Rész

 1  1|               akit egy szenvedő arczu fiatal nő kisért. Az asszony lázas
 2  1|            pénze van, megbecsülték. A fiatal asszonyt, meg a gyermekét
 3  1|    kijelentésben, de az egyenes lelkü fiatal katonát nagyon váratlanul
 4  1|            hisz’ e tekintetben minden fiatal leány egyaránt naiv, de
 5  1|             kelyhe volt már az a szép fiatal test, hanem egy eleven liliom,
 6  1|               a levelet Bellának.~ ~A fiatal leány, maga sem tudta miért,
 7  1|            levő pecsétes levelet.~ ~A fiatal leánynak ugyan nagyon kevés
 8  1|             vagyonom haladéktalanul a fiatal pár közös tulajdonába menjen
 9  2|              parasztban már éppen nem fiatal. Az asszony legfeljebb husz.~ ~
10  3|            öreg megcsóválta a fejét a fiatal ember vallomására. El van
11  3|            előtt eljött még egyszer a fiatal tudós. Hátha kapaczitálhatná
12  3|              kettő, a leány is, meg a fiatal ember is. Az észrevette
13  3|      zaklatott szivét és azt mondta a fiatal embernek:~ ~- Bizzék az
14  3|               kivettük belőle, hogy a fiatal doktor járogat körülötte,
15  3|       szünidőre leutazott a rácskaiak fiatal képviselője a kerületébe;
16  3|                doktor Kanóczczal.~ ~A fiatal házaspár sugárzó arczczal
17  4|              ur, egy nagyon figyelmes fiatal ember jön velem, szinte
18  4|           Hogy nevetem magamban azt a fiatal embert!~ ~Képzeld, majd
19  5|              gyermeknek tartani, mint fiatal embernek. A melyben naiv,
20  5|    elválasztja a már férfiszámot tevő fiatal embertől. Ellentmondást
21  5| lecsillapitotta. Talán az, hogy olyan fiatal voltam, ámbár ő sem sokkal
22  5|              félénk, amilyen csak egy fiatal asszonyé lehet, aki sokkal
23  7|             darabig egymás mellett; a fiatal asszony a kétségbeesés elszántságával;
24  8|               egymást. Tudod, uram, a fiatal sziv tapló, a fiatal szem
25  8|                a fiatal sziv tapló, a fiatal szem meg eleven tüz; aki