Rész

  1  1|               áldott ember volt, akiről nem beszéltek máskép, mint egy
  2  1|                 mint egy okos szentről. Nem meddő imádsággal, hanem
  3  1|                 segitett embertársain s nem mult el nap, hogy valami
  4  1|               egyedül állott a világon; nem volt senkije, akinek a jövője
  5  1|             nehezedett rá, amit pénzzel nem lehetett kiegyenliteni:
  6  1|               egymáshoz, olyan, amelyik nem tud kételkedni, csak megbizni,
  7  1|      értékpapirokból állott, hogy arról nem is tudott senki. Azt gondolta,
  8  1|                De a szegény kis árvának nem sok fogalma volt arról,
  9  1|            ezzel a kötelességét, többet nem lehetett kivánni tőle, akit
 10  1|                kérdésben.~ ~Barduvaynak nem kellett többé attól tartania,
 11  1|               hogy a nagy leszámoláskor nem fog megállhatni becsülettel
 12  1|             hitelt!... Mert bizony, aki nem teheti, az nem szórja ki
 13  1|              bizony, aki nem teheti, az nem szórja ki a pénzt az ablakon.
 14  1|                vele, ha az a tisztecske nem hoz is valami különös jó
 15  1|               piruló szüzet talált, aki nem ugrott a nyakába, mint eddig,
 16  1|          zavarba hozhatja az embert. Ez nem olyan dolog volt, amit a
 17  1|            leányka arczát csókolta meg. Nem is bánt vele többé ugy,
 18  1|                 a háznál; soha életében nem álmodott olyan kényelemről,
 19  1|          csókolt neki, bizonyitva, hogy nem tartja cselédnek, s a nemes
 20  1|               volt, mint egy akrobata s nem igen látszott rajta, hogy
 21  1|                leányka kilehelt és hogy nem érzett maga mellett semmi
 22  1|                mostani körülmények közt nem ujit fel semmi. Teljesen
 23  1|              melynek bozótját senki más nem gondozta, mint a természet,
 24  1|            összeállitott kalkulus volt, nem hozhat zavarba az egyszeregy.
 25  1|                Tudta, hogy szerelmes és nem küzdött ellene, mert ez
 26  1|              fölötte a zabolátlan vágy, nem engedte, hogy az esze beleavatkozzék
 27  1|         lassankint megszokja a mérget s nem bir megélni többé nélküle.~ ~
 28  1|     valamennyien a kis leány körül, aki nem sejtette e modern Tantalus
 29  1|                czimzetthez, de Barduvay nem emlékezett rá, hogy valaha
 30  1|          bizonyosra vette, hogy a leány nem látja többé, sietve indult
 31  1|            akart volna tiporni valakit. Nem tudta még, hogy mi van a
 32  1|                van a levélben, de azért nem sietett vele, hogy olvassa.
 33  1|             hogy olvassa. Egyedül volt, nem látta senki, eldobhatta
 34  1|     tisztecskének.~ ~Éliásnak egyszerre nem volt sürgősebb dolga, mint
 35  1|                 hiába csóválta a fejét, nem győzhette meg Barduvayt
 36  1|                 több efféle, kézzel meg nem fogható dologról beszélt
 37  1|                 Elolvasta tizszer is és nem akart hinni a saját szemének;
 38  1|            vigasztaljon meg azzal, hogy nem tilt el bennünket egymástól.
 39  1|         kiváncsiság elől...»~ ~Barduvay nem olvasta tovább. Valami befejezésféle
 40  1|              aláirás. Azokból bizonyára nem tudna meg ujat. Egészen
 41  1|                s a csábitás?!...~ ~Arra nem is gondolt, hogy ennek az
 42  1|               titkolja. Mig a szive meg nem szólalt, ugy beszélt a dologról,
 43  1|                 hogy a vadászház mögött nem mozdult el egy perczre sem
 44  1|             perczre sem a lovai mellől. Nem tudott a jó ember semmit
 45  1|           ajtaja örökké zárva; Éliáshoz nem jártak vendégek, de aki
 46  1|             elszoktatott a szótól s aki nem zavarta gazdáját szemlélődésében.
 47  1|          rokonsága és barátsága, akihez nem füzte ugyan semmiféle vérbeli
 48  1|            tekintetét s ha duzzadt ajka nem lett volna olyan nagyon
 49  1|                fordult. Felesleges szót nem igen beszélt s miután tudták,
 50  1|               asszonyt, meg a gyermekét nem látták azontul.~ ~Csak egyszer,
 51  1|               visszajött, a kis gyermek nem volt többé nála.~ ~Attól
 52  1|                 Az ujabb nemzedék előtt nem más Éliás, mint egy vén
 53  1|                 mindenki, nagyon régóta nem változik ő már. Csak annyi
 54  1|            bőrkötésü könyvből olvasott, nem hallotta, hogy kocsi állott
 55  1|            nézzen ki egy kicsit. Ő maga nem mozdult, de azért kiváncsian
 56  1|               leporolva, megtörülgetve; nem lakott ott senki, egy légy
 57  1|            vendégszobába, Barduvay Ádám nem engedte:~ ~- Jobb itt, ahol
 58  1|           levegőben van már az üzlet és nem zavar az utczai lárma.~ ~-
 59  1|         türelmetlenül rátért a dolgára. Nem tudta, hogy hogy adja elő.~ ~-
 60  1|                itt. Az a katonatiszt... Nem tudom, talán most járnak
 61  1|                boszankodni szeretne, de nem mer.~ ~- Persze, persze;
 62  1|            rossz üzlet az nagyon...~ ~- Nem arról van szó, Éliás.~ ~-
 63  1|                  áj, iszen tudom; önnek nem baj az, Ádám ur, de énnekem
 64  1|                csupa renommérontás.~ ~- Nem értem.~ ~- Hát ugy van az,
 65  1|                 hivatását. A suszternek nem szabad rossz csizmát csinálni,
 66  1|              csizmát csinálni, a péknek nem szabad rossz zsemlyét sütni,
 67  1|          zsemlyét sütni, a kereskedőnek nem szabad rossz üzletet kötni.
