Rész

 1  1|    tollat a papiroson; tekintete azzal a közönynyel kisérte az
 2  1|    voltak, mint egy hadvezéré, s azzal biztatta magát, hogy a szerencse
 3  1|     leánykát is egész áldott nap azzal mulattatta, hogy a gyámját
 4  1|        magát és vigasztaljon meg azzal, hogy nem tilt el bennünket
 5  1|           milyen szerencse.~ ~És azzal gyors tipegéssel, majdnem
 6  1|         Ugy féltem mindig, mikor azzal a franczia leánynyal elment
 7  1|          Istent és legyen boldog azzal az emberrel. Na ’iszen boldog
 8  1| pillanatra se halt ki szivemből. Azzal ébredtem, azzal feküdtem,
 9  1|       szivemből. Azzal ébredtem, azzal feküdtem, de hallgattam
10  1|         hivjalak?!...~ ~Barduvay azzal felelt, hogy megölelte és
11  1|       soha sem lenne megelégedve azzal, amire én vágyom!... Oh,
12  1|     közös tulajdonába menjen át, azzal az egyetlen kikötéssel,
13  2|         egy felelet van rá: mert azzal már jó barátságban van.
14  2|       aludj, majd sietek haza.~ ~Azzal ment kifelé. A két kutya
15  5|        elfogultabb volt, semhogy azzal törődjék, ami mögötte történik.
16  5|          s előre lépett, nyilván azzal a szándékkal, hogy benyit.
17  6|         sziszegte majdnem sirva; azzal felkapta legyezőjét és mielőtt
18  8|        nem lehet; Isten veled!~ ~Azzal tovább ment. A horvát leány
19  9|         törődnék ily pillanatban azzal, hogy mi történik a világon