Rész

 1  1|   olyan szabadon szerethetik egymást.~ ~Megváltozott az idők
 2  1|             Hogy kikaczagtuk egymást!... Te bolondos apa, ugy-e
 3  1|      mind a ketten, átölelve egymást...~ ~Én nem kérdeztem tőle
 4  1|   senki sem talál ránk, ahol egymást szeretve, egymást bátoritva,
 5  1|       ahol egymást szeretve, egymást bátoritva, egymást siratva
 6  1| szeretve, egymást bátoritva, egymást siratva telnek majd a napok...~ ~
 7  1|      el a hirtelen támadó és egymást üző gondolatoknak.~ ~A milliomos
 8  1|    és Sarolta néni átölelték egymást és sirtak. Doborkay lesujtva
 9  3|     gyermek játszva kergette egymást a sik mezőn, a fiu alig
10  4|    az alatt, hogy nem látjuk egymást?~ ~Bizonyosan udvarolni
11  4|  lehet az, hogy mi ne lássuk egymást mindennap? Ezt a levelet
12  4|  hónap, azután viszontlátjuk egymást; csak ne irj, aranyom; hátha
13  4|     s akik annyira megértjük egymást.~ ~Várjon csak, mennyit
14  6|   vizben, delfinek kergetnék egymást a hajó körül; fent, a kék
15  6| valamennyien ugy tekintették egymást, mint régi ismerősöket.~ ~
16  7|  felhők kavarogva hajszolták egymást a zugó erdő fölött; ha megrepedt
17  7|     Nem is igen látták azóta egymást. Mihály kerülte őket, az
18  8|   könnyü volt nekik meglátni egymást. Tudod, uram, a fiatal sziv
19  8|    meg a horvát nem érti meg egymást, hogy szükség van ott lent
20  9|     ellenségek nem is látták egymást. Ki törődnék ily pillanatban
21  9|   hogy kötelességök gyülölni egymást.~ ~Hanem a temetőben attól
22  9|     keritéssel, tulversengve egymást, hogy ki szereti jobban