella utolsó levele, tele édes
13  1|  elkényeztetett leányt, a milyen Bella, vagyontalan ember nem vehet
14  1|      hogy ezzel tönkreteszi:~ ~- Bella tán nem törődnék vele, mert
15  1|       kell találkoznia senkivel; Bella, akinek e pillanatban nem
16  1|       mégis csak testvére s akit Bella szeret.~ ~Barduvay Ádámban
17  1|           Ott volt az emeleten a Bella szobája; az ablak előtt
18  1|          szemek tekintete ellen, Bella lebontotta hosszu haját,
19  1|         kezdte a napsugár, mikor Bella fölkelt. Szokása szerint
20  1| visszatartani fájdalmát, sirt.~ ~Bella türelmetlenül nógatta: Tovább,
21  1|        aggódom most annyira...~ ~Bella is aggódott; a levélben
22  1|     felsietett ő is az emeletre. Bella szomoruan ment eléje és
23  1|   Doborkay későn tudta meg, hogy Bella kerestette. Egész éjjel
24  1|          hogy gyámleányom, Ákosy Bella kisasszony, gyöngéd érzelemmel
25  1|      nagyjelentőségü szavakat, - Bella és Sarolta néni átölelték
26  1| összetapadva csüngött szemébe.~ ~Bella odafutott hozzá és megmutatta
27  1|       felé.~ ~Arra van valamerre Bella, akiért imádkozik szakadatlanul.~ ~