Rész

 1  1|         Sürgős levelek, János, - szólt barátságos hangon, mely
 2  1|         nincs.~ ~Barduvay nem is szólt rá semmit, hanem Éliásnak,
 3  1|      valaha pörben lett volna, - szólt közbe Barduvay csodálkozva.~ ~-
 4  1|   kitörést? Doborkay megrendülve szólt:~ ~- Megfoghatatlan! Azt
 5  1|         parkra; János kétszer is szólt neki, hogy a vacsora várja,
 6  1|          uram, egy pillanatra, - szólt Doborkay, - mielőtt hozzákezdene,
 7  2| Egyszerre csak egy kis csettenés szólt, mintha kemény bottal jól
 8  3|        igazán megijedt. Neki nem szólt, hanem az apjának. «Férjhez
 9  3|      itten!...~ ~- Tudom, öcsém, szólt az öreg biró, miközben lekászolódott
10  3|      karakteres embert! Hogy nem szólt volna egy világért!...~ ~-
11  3|     nyomban feljártuk a falut, - szólt közbe a biró, - oszt’ elmondtuk,
12  3| megvárjuk...~ ~Az öreg ember nem szólt, hanem elkezdett zokogni,
13  5|    karomba füzte a karját és igy szólt:~ ~- Vezessen; azt kell
14  5|      elárulta izgatottságát, igy szólt:~ ~- Idegen vagyok, uram,
15  6|      ünnepélyes komolysággal igy szólt:~ ~- Uraim! a Leviathannak
16  7|      azóta? Jó lenne megnézni, - szólt a férfi.~ ~- Igen, igen,
17  8|   kontyot.~ ~- Nézz a fejemre! - szólt ujra a leány. - tudod, hogy
18  8|           Hagyj békét énnekem, - szólt a legény és a fejét elforditva,
19  9|        apró leányra, aki már nem szólt, csak a kezecskéit emelgette,