Rész

 1  1|            amit érzett. Azt mondta magában, hogy majd eljön annak is
 2  1| legkevésbbé sem látta veszendőnek. Magában pedig azt gondolta, hogy
 3  1|     Doborkay, Doborkay, - mormogta magában, - itt van, 115, a 115 alatt,
 4  1|       milliomos azt kérdezte volna magában: Mi szükségem van nekem
 5  1|            mozgott a szája, mintha magában beszélne; szeméből csodás
 6  1|           és fejcsóválva dörmögött magában:~ ~- Te is, meg ő is. Mit
 7  1|        koros zsidófiunak engedi át magában a cselekvés jogát.~ ~Egy
 8  1|          önbizalmat, ami pedig már magában is annyi, mint a siker.
 9  1|       fejét és mosolyogva dörmögte magában:~ ~- Milyen virgoncz; sohse
10  1|       szobájába, egyre beszélgetve magában:~ ~- Mit akarok én, aki
11  1|    megállott. Egy darabig vivódott magában, azután lábujjhegyen az
12  1|            a városba, azután onnan magában jött vissza. Az ur elutazott...
13  2|          az urát, hogy csak menjen magában. De vigye magával Urfit
14  2|          Péter, hogy hadd menjen ő magában imádkozni, mint hogy ugy
15  2|          nyugalma, hogy azt mondta magában: «Most már ugyis mindegy,
16  2|            pedig egyre dudolgatott magában.~ ~*~ ~Egy hét is eltelt,
17  3|        kapta a fejét és mosolygott magában.~ ~Telt, mult az idő, a
18  3|              Ostobaság! - dörmögte magában a pusztatelki ispán, aki
19  4|       szórakozása?~ ~Hisz’ annyira magában van most! Jól van, hát csak
20  5|                 Nagyon szeretem.~ ~Magában susogott. Ujra ezt a kiállhatatlan
21  6|                Bolond!... - azután magában hozzátette: kitelik tőle,
22  6|            vált, és egyre mormogta magában: arany sziv! kemény és érzéketlen...~ ~ ~
23  6|      szólott nekem róla! - susogta magában.~ ~Ha Brown most véletlenül
24  8|            magyar fiut, azt mondta magában: hadd legyen hát inkább
25  9|          adhat, de az anyaság üdve magában hordja a vezeklést is Éva