 68  1|            adnék neki, ha volna mit, de nem adnék kölcsön. A kölcsön,
 69  1|              olyan kölcsön, amit vissza nem kapok, rossz üzlet, - én
 70  1|                nyugodtan hallgatta.~ ~- Nem ment az ingyen, Éliás.~ ~-
 71  1|              ingyen, Éliás.~ ~- No, no, nem ment ingyen. Egy emberrel
 72  1|                 katonatisztnek! Soha ki nem mászik belőle. A mint egy
 73  1|               pénz, nagyon sok pénz, de nem is megyünk tovább: nem fogjuk
 74  1|               de nem is megyünk tovább: nem fogjuk a váltót prolongálni.~ ~
 75  1|       csodálkozva csóválta a fejét:~ ~- Nem prolongáljuk?... hm!...
 76  1|              megsinyli az üzlet. Hát ha nem prolongálunk, akkor elveszett
 77  1|              levegőnek beszél: Barduvay nem hallgatott rá, arczkifejezése
 78  1|                 száz esztendőhöz, annak nem nehéz már a más emberek
 79  1|            elpirult.~ ~- Hallja, Éliás, nem akarom én magát megcsalni; ’
 80  1|            bizalmatlanság.~ ~- Hát mért nem mondta előbb?~ ~Barduvay
 81  1|          Barduvay megfogta a kezét.~ ~- Nem fog attól a maga feje fájni,
 82  1|           köszönhetek én magának. De ez nem üzlet; ehhez maga nem ért.~ ~-
 83  1|                ez nem üzlet; ehhez maga nem ért.~ ~- Jól van, jól; ugy-e
 84  1|         összeszedte magát. Az ő titkába nem volt szabad holmi üzlettársat
 85  1|                 Bella megszerette és én nem akarom, hogy ilyen könnyelmü,
 86  1|         örökségébe. De a leány legalább nem kerül olyan kézre; valami
 87  1|     fellengősség.~ ~- A hadnagy ur majd nem köti meg magát. Mikor is
 88  1|               Odakint csengettek. Éliás nem törődött vele, nagyon elfoglalta
 89  1|               Endre huszonöt éves volt. Nem csinosabb, mint akárhány
 90  1|               kedvesség. Egy ember, aki nem tudta, hogy az életnek még
 91  1|            mikor Barduvayt meglátta, de nem tart az ilyesmi sokáig világban
 92  1|               Barduvay ugy tett, mintha nem hallgatna oda. Valami irás
 93  1|                 akar vele lenni, de igy nem tehette, gyanut keltett
 94  1|                    Hadnagy ur, baj van. Nem lehet a váltót prolongálni.~ ~-
 95  1|               számolt valamit. Doborkay nem tudta eléggé elpalástolni
 96  1|                  Éliás ugy tett, mintha nem vette volna észre és kimondta:~ ~-
 97  1|                nézve mégis csak idegen, nem firtat egy olyan kényes
 98  1|           amihez köze nincs.~ ~Barduvay nem is szólt rá semmit, hanem
 99  1|          azonban soha se volt katona és nem ismerte a szubordinácziót.~ ~-
100  1|             Doborkay félig tréfásan, de nem minden aggodalom nélkül
101  1|                nyugodt volt abban, hogy nem találják ki szavai értelmét
102  1|            tudja?!~ ~- Mindent tudok és nem akarom, hogy ez a játék
103  1|                játék tovább is folyjon. Nem teszek szemrehányást, pedig
104  1|           másnak igértem.~ ~Ha Doborkay nem lett volna annyira meglepetve,
105  1|           csapás és az első pillanatban nem gondolt egyébre, minthogy
106  1|             feltámadt benne a dacz.~ ~- Nem volt joga hozzá, - kiáltotta, -
107  1|                belátta, hogy amit tett, nem volt okos dolog. Megpróbált
108  1|             hadnagy ur. Kereskedő ember nem ért a lovagias formaságokhoz
109  1|             lovagias formaságokhoz s én nem akartam egyebet mondani,
110  1|                Bella, vagyontalan ember nem vehet nőül.~ ~Doborkay közbe
111  1|                 szólni, de Barduvay még nem fejezte be; visszatért nyugalma
112  1|              tönkreteszi:~ ~- Bella tán nem törődnék vele, mert hisz’
113  1|     feltételezem, hogy ez a megjegyzése nem vonatkozik rám, - felelt
114  1|              térni a dologra.~ ~- Nekem nem tartozik a hadnagy ur magyarázattal, -
115  1|            megfizettetek egy lemondást. Nem jól ösmer, uram. Ha csakugyan
116  1|               olvasott már erről. Akkor nem vette komolyan, vagy azt
117  1|              van, a Doborkay név ma már nem jelent mást, mint nemességet.
118  1|               nemességet. De az én apám nem Doborkay volt.~ ~Barduvay
119  1|                 a dologból.~ ~- Az urak nem tudják, - folytatta Doborkay, -
120  1|                Az apám születésre nézve nem volt nemes ember, csak a
121  1|              történt; egy puszta névtől nem zavarodik meg egy olyan
122  1|      küldhetnénk, mert ez a cseléd most nem hagyhatja itt. Talán a hadnagy
123  1|           fülledt volt, mintha évek óta nem lett volna kiszellőztetve.
