Rész

 1  1|       amikor meglátta. Sajnálta régi barátnőit, de azért örült
 2  1|    érzelgősség gyengitette meg; régi nemesi névről, katonatiszti
 3  1|     emlékein tallózva örülnek a régi szép életnek, gyermekkorukból
 4  1|    bőrdiván, néhány szalmaszék, régi divatu iróasztal, a falon
 5  1|  Doborkay Endre, huszárhadnagy, régi nemes család, anyai részről
 6  1|    ettől a percztől fogva nem a régi többé.~ ~Eddig nem adott
 7  1|       ágy mellett csakugyan egy régi divatu kosárfonatos bölcső
 8  1|       nevét, feltámadt bennem a régi düh, a régi gyülölet. Nézd
 9  1|  feltámadt bennem a régi düh, a régi gyülölet. Nézd csak, hogy
10  1|       gördült a szőlők alatt, a régi uton, a homokos ligeten.~ ~
11  2|          Pöndör Vicza, mintha a régi nevét is elfelejtette volna,
12  2| enyelgett vele. Fél óra mulva a régi jó barátok voltak. Azután
13  3|        bot. Még a beszédje se a régi többé. Csupa «nagysád» az
14  3|   érezte, hogy ő most is csak a régi. Faluhelyen nem igen változnak
15  3|       már késve; ez a kerület a régi követé, annak paroláztak
16  5|       ismét visszaestem volna a régi éretlenségbe, élhetetlenségbe:
17  6|   orrocskáját:~ ~- Bizonyosan a régi harczias történetek, kedves
18  6|   családja ügyvédje előállott a régi végrendelettel, amely ugy
19  6|       tekintették egymást, mint régi ismerősöket.~ ~Mindössze
20  8|     Terssatto.~ ~A falu mellett régi várkastély romjain őröl