Rész

 1  1|             barátnőjénél; akkor volt éppen tizenhat esztendős. Barduvay
 2  1|         kalkulust csinált. A hadnagy éppen eléggel tartozott neki arra,
 3  1|          nemes Doborkayak családfája éppen jókor indult pusztulásnak:
 4  1|             lenni s hogy az a valaki éppen Barduvay; de már mindegy,
 5  1|           megmagyarázza.~ ~- Itt van éppen Barduvay ur, ő tudja legjobban.
 6  1|              ágyán!... Most halt meg éppen; nézze csak, nézze!~ ~Felugrott
 7  1|            belehalt; a kis fiura aki éppen a fogzással kinlódott, rájött
 8  1|              is volt otthon.~ ~Mikor éppen kinyitották a Barduvay Ádám
 9  1|         közjegyző, odament hozzá. Az éppen felbontotta a nagy pecsétes
10  2|        esztendős, ami parasztban már éppen nem fiatal. Az asszony legfeljebb
11  2|            vemhes vadban.~ ~Egyszer, éppen mikor le akart feküdni,
12  3|                 Aki bejött, arra meg éppen nem lehetett ráismerni.
13  3|        nézett mereven az apjára, aki éppen elsétált az ablak alatt
14  3|          szavazatát az utolsó fehér; éppen nyolczvannal voltak kevesebben,
15  3| lekászolódott a pokróczos ülésről, - éppen azért tettünk fel fehéret.~ ~-
16  3|         dolog, lenyomtuk Nagy Petit, éppen most van bent a nyolczvanadik
17  4|              felindulást, lelki lázt éppen nem ismerők. Olyan dobzse-emberek
18  4|            tartottam meg a szavamat, éppen két hete, hogy nem irtam,
19  5|       csavargattam rajta a kendőt.~ ~Éppen egy sétatéren mentünk keresztül,
20  5|             toronyórája hatot ütött, éppen ugy, ahogy a Ponson- meg
21  5|             tünni, mert magaviselete éppen eléggé különös volt arra,
22  5|             hirtelen megállott. Csak éppen annyi időm volt, hogy az
23  6|               Brown, a ki olyan volt éppen, mint az árnyéka, nem maradt
24  6|            kis sárga asszonyba, aki, éppen tiz évvel született később,
25  6|           akkor ők ketten együttvéve éppen annyi évet éltek, mint a
26  6|             voltak a tengeren, a hol éppen semmi más időtöltésök nem