124  1|                 után az ajtót és mintha nem bizna benne, hogy egyedül
125  1|       megkinálta vele Barduvayt. Ő maga nem ült le; belekapaszkodott
126  1|          egyszer, meghalt, de akkor már nem volt többé szép, hanem öreg
127  1|              kicsinyke, vérpiros szája; nem tudott vele sirni, csak
128  1|           maradt, alig pár éves. Sokáig nem mertem neki megmagyarázni.
129  1|         gondolatában, azokról bizonyára nem volt semmi mondanivalója.
130  1|            Ránézett Barduvayra, a kinek nem jutott eszébe, hogy sürgesse,
131  1|              szebb vagyok igy? Hát mért nem emelsz a levegőbe megint?
132  1|            emelsz a levegőbe megint? De nem emeltem többet. Oh, én ostoba
133  1|             nincs asszony a háznál; hát nem azt hittem, hogy olyan kis
134  1|              ruhát, ékszereket. Vettem. Nem tagadhattam meg az árvától,
135  1|                szebb lett. A mai lányok nem olyan szépek többé... Ön
136  1|            olyan szépek többé... Ön azt nem tudja, Ádám ur, mert soha
137  1|                azt mondom én, hogy mind nem ér az semmit. Szobrot faragni
138  1|           faragni tud a szobrász is, ha nem dolgozik többet; a szemét
139  1|              kiki, ahogy akarja. ...Aki nem látta az én Juditomat, az
140  1|               látta az én Juditomat, az nem is látott szép zsidó leányt.~ ~
141  1|             látott szép zsidó leányt.~ ~Nem vagyok én poéta, Ádám ur,
142  1|            vagyok én poéta, Ádám ur, se nem az apai vakság csacsog belőlem.
143  1|           párnásan, gödrösen, finom, ki nem érezhető csontjai fölött,
144  1|                     Ne higyje, Ádám ur, nem halt bele a halandó ember!...
145  1|              napon eltünt a leányom!... Nem szólott egy szót sem, ott
146  1|                 volt benne? Ugy-e, hogy nem tudja?... Azt irta benne,
147  1|            megkapaszkodott a karjába és nem eresztette el. Lihegve,
148  1|           kerestem azt az embert!... de nem találtam. Talán máskép lenne,
149  1|          Megtört az élet, az örökös kin nem hagyott pihenőt. A boszu
150  1|                 és szörnyen sivalkodik; nem tudom, mi baja... Itt van,
151  1|               mosolygott... Ádám ur, ön nem tudja, hogy mi az, mikor
152  1|                átölelve egymást...~ ~Én nem kérdeztem tőle egy szót
153  1|              attól kezdve, hogy eleinte nem akarta elárulni a franczia
154  1|                 volt, azután lassankint nem birta többé elárulni a saját
155  1|              csak azt fogadtam, hogy én nem állok boszut... és mikor
156  1|              adott neki némaságával.~ ~«Nem hinné, Ádám ur, hogy az
157  1|              megkékülve!... Ádám ur, az nem erre a világra való szenvedés
158  1|     jajveszékelve járta végig a szobát, nem lehetett többé ráismerni.
159  1|                Éliás tekintetéből, hogy nem játék ez. Ebben a szentélyben,
160  1|           halott leánya ereklyéit őrzi, nem nyilhatott meg hazugságra
161  1|              tolultak eléje azok a soha nem kutatott és soha meg nem
162  1|                nem kutatott és soha meg nem magyarázott dolgok, melyek
163  1|                ő ettől a percztől fogva nem a régi többé.~ ~Eddig nem
164  1|               nem a régi többé.~ ~Eddig nem adott semmit a nemességére.
165  1|             adott semmit a nemességére. Nem ugy nevelték, hogy ambicziója
166  1|                 életen át. Egygyel több nem számit. Majd befejezem történetemet.~ ~
167  1|          boszuvágygyal, csakhogy én már nem tehettem semmit, mert megesküdtem
168  1|               akkor majd a fiára bizom. Nem fogok sujtani késsel, ami
169  1|                 hanem elgyötröm élve.~ ~Nem tudom én, Ádám ur, hogy
170  1|           gondoltam. Hanem ezt a tervet nem magamtól eszeltem ki, sohase
171  1|               temetőben maradtam estig. Nem akart szegényke megválni
172  1|                bele lassankint a hitbe; nem tekintette többé lehetetlennek,
173  1|                fájdalommal, amikből más nem értett volna semmit.~ ~-
174  1|           nélküled semmi se lennék.~ ~- Nem akartam, hogy pária légy,
175  1|                legrégibb istent imádja; nem volt jogom hozzá, hogy megfoszszalak
176  1|     megfosztottam magamat tőled, akitől nem kérhettem többé szeretet
177  1|               szegény öreg ember...~ ~- Nem vagyok már szegény, hiszen
178  1|                 érem el; soha tőlem meg nem tudtad volna, mert a boszu
179  1|             fiát, a testvéremet!...~ ~- Nem mondom többé. Zavart eszü
180  1|                 eszü öreg ember vagyok, nem tudom, mit beszélek. Te
181  1|                  te tudod, mit csinálj. Nem hiába neveltelek én ugy;
182  1|              életet és légy önálló, aki nem szorul soha a más eszére.
