Rész

 1  1|  kedveskedéseket koczkára tegye, semmit sem árult el előtte abból,
 2  1|    mellől. Nem tudott a jó ember semmit és katonatisztnek szinét
 3  1|         Barduvay nem is szólt rá semmit, hanem Éliásnak, aki nagyon
 4  1|          én, hogy mind nem ér az semmit. Szobrot faragni tud a szobrász
 5  1|         többé.~ ~Eddig nem adott semmit a nemességére. Nem ugy nevelték,
 6  1|     csakhogy én már nem tehettem semmit, mert megesküdtem a leányomnak...~ ~
 7  1|     amikből más nem értett volna semmit.~ ~- Hát elhiszed most már?!... ~-
 8  2|          csittitotta. Nem ért az semmit. Egyszerre csak egy kis
 9  2|     fordultak vissza. Nem láttak semmit, a gyertya gyér világossága
10  3|           uraim! Nem használt az semmit; utoljára is ugy maradt
11  3|         fucscs, vagy nem szóltak semmit, hanem a vállukat vonták.~ ~
12  3|        leány?~ ~- Nem mondott az semmit, csak, hogy nagyon boldoggá
13  5|      Koromsötét volt, nem láttam semmit, csak nehéz szuszogása,
14  6|        ugy se lendithetett rajta semmit. Épp’ igy volt vele mindenki,
15  6|          nem hallott, nem látott semmit. A földön térdelt és ápolta
16  7|    Szikra nem értett az egészből semmit. Megnyalta a földön fekvő
17  7|       lakik itt? - kérdezte.~ ~- Semmit sem tudok! - felelt az asszony
18  8| halászokat ott is. Egy se tudott semmit a fiuról; a brazzerája már