Rész

 1  1|          többé, sietve indult a ház felé, emeleti lakosztályába. -
 2  1|  kellemetlen meglepetését; Éliás ég felé forgatta szemét, mint aki
 3  1|           kinyujtotta jobbját az ég felé, mintha esküt tenne arra,
 4  1|          mintha csókot intett volna felé, azután még egyszer megölelte
 5  1|             irgalmat kérve nyujtaná felé kezét. Mintha hallotta volna,
 6  1|           szélén lopózott a nyaraló felé, melynek egyik oldalrésze
 7  1|        kezét, csókot intett a leány felé és óvatosan, hogy az ág
 8  1|             a messzeségbe, napkelet felé.~ ~Arra van valamerre Bella,
 9  2|      Urfinak s elindult vele a falu felé. De csak a sarokig ment,
10  4|                      AZ ÉSZAKI SARK FELÉ.~ ~Az emberek azt hiszik,
11  5|   alkonyatkor elindultam a Dunapart felé. Ugy dobogott a szivem,
12  5|            lassan haladtam a vámház felé s gyönyörködtem a széles
13  5|             ki a lipótvárosi gyárak felé. Az uton lassankint végképpen
14  6|           és megindult a hajó széle felé; Alice rákiáltott:~ ~- Bolond!... -
15  6|       kiváncsian fordult a társaság felé s egyszerre minden oldalról
16  6|         lőttem ki vaktában a beduin felé. Összerázkódott, azután
17  6|            száz méterre levő matróz felé, akit a folyvást tovafutó
18  6|             közt a menekülő emberek felé.~ ~A kaliforniai asszony
19  6|             két lövést tett a czápa felé. Hátha valami csoda jó helyre
20  6|           nagy utat tett meg a hajó felé.~ ~A mentőcsónak alig ötven
21  7|           gyorsan megindult a viskó felé.~ ~Az ajtón keskeny repedés
22  7| örömteljesen vihogott a kis gyermek felé, a ki kaczagva tapsolt neki
23  7|         nagyokat ugrott kis gazdája felé a levegőben.~ ~ ~ ~
24  8|       szelet, szinte röpültek Fiume felé.~ ~A horvát leány ott ült