183  1|                 Barnabás hagyatéka, aki nem sokáig élt azután, hogy
184  1|               az egész életet, amelyben nem csalódik, aki a számokkal
185  1|            Tudom én, hogy a világ előtt nem szabad köztünk semminek
186  1|               fogok tenni, azt még most nem tudom, de nyugodt lehetsz:
187  1|                 megszokta, hogy senkire nem szorulva, a maga erejéből
188  1|           eszmél, ideggyöngitő érzelgés nem termett szivében; nem volt,
189  1|          érzelgés nem termett szivében; nem volt, akit féltsen, megsirasson;
190  1|            tartotta magát; s ő, aki még nem ösmert más kötelességet,
191  1|             semmiféle törvényes kötelék nem füzi, talán még uj czélok
192  1|              elbeszélt, hinnie kellett. Nem a halotti bizonyitvány,
193  1|                 a halotti bizonyitvány, nem a fátyolos arczkép, hanem
194  1|              sulya alatt: szenvedett.~ ~Nem térhetett ki többé ama kinos
195  1|                lelkifurdalása, mert baj nem fenyegette általok. Most
196  1|             döntheti, mert a maga ereje nem biztosithatja teljesen az
197  1|                hogy a pallos egyszer le nem zuhan rá.~ ~Ő, a gentleman,
198  1|                akármelyik gróffal s aki nem cserélt volna egygyel sem
199  1|                későre jár; igy legalább nem kell találkoznia senkivel;
200  1|             Bella, akinek e pillanatban nem merne a szeme közé nézni,
201  1|          szerelmet, boldogságot?... Hát nem egy apának fiai-e, akik
202  1|          idősebb javára eshetik?... Hát nem esküdött-e boszut Éliás
203  1|                egy pillanatra, amelyben nem volt semmi az emberi indulatokból
204  1|              keresztül.~ ~Barduvay Ádám nem birta eloszlatni lelke zavarát;
205  1|             Ádám sokáig azt hitte, hogy nem éli tul az iszonyu tusát.
206  1|             Éliás! Hiszen látod, hogy ő nem akarja!... Az anyám, aki
207  1|           őrület látni.~ ~Barduvay Ádám nem látta sem azt a földig érő
208  1|                patyolatvállát; rá nézve nem a szerelem habzó kelyhe
209  1|               ur? - kérdezte ismét.~ ~- Nem tudom, kisasszony; az éjjel
210  1|          aláirtuk, mint tanuk; a kocsis nem tud irni, az csak nézte.
211  1|       kisasszonyhoz...~ ~Az öreg cseléd nem tudta tovább visszatartani
212  1|           vissza. Az ur elutazott... Én nem tudom, hogy miért aggódom
213  1|               annyit lehetetlen volt ki nem találnia, hogy itt valami
214  1|                 férfi van a háznál, aki nem vesziti el a fejét; ők már
215  1|          hivatalos urakat, de Doborkayt nem találta; az tegnap óta nem
216  1|              nem találta; az tegnap óta nem is volt otthon.~ ~Mikor
217  1|               év leforgása alatt vissza nem térnék, vagy magamról kétséget
218  1|          kétséget kizáró módon életjelt nem adnék: összes vagyonom haladéktalanul
219  1|        vagyonról a testvére javára, aki nem zsidó. És ő volt az egyetlen,
220  1|            szerzetes Barduvay Ádám. Ezt nem tudta meg Éliás soha.~ ~ ~ ~
221  2|                ami parasztban már éppen nem fiatal. Az asszony legfeljebb
222  2|                hogy mértföldnyire ugyan nem turbékolhat most már körülötte
223  2|                  Urfi» meg «Kisasszony» nem értette a tréfát. Még az
224  2|                vagy el se megyek, mikor nem muszáj. Hisz nekem is kell
225  2|              már egyszer meg volt. Ezen nem igen lehetett változtatni,
226  2|             állat egészséggel keresztül nem verhette magát. A sövénybe
227  2|                együtt, az már csakugyan nem fért a fejébe. Ejnye, ejnye!
228  2|               lappang valami.~ ~Urfinak nem szabad otthon maradni, annyi
229  2|               hogy valaki, akit a kutya nem ismer, nem közeledhetnék
230  2|                 akit a kutya nem ismer, nem közeledhetnék a kerülőházhoz.
231  2|               De akkor az a valaki mért nem fél hát Kisasszonytól is?
232  2|                a felesége megcsalhatja. Nem azért, mintha nagyon bizott
233  2|                  ő benne többé megbizni nem lehet.~ ~Volt annyi nyugalma,
234  2|           valamit keresett a ládájában. Nem találta meg, a mire szüksége
235  2|               volt a következő napokon. Nem tudta, mihez kezdjen. Kezdte
236  2|   dusgazdagságát.~ ~Mikor a házhoz ért, nem nyitott be, hanem előbb
237  2|            csizmanyom volt az a porban. Nem az ő csizmájáé.~ ~Kisasszony
238  2|               ezek azok, akik egymással nem tudnak megférni? - gondolta
239  2|       előbb-utóbb; csuda, hogy eddig is nem szólott. Reggel mindig halálra
240  2|                 kiszabadul s keresi? Ha nem talál rá mindjárt, majd
241  2|          hangját is, amint csittitotta. Nem ért az semmit. Egyszerre
242  2|                a földön. A hü Urfi. Már nem mozdult.~ ~A szobából gyertyavilág
243  2|                kapuhoz értek, akkor már nem birta tovább.~ ~- Megálljatok! -
244  2|             megriadva fordultak vissza. Nem láttak semmit, a gyertya
