Rész

 1  1|           Az a katonatiszt... Nem tudom, talán most járnak le?~ ~
 2  1|          Éliás.~ ~- Áj, áj, iszen tudom; önnek nem baj az, Ádám
 3  1|        Csak; jól esett volna.~ ~- Tudom. Maga szeret engem, öreg
 4  1|            amig tisztességesen el tudom tartani. De erre nincs szükség.
 5  1|           csacsog belőlem. De azt tudom, hogy mikor megláttam földig
 6  1|          szörnyen sivalkodik; nem tudom, mi baja... Itt van, itt
 7  1|       hanem elgyötröm élve.~ ~Nem tudom én, Ádám ur, hogy mi az
 8  1|       eszü öreg ember vagyok, nem tudom, mit beszélek. Te férfi
 9  1|   szomoruságot okoztam neked?!... Tudom én, hogy a világ előtt nem
10  1|           tenni, azt még most nem tudom, de nyugodt lehetsz: meg
11  1|           kérdezte ismét.~ ~- Nem tudom, kisasszony; az éjjel egyszerre
12  1|         Az ur elutazott... Én nem tudom, hogy miért aggódom most
13  1|        igy végzi:~ ~«Miután pedig tudom, hogy gyámleányom, Ákosy
14  2|        megharapott a kutyája.~ ~- Tudom; jó is, hogy agyon tetszett
15  3|         ránk ijeszt itten!...~ ~- Tudom, öcsém, szólt az öreg biró,
16  4|           engem illet, igazán nem tudom, hogy leszek. Ő azt akarja,
17  5| tovaszálló ibolyaillattól, de nem tudom miért, nem birtam tőle megválni
18  5|         azóta eltünt. A nevét sem tudom; álmaimban el nem árulhatom...~ ~ ~
19  5|        most talán valami botlását tudom meg s ezzel büntársává teszem
20  7|        baj érhette volna?~ ~- Nem tudom, csak félek!...~ ~- Százszor
21  7|     haragudtam én sohasem.~ ~- Oh tudom, hogy gyülölt, a miért olyan