Rész

 1  1|          pedig estére megkapta a hadnagy ur legujabb váltóját.~ ~ ~ ~
 2  1|          a kéz volt, amely a kis hadnagy váltóit kiállitotta.~ ~ ~ ~
 3  1|          és kalkulust csinált. A hadnagy éppen eléggel tartozott
 4  1|      Éliás; lejáróban voltak s a hadnagy ur prolongálni akart. Ezt
 5  1|        Édes kis Bellám! - irta a hadnagy - igy nevezlek, mert rövid
 6  1|   ellensége valamennyi: Bella, a hadnagy, sőt még az a pletykás szipirtyó
 7  1|        rossz üzletet kötni. Az a hadnagy ur rossz, megmondtam én
 8  1|    adósságok vannak már rajta. A hadnagy ur jól csinálta a maga dolgát.~ ~
 9  1|        csupa fellengősség.~ ~- A hadnagy ur majd nem köti meg magát.
10  1|              Mivel szolgálhatok, hadnagy ur?~ ~Doborkay azt hitte,
11  1|      keserves arczot vágott.~ ~- Hadnagy ur, baj van. Nem lehet a
12  1|             Mennyivel tartozik a hadnagy ur?~ ~Doborkay intett Éliásnak,
13  1| szubordinácziót.~ ~- Lehetetlen, hadnagy ur, higyje el, hogy teljes
14  1|       vitte oda a dolgot, hogy a hadnagy benne keresse menekülését
15  1|     inkább árnyékban maradt.~ ~A hadnagy várta a folytatást; Éliás
16  1|        van az a jó csendes esze! Hadnagy ur, az Istenért, ne ránczigálja
17  1|               Ne vegye komolyan, hadnagy ur. Kereskedő ember nem
18  1|             Nekem nem tartozik a hadnagy ur magyarázattal, - mondá.~ ~-
19  1|         és a divánra fektette; a hadnagy bekiáltotta a szolgálót.~ ~
20  1|       nem hagyhatja itt. Talán a hadnagy ur lesz olyan szives?...~ ~
21  1|         várt, mig elhangzottak a hadnagy lépései. Akkor kivett zsebéből
22  1|          vágtatva érkezett meg a hadnagy; lováról szakadt a tajték.
23  1|  huszárhadnagy ur irányában, s a hadnagy urat olyan embernek tartom,