245  2|                gyertya gyér világossága nem hatolt el a házig, de ők
246  3|                Ilyen élet mellett aztán nem is fejlődött belőle halvány
247  3|             szép kis szöszke gyerkőczöt nem bántotta; annak örült, hogy
248  3|             Istennek; hogyha tanul, azt nem bánta a leány, de azért
249  3|            válik. De jó, gondolta, hogy nem ugy nyitott be, mint valamikor
250  3|              Aki bejött, arra meg éppen nem lehetett ráismerni. Finom
251  3|                 rosszul esett, hogy már nem csufolja. Hát megváltozott
252  3|      megváltozott köztük valami? vagy ő nem olyan piros már többé? Oh,
253  3|                 csak a régi. Faluhelyen nem igen változnak az emberek;
254  3|                 is tul. Hát akkor miért nem szólitja őt most is «pipacs»-
255  3|                 pipacs mosolygott: «Hát nem szebb vagyok igy, doktor
256  3|           müveltségü ember, de ami mind nem volt a «pipacs»-nak való,
257  3|                mondani valója?~ ~Dehogy nem volt. Csakhogy azt véletlenül
258  3|          beszédben van az édes apjával. Nem zavarta őket a lugasban
259  3|               az ügyén.~ ~A «pipacs»-ot nem igen lepte meg a dolog,
260  3|                 igen lepte meg a dolog, nem törődött vele. Ő csak azért
261  3|               nézze azt az embert, akit nem birt olyannak képzelni,
262  3|                paroláztak a szavazók.~ ~Nem bánta a tudós. Neki csak
263  3|                amilyen a «bácsi». Eddig nem gondolt rá, uj keletü az
264  3|             Köszönöm alássan; igen, hát nem mondtam? Megházasodom.~ ~-
265  3|                leányom!...~ ~A «pipacs» nem sóhajtott. Ő csak nézett
266  3|           leányt, igazán megijedt. Neki nem szólt, hanem az apjának. «
267  3|            akarta próbálni még egyszer. Nem volt szerencséje, csak a «
268  3|               hét óta és a gyenge melle nem birta az ivást meg a nótát,
269  3|                a csicsóka?~ ~A «pipacs» nem felelt, hanem ő kérdezett:~ ~-
270  3|                Mikor házasodik?~ ~- Azt nem lehet tudni. Sok függ a
271  3|              szeret; nagyon szeret.~ ~- Nem azt kérdeztem, hanem hogy
272  3|              talán, ha azt mondja, hogy nem; meg sem gondolta, hogy
273  3|             gondolta, hogy hiszen olyat nem szabad mondani.~ ~A férfi
274  3|                  hogy a boldogságtól és nem látta meg annak a hideg
275  3|                dőlt ki a kortes-szónok, nem győzte locsolni a kiszáradt
276  3|              huztak a kulacsából, amely nem ürült ki soha, mert amint
277  3|             lárma nélkül mentek tovább; nem nagyon buzdultak a maguk
278  3|               több van a tulsó oldalon, nem is számitva a rácskaiakat,
279  3|                 nótája:~ ~»Pesti doktor nem kell nekünk,~ Nagy Péter
280  3|             rugva a gazdátokkal együtt, nem igaz az, hogy ti jól láttok!~ ~
281  3|               az, hogy ti jól láttok!~ ~Nem is volt bolondság, mikor
282  3|                 uram, Kondor biró uram! nem jól értette kigyelmed a
283  3|                aki a gömbölyüsége miatt nem birt segiteni magán, váltig
284  3|                  de az Istenért, uraim! Nem használt az semmit; utoljára
285  3|                 csendesen a többi után; nem értette a dolgot, de hát
286  3|           értette a dolgot, de hát ő rá nem tartozott, ő megtette a
287  3|              mondták, hogy fucscs, vagy nem szóltak semmit, hanem a
288  3|                 Ej, ej, ténsur! már azt nem engedjük! hanem az szent,
289  3|                 karakteres embert! Hogy nem szólt volna egy világért!...~ ~-
290  3|               no, szerencsére, hogy még nem volt késő. Elszólta magát
291  3|                 jót tett a faluban, meg nem hálálja az unokánk sem.~ ~
292  3|               szeretném látni, hogy mit nem teszek meg! A tekintetes
293  3|                meg! A tekintetes ur meg nem szólott egy szót sem; nem
294  3|               nem szólott egy szót sem; nem bizott meg bennünk.~ ~-
295  3|                 az a nyelves leány?~ ~- Nem mondott az semmit, csak,
296  3|               szive, meg a szeme körül. Nem mert hangot adni, félt a
297  3|               maga gyengeségétől, pedig nem akarta elárulni. Ugy tett,
298  3|            megvárjuk...~ ~Az öreg ember nem szólt, hanem elkezdett zokogni,
299  4|                oda az utat folyvást, de nem találják. Hát még jobban
300  4|           felindulást, lelki lázt éppen nem ismerők. Olyan dobzse-emberek
301  4|               dobzse-királyuk is.~ ~Aki nem törődik semmivel, s akivel
302  4|              törődik semmivel, s akivel nem törődik senki.~ ~Mert az
303  4|           láthatatlan démon azt sugja: «nem tart örökké semmi sem.»
304  4|                mosolyog?!... Jaj, ugy-e nem?! Ugy-e, nem lehet az?!
305  4|                 Jaj, ugy-e nem?! Ugy-e, nem lehet az?! Gyere ide; gyere
306  4|                  hogy az utálatos démon nem mondott igazat!~ ~- ~ ~II.
