Rész

 1  1|    segélyével tisztázni lehetett. Szinte hihetetlen, hogy mit változott
 2  1|       magának szenvedélyeskedést, szinte felorditott dühében.~ ~-
 3  1|         előtt. A leány gazdagsága szinte kinálta neki a gyanusitást.
 4  1|          ha cserélhetnék Önnel.~ ~Szinte megdöbbent, mikor kimondta,
 5  1| szemrehányást, pedig a titkolózás szinte kihiv rá; de végét kell
 6  1|          arczképére. A némaságban szinte testté váltak a szomoru
 7  1|         ég az öreg szemében, mely szinte melegitett; ilyen sugarat
 8  1|        egy kivájt kéreg, az ember szinte ráképzelte a ringó habokra,
 9  2|          bőszültebben marakodott, szinte hörgött már dühében. Hallani
10  4|           fiatal ember jön velem, szinte az én fürdőmbe. Legalább
11  4|            De milyen gyönyörü az! Szinte sajnálom a bolondot, mert
12  4|      napról-napra várom. Különös, szinte örülök, hogy végre el fog
13  5|         embernek. A melyben naiv, szinte félénk még a romlatlan kedély,
14  5|     gyávák vagyunk, annyira, hogy szinte bénáknak érezzük magunkat.
15  5|                Szakgatott hangon, szinte lázasan beszélt, de nem
16  5|           angyali jóság is, amely szinte fényes glóriát vont szőke
17  7|       ahol már nem volt fa többé, szinte futni kezdett. Az erdész
18  8|       vitorla jól kapta a szelet, szinte röpültek Fiume felé.~ ~A