Rész

 1  1|   Szoros, benső barátság füzte őket egymáshoz, olyan, amelyik
 2  2|        hogy mért hozta magával őket. Az egyik jó lesz neki,
 3  2| felemelte puskáját, hogy leüti őket. Szük volt a hely - szerencsére.
 4  2|     paraszt két hóna alá vette őket s beczammogott velök a házba,
 5  2|  csontvázakat. Ott temették el őket, ahol rájok akadtak.~ ~A
 6  3|        doktor Kanócz igy látta őket évődni egymással, ravaszul
 7  3|      édes apjával. Nem zavarta őket a lugasban senki, jól lehetett
 8  3|   elvonult előtte, megverselte őket nyomban. Az emberei azután
 9  5|     csöppet kevésbbé szeretném őket s mintha a szivem egy darabja
10  5|    hogy jobban szeressem, mint őket, a drágáimat!~ ~Jaj Istenem!...~ ~
11  5|      csak hogy az átkod sujtsa őket!~ ~A megriadt asszonynak
12  5|      szeressem, hadd gondozzam őket! Ha bajod van, ne félj,
13  6|   köztük, okvetlenül elragadja őket a lelkesedés s legalább
14  6|     felszinén, akkor megmentik őket.~ ~Már pedig az egyik Brown
15  6|        vizből, a csónak elérte őket. Két matróz megragadta az
16  7|        egymást. Mihály kerülte őket, az asszonynak meg nem volt
17  7|       kötelesség együtt tartja őket naponta.~ ~Mielőtt elment
18  7|      lehet az, hogy ez a férfi őket fenyegette volna. Őt, akit
19  7|       a kutya szorosan követte őket.~ ~Mikor felértek arra a
20  7|    volna az eszét. De az vitte őket, körül a kerteken, mig egy
21  8|      meg eleven tüz; aki látta őket, mikor egymásra néztek,
22  8|        horvát leány csak nézte őket. A legény szótlansága többet
23  8|       leány mosolyogva fogadta őket.~ ~- Ne haragudjál, tudtam,
24  9|      gyakorolva, magához hivja őket. De mi lenne akkor az emberekből,