307  4|              vagy; hallottad? mindenem! Nem irhatok többet, mert sietnem
308  4|                 csinálsz az alatt, hogy nem látjuk egymást?~ ~Bizonyosan
309  4|               asszonyoknak. És én arról nem fogok tudni. Jaj, ha rágondolok,
310  4|                itthon maradok inkább.~ ~Nem akarom, érted? Semmi közöd
311  4|              mert csak az enyém vagy.~ ~Nem is mennék én el, de tudod,
312  4|            akarja. Belátod, ugy-e, hogy nem ellenkezhetem? Alig is várom
313  4|             szeretnék örömömben...~ ~De nem! Te itt maradsz! mit ér
314  4|                 Jaj, édes kedves! Mikor nem tehetem. Mikor ő mindenáron
315  4|              Képzeld, milyen szerencse. Nem fogok egyedül utazni. Egy
316  4|                 Ezer puszi!...~ ~ ~VII. Nem mertem irni mostanig. Pedig
317  4|                mikor ugy félek?! Azután nem is hiszed, hogy mennyire
318  4|               éjjeli zenét. Nagy lármát nem szabad csinálni, hát csak
319  4|         másképen nagyon kedves. Igaz, ő nem jött el, de azért én napról-napra
320  4|                én is hálás leszek; most nem tartottam meg a szavamat,
321  4|          szavamat, éppen két hete, hogy nem irtam, hanem ezentul ha
322  4|               barátom! Én belátom, hogy nem szabad tulságosan követelőnek
323  4|           nehogy előbb-utóbb kinevesse. Nem ön őt, hanem ő önt.~ ~Ami
324  4|                 Ami engem illet, igazán nem tudom, hogy leszek. Ő azt
325  5|            közelembe ért, egyszerre meg nem telik a levegő ibolyaillattal,
326  5|             tudnánk már repülni, de még nem merünk.~ ~Tétovázás az élet
327  5|                 van már tele a szivünk: nem közeledünk egy nőhöz másként,
328  5|              maradt szabadon valami. Ha nem lett volna olyan nagyon
329  5|           tovaszálló ibolyaillattól, de nem tudom miért, nem birtam
330  5|     ibolyaillattól, de nem tudom miért, nem birtam tőle megválni s önkénytelenül
331  5|          Egyszerre kinyilott a szemem s nem törődtem többet az ibolyával,
332  5|                 embertől. Ellentmondást nem türő hangon válaszoltam:~ ~-
333  5|                hogy hagyjon békével. Ha nem takarodik, rendőrt hivok!...~ ~
334  5|              szinte lázasan beszélt, de nem mert a szemem közé nézni.
335  5|         válaszoltam nyersen, - de azért nem türöm, hogy ön meghaljon!~ ~
336  5|                a szóra rám nézett. Hogy nem haragszik többé, arra megesküdtem
337  5|                két nagy szem, azt akkor nem értettem; nem tudtam olvasni
338  5|                 azt akkor nem értettem; nem tudtam olvasni a női szemekben.
339  5|                      Miért?!... ~- Mert nem arra való ön, hogy meghaljon,
340  5|                nézéséből. Jöjjön innen, nem jó minekünk itt lenni.~ ~
341  5|                 nőni, annyira, hogy már nem is zavart meg az a gondolat,
342  5|          asszonynyal.~ ~- Csakugyan!... nem jó itt lennünk! - mondta
343  5|               halkan és csodálkozva. Le nem vette rólam a szemét. Végre
344  5|         asszonyt a karomon, szó nélkül; nem tudtam hová, merre; csak
345  5|             darabig ő is hallgatott, de nem állotta soká. Megkérdezte
346  5|              megmondtam. Ő bizony azért nem mondta meg a magáét. Kivallatott,
347  5|                  hány esztendős vagyok. Nem akartam, hogy olyan nagyon
348  5|               mondani szeretne valamit. Nem mertem megkérdezni. Egyáltalában
349  5|           Nagyon?~ ~- Nagyon.~ ~- De én nem vagyok szép?~ ~Valami végtelen
350  5|                 A kaczérságot akkor még nem igen ösmertem.~ ~- Oh, ne
351  5|             haza viszem, - mondtam.~ ~- Nem, nem! - kiáltott izgatottan, -
352  5|             viszem, - mondtam.~ ~- Nem, nem! - kiáltott izgatottan, -
353  5|                  kiáltott izgatottan, - nem mehetünk együtt!~ ~- Miért?!~ ~-
354  5|            Senkim sincs ezen a világon, nem szerettem mostanig senkit;
355  5|           senkit; meg akartam halni. De nem halok meg, ha te szeretni
356  5|             akkor ujra megcsókolt. Soha nem éreztem én olyat, mikor
357  5|             verését. Féltem. Tegnap óta nem gondoltam többet annyit
358  5|          darabja valakié lenne, a kiről nem is tudok mást, csakhogy
359  5|                 sem tudom; álmaimban el nem árulhatom...~ ~ ~II.~ ~Ez
360  5|       tiszteletben tartani gyászát, meg nem gyötörni hiuságát. Csakhogy
361  5|              esetben meglehet, hogy sem nem gyászol a feketefátyolos
362  5|             feketefátyolos asszony, sem nem csunya, ellenkezőleg, talán
363  5|                tele volt minden idegem. Nem is törődtem volna tovább
364  5|                    Idegen vagyok, uram, nem lenne szives megmondani,
365  5|             elvezetem, - mondám.~ ~- Oh nem, köszönöm, semmi esetre
366  5|                 hogy lehetetlen volt ki nem találnom aggodalmát.~ ~Ez
367  5|           aggodalmát.~ ~Ez az asszonyka nem akarja, hogy megtudjam,
368  5|              bérkocsist. Beláttam, hogy nem szabad tovább erőszakoskodnom,
369  5|               mindjárt eltünik örökre s nem fogom látni, felismerni
370  5|               ehhez az asszonyhoz, akit nem ismerek, sohasem láttam,
371  5|             pitvarhoz. Koromsötét volt, nem láttam semmit, csak nehéz
372  5|             csak piszkolj! - dadogta, - nem törődöm vele.~ ~Azután megmozdult
373  5|                    Ne átkozza szegényt, nem olyan rossz ő; csak nagyon
374  5|                fátyolos asszony, akinek nem volt többé fátyol az arczán:
375  5|                  a bélpoklosokhoz, akik nem érdemelnek mást, csak hogy
376  5|              rémülete: szólani akar, de nem képes. A torzonborz ember
377  5|                hogy a gyermekeim, a kik nem a tieid is, nem haltak meg
378  5|       gyermekeim, a kik nem a tieid is, nem haltak meg éhen! - oh, tudok
379  5|         egyetlen fapadhoz, leültette és nem szünő könyek közt a nyakába
380  5|       lelkifelindulás elüzte a mámort s nem hagyott bennök mást, mint
381  5|                  De ölelj meg hát! Vagy nem kell a te hü kis feleséged?~ ~
382  5|               megcsókolja a lába porát, nem volt más szava több. De
383  5|                véletlen összehoz velök: nem is sejtik, hogy van valaki,
384  6|               fedélzeten; e pillanatban nem volt mellette más, mint
385  6|                 éppen, mint az árnyéka, nem maradt el tőle egy perczre
386  6|              szomszédságában, azért hát nem kereste soha.~ ~Benne van
387  6|              férfit, a hogy csak képes. Nem elég, hogy meghóditja: rabszolgává
388  6|          rekkenő hőség ellen, bizonyára nem lehetett másként; felkelt
389  6|                 elpusztitani; köszönöm, nem kérek belőle.~ ~Mr. Brown
390  6|               nézett a szeme közé, hogy nem állta ki soká és elnevette
391  6|            nagybátyja ért.~ ~Mr. Brownt nem kis mértékben lepte meg
392  6|              jól van.~ ~És attól kezdve nem tett egyebet, csak vivta
393  6|               végrendeletét, a mely még nem volt deponálva a törvényszéknél.
