Rész

 1  1|               volt mindenben a háznál; soha életében nem álmodott olyan
 2  1|              olyan kis katonatisztnek! Soha ki nem mászik belőle. A
 3  1|            parancsolnak. Éliás azonban soha se volt katona és nem ismerte
 4  1|               nem tudja, Ádám ur, mert soha sem igen törődött vele. -
 5  1|     seregesebben tolultak eléje azok a soha nem kutatott és soha meg
 6  1|            azok a soha nem kutatott és soha meg nem magyarázott dolgok,
 7  1|              mint az egészséggel, amit soha sem féltünk, amig megvan,
 8  1|               fiu azonban ne tudja meg soha, hogy meg ne sirathassa!...~ ~
 9  1|            nagy, erős ember, aki talán soha sem sirt még életében, ráborult
10  1|           megöleltél. Azt hittem, hogy soha sem érem el; soha tőlem
11  1|                 hogy soha sem érem el; soha tőlem meg nem tudtad volna,
12  1|            légy önálló, aki nem szorul soha a más eszére. Csak akkor
13  1|                hogy boszut álljak és ő soha sem lenne megelégedve azzal,
14  1|             egyet még ő sem tudott meg soha.~ ~*~ ~Messze a czivilizált
15  1|                Ezt nem tudta meg Éliás soha.~ ~ ~ ~
16  2|             nélkül keresni a vadorzót. Soha sem tudott elfogni egyet
17  3|         kulacsából, amely nem ürült ki soha, mert amint fogyatékán lett
18  5|              És akkor ujra megcsókolt. Soha nem éreztem én olyat, mikor
19  5|                fogom látni, felismerni soha. Beugrottam egy másik kocsiba
20  5|             éhen voltunk... látod, apa soha sincsen itthon.~ ~- Ti édesek!...
21  6| szomszédságában, azért hát nem kereste soha.~ ~Benne van már az némely
22  6|               a kantárszárat.~ ~Uraim! soha se hittem volna, hogy olyan
23  6|           rózsává, a szeme szikrázott. Soha sem szólott nekem róla! -
24  9|          nyugvó drága halott szüleinek soha nem szünő fájdalmáról.~ ~
25  9|                      És nem tudták meg soha, hogy a buta, közönyös sirásó