Rész

 1  1|             Meg fogom fizetni, - mondá. Azt hitte, hogy ezzel bezárja
 2  1|       örökre a gyámleányomról, - mondá, keményen megnyomva a szavakat
 3  1|      hadnagy ur magyarázattal, - mondá.~ ~- Meglehet, de most már
 4  1|        annyit ringattam benne! - mondá.~ ~Azután megsimitotta homlokát,
 5  1|       nincs mit megbocsátanom, - mondá; - hogy mit fogok tenni,
 6  1|        ur... milyen szerencse! - mondá, mikor elmentek a vén cseléd
 7  1|          van; annyira aggódom! - mondá, miközben kezet csókolt
 8  1|           Nyugodt lehet, uram, - mondá a közjegyző, - Barduvay
 9  3|    apjának. «Férjhez kell adni», mondá fontoskodva.~ ~A választás
10  5|         kezét.~ ~- Mit csinál? - mondá zavartan.~ ~- Eszembe jutott
11  6|             Valóságos asszony, - mondá, - szeszélyes és ideges,
12  6|              Kedves uramöcsém, - mondá, - ugy látszik, feledi,
13  6|        szemét.~ ~- Azt hittem, - mondá, - hogy végre mégis jogom
14  6|       szerelemből hagyott itt, - mondá.~ ~Azután megindult az asszony
15  6|             Az csak azért van, - mondá kenetesen, - mert Tunisz
16  6|          akarta ölni a czápát! - mondá.~ ~Signor Fiori nem hallott,
17  7|       puska volt:~ ~- Menjünk! - mondá.~ ~A hold kibujt egy pillanatra
18  7| megállott.~ ~- Itt váltunk el! - mondá.~ ~Az asszony letörölte
19  7|      lőve.~ ~- Bátorság, Anna! - mondá oly hangon, melyből kiérzett,
20  7|          Keresd Szikra, keresd!» mondá fuladozva.~ ~A véreb bizonytalanul
21  7|         az erdőbe.~ ~- Jöjjön! - mondá a férfi és vitte magával
22  7|        hogy jó mostoha lennék, - mondá akadozva.~ ~- Na hát akkor
23  8|   szivébe.~ ~- Nézz a fejemre! - mondá.~ ~A legény csak most vette