394  6|         unokaöcscse kezet csókolt neki, nem állhatta meg, hogy a fülébe
395  6|        jéghidegségével. A szegény Brown nem tehetett róla, hogy ugy
396  6|                  Csak ne ezen a hangon! Nem szeretem a siránkozó férfit;
397  6|             éppen semmi más időtöltésök nem volt, mint a csevegés: mintha
398  6|                annyira szeretem!...~ ~- Nem kérdeztem! És nem akarom
399  6|                       Nem kérdeztem! És nem akarom többé hallani, érti-e
400  6|               mely azt sugta neki, hogy nem mind igaz az, amit ez a
401  6|                kincset érő, de hideg és nem szerelemre termett.~ ~Leült
402  6|                játék kártyát.~ ~Ezt már nem vette el az asszony, hanem
403  6|                angol most már csakugyan nem tudta, mihez kezdjen. Alice
404  6|                    Annyi bizonyos, hogy nem szerelemből hagyott itt, -
405  6| torkaszakadtából danolt a fedélzeten és nem hagyott békét a madridi
406  6|               ment a dolog. A kereskedő nem törődött többé üzletével,
407  6|            megalakitották a kaszinót.~ ~Nem járt valami nagy ünnepélyességgel.
408  6|              elmondja, ha egyszer Brown nem lesz köztök.~ ~Duvalnak
409  6|           körülnézett. Brownt csakugyan nem lehetett látni, hanem Warwickné
410  6|              hozzá és megkérdezte, hogy nem fogja-e a történet untatni.~ ~
411  6|                  Duval, a nagy fecsegő, nem állhatta meg, hogy közbe
412  6|                kenetesen, - mert Tunisz nem a mienk. Ha az lenne, majd
413  6|                állat egy igazi arab ló. Nem telt bele tiz percz s a
414  6|                Egyébiránt nézz meg jól, nem vagyok én mozlim, hanem
415  6|                  mint a madár. Külömben nem ölök egyebet, csak tigrist
416  6|             valami tengeri fürdőhelyen. Nem akar rám ösmerni, ugy tesz,
417  6|               ösmerni, ugy tesz, mintha nem ő lett volna a megmentőm,
418  6|                a megmentőm, s igy nekem nem szabad a dolgot erőltetnem.
419  6|            valósággal a hideg lelte, le nem vette a szemét arról a két
420  6|                izgalma. Az utasok, akik nem egészen értették a borzasztó
421  6|                 mulattatta a dolog s ha nem tart attól, hogy a matrózok
422  6|               helyre vezeti a golyót?~ ~Nem vezette. A tengerek hóhérja
423  6|                 a hajóra messziről:~ ~- Nem hiányzik a matrózok közül
424  6|                   mondá.~ ~Signor Fiori nem hallott, nem látott semmit.
425  6|               Signor Fiori nem hallott, nem látott semmit. A földön
426  7|                a hegyek közt.~ ~Csillag nem ragyogott az égen; füstös
427  7|                  Magával ment el és még nem jött haza!~ ~- Velem volt,
428  7|              nekem, hogy siet haza.~ ~- Nem jött!...~ ~- Lépjen be,
429  7|               mi baj érhette volna?~ ~- Nem tudom, csak félek!...~ ~-
430  7|              néha egész éjjel...~ ~- De nem ilyen viharban; Mihály,
431  7|         odanyujtotta neki a karját.~ ~- Nem győzi, Anna, kapaszkodjék
432  7|            lesznek. De akkor Mihály még nem volt erdész, csak segéd.
433  7|             eszébe megütődni rajta; aki nem jön számitásba többé, az
434  7|              egy másvalakivel. Ha pedig nem tud felejteni, az is mindegy.
435  7|         kivánsága a becsületes nőnek.~ ~Nem is igen látták azóta egymást.
436  7|                 őket, az asszonynak meg nem volt jó oka rá, hogy törődjék
437  7|                 Mihály lakásáig, akivel nem beszélt a köszöntésen kivül
438  7|              mióta megmondta neki, hogy nem lehet az övé.~ ~Pedig csak
439  7|                 akarták áztatni előtte, nem lehetett igaz. Nem lehet
440  7|              előtte, nem lehetett igaz. Nem lehet az, hogy ez a férfi
441  7|             Siessünk, Mihály, talán még nem késő.~ ~A véreb otthagyta
442  7|             hasonlitott.~ ~Attól kezdve nem lehetett az ebbel birni.
