Rész

 1  1|      karját:~ ~- Áldott legyen az Isten! Csupa egészség;... erős,
 2  1|     csábitó! Átkozott a világ, az Isten!...»~ ~Barduvay észrevette,
 3  1|       állok boszut... és mikor az Isten szent nevét kimondtam, arra
 4  1|     együtt, akkor megáldottam. Az Isten csak az áldást hallgatta
 5  1|         Ádám ur!... de megvert az Isten! Mikor itt feküdt hallva,
 6  1| alázatosan meghajtotta magát:~ ~- Isten önnel, Ádám ur... milyen
 7  1|           leszállott a fáról.~ ~- Isten veled... Isten veled! -
 8  1|         fáról.~ ~- Isten veled... Isten veled! - sóhajtotta halkan.~ ~
 9  1|        tengerekre, s miután sorsa Isten kezében van, intézkedni
10  2|         kis majorságod, ad tán az Isten gyereket is; majd meglásd,
11  2|              Mennék a misére.~ ~- Isten hirével. Mondja csak, van
12  3|        megeredt a szava:~ ~- Adj’ Isten jó napot, tekintetes uram!
13  3|         tekintetes urnak, hogy az Isten áldja meg minden lépését,
14  4|       passziánszozni!~ ~Addig is, isten vele, édes, jó barátom.
15  5|       elfogadnom... Te angyal! te Isten!~ ~Mint a vonagló féreg,
16  5|         előtt. A szőke angyal, az Isten szent szivének áldott leánya
17  5|          volt szivemből; a hol az Isten lelke szól, ott elnémulnak
18  5|            pedig a bünbocsánat az Isten lelkének legmagasztosabb
19  7|            nézzük meg, Mihály. Az Isten jósága talán haza hozta.~ ~
20  7|           és most megvert érte az Isten!... Énmiattam ugy-e? Mert
21  7|        gyanum volt ellene.~ ~- Az Isten jó volt, hogy kideritette
22  7|          is, a ki nem volt bünös. Isten áldja meg a fiát, Anna.
23  8|                Nem, ma nem lehet; Isten veled!~ ~Azzal tovább ment.
24  9|           a legnagyobb öröm, amit Isten az asszonynak adhat, de