443  7|              csapás alatt. Az a kis kéz nem sok kárt tett benne, hanem
444  7|            mondták nekem... régen... de nem hittem, és most megvert
445  7|             ugy-e? Mert szerettél, mert nem akartad, hogy a másé legyek?
446  7|                 a másé legyek? Hát mért nem öltél meg akkor engem? Mért
447  7|                De megállj, ember... még nem vagy ennyire! Ide Szikra!
448  7|             volt gazdád gyilkosát!...~ ~Nem birta tovább. A szörnyü
449  7|         kimeritette: összeesett. Mihály nem nyult hozzá, nem emelte
450  7|                 Mihály nem nyult hozzá, nem emelte fel. Az erős ember
451  7|              kiáltottak az égre. Szikra nem értett az egészből semmit.
452  7|                   hebegte.~ ~Az asszony nem mozdult.~ ~- Jöjjön, ha
453  7|                az erdő szélén, ahol már nem volt fa többé, szinte futni
454  7|               biztosan ment a csapáson, nem lehetett kétség, hogy jó
455  7|          szoritása okozott. Ez legalább nem volt a kéjencz mámoros érintése,
456  7|         szemétől kezdve a tapintásig.~ ~Nem gondolkozott. Lelke tele
457  7|               fáj a szoritása, de azért nem eresztette el, nem is vigasztalta.~ ~
458  7|                azért nem eresztette el, nem is vigasztalta.~ ~Rohantak
459  7|        oldalokon, a faluig.~ ~Ha Szikra nem lett volna olyan biztos
460  7|             sietett le a völgybe, azért nem birtam Szikrát visszatartani.
461  7|                  a meggyilkolt erdészre nem gondoltak többé a faluban.
462  7|               sejtette, hogy a hü állat nem lehet messze a gazdájától.
463  7|           odament hozzá.~ ~- Még mindig nem bocsátott meg nekem, Mihály?~ ~-
464  7|        bocsátott meg nekem, Mihály?~ ~- Nem haragudtam én sohasem.~ ~-
465  7|       megbünhődött.~ ~- Meg az is, a ki nem volt bünös. Isten áldja
466  7|                A kutya először életében nem fogadott szót a gazdájának.~ ~-
467  8|           puszta és kietlen; sok év óta nem lakja senki. Az utolsó tulajdonos,
468  8|                 romok látogatóinak, meg nem köszöni a borravalót, de
469  8|            megtudta mindjárt, hogy ezek nem testvérek.~ ~Heves, szenvedélyes
470  8|              szenvedélyes volt a leány, nem birt vele senki. A hogy
471  8|            leány apja, aki horvát volt, nem szerette a magyar fiut,
472  8|              hogy a magyar meg a horvát nem érti meg egymást, hogy szükség
473  8|               utólszor megöntözte este. Nem gondolt egyébre, csak leste
474  8|                 mikor meglátta; a leány nem sirt, csak elsápadt és letörte
475  8|             ment le Fiuméba.~ ~A halász nem várta most, mint rendesen
476  8|             rendesen szokta; a leánynak nem volt nyugalma, összejárta
477  8|                 meg szokott fordulni.~ ~Nem találta sehol. Akkor lement
478  8|               brazzerája már hajnal óta nem volt a kikötőben.~ ~A leány
479  8|               is ül.~ ~Csodálkozott, de nem félt; mikor a sajka kikötött,
480  8|                Ne beszélj ma erről.~ ~- Nem sürgős neked, ugy-e?~ ~-
481  8|             sürgős neked, ugy-e?~ ~- Ma nem; majd holnap elmegyek hozzád.~ ~-
482  8|           játszott, a fiu meglátta.~ ~- Nem, ma nem lehet; Isten veled!~ ~
483  8|               fiu meglátta.~ ~- Nem, ma nem lehet; Isten veled!~ ~Azzal
484  8|             tovább ment. A horvát leány nem állta többet utját.~ ~- ~ ~
485  8|                Eltelt egy hét, a halász nem mutatta magát Terssattoban.
486  8|              vetted? Bolond voltam, már nem gondolok rá.~ ~- Látod,
487  8|             sajkában ülők elhallgattak, nem láthatták többé egymás arczát.~ ~
488  9|             porig sujt benneteket, ahol nem tudtok egyebet tenni, mint
489  9|         fölöttetek az itélet harangját. Nem jött titokban, hogy észrevétlenül
490  9|         tagjaikat ellankasztotta, talán nem is volt más, mint a kimerülés
491  9|                elárult.~ ~A difteritisz nem irgalmaz azoknak a kis angyaloknak,
492  9|                 A szegény szenvedő ajak nem nyilik szóra többé; csak
493  9|                lehulló porszemek. A kór nem ismer irgalmat, nem ad halasztást.
494  9|                 kór nem ismer irgalmat, nem ad halasztást. Mikor elkövetkezik
495  9|             hirt a haragos szomszédhoz, nem a gazdája küldte, csak ugy
496  9|           leroskadt, amint meghallotta. Nem a szánakozás, hanem a rémület
497  9|              haju apró leányra, aki már nem szólt, csak a kezecskéit
498  9|        szavaival jól megkinozza. Mintha nem lett volna amugy is elég
499  9|                 a megalázott ellenségek nem is látták egymást. Ki törődnék
500  9|               angyalok az Istenéi s igy nem is illik busulni azon, ha
501  9|             elszállna közülök az égbe s nem maradna más példaadójok,
502  9|                egyik fakereszt helyére. Nem telt bele egy hét s a másik
503  9|             drága halott szüleinek soha nem szünő fájdalmáról.~ ~Barna
504  9|   ellenségeskedés versengését.~ ~*~ ~És nem tudták meg soha, hogy a