Rész

 1  2|          Az, hogy valaki, akit a kutya nem ismer, nem közeledhetnék
 2  2|         Azzal ment kifelé. A két kutya utána. A szobaajtót bezárta
 3  2|        is van, hasonlit is a két kutya nagyon egymáshoz. Még az
 4  2|     doktorhoz, mert beteg volt a kutya. Én is azért hagytam ma
 5  5|          hozzá, mint egy megvert kutya; reszketve, nyögve felnyul
 6  7| dörmögéssel vakkant meg egy nagy kutya ugatása.~ ~- Jöjjön ki,
 7  7|   ajtónyiláson egy nagy bozontos kutya szökött ki, bolond örömmel
 8  7|  sivalkodott fel. Szikra, a nagy kutya, csendes zörgéssel botorkált
 9  7|     Sápadtan emelkedett fel; egy kutya hullája volt ott; a Károly
10  7|         erdész arcza elborult; a kutya orrát lenyomta az egyik
11  7| gyermekem apját, eltartóját?! Te kutya! te kigyó!... Ugy-e, most
12  7|         és Szikrát szólitotta; a kutya szorosan követte őket.~ ~
13  7|          akkor Mihály megfogta a kutya fejét és lenyomta ismét
14  7|         és vitte magával a nőt a kutya nyomában.~ ~Leértek ismét
15  7|      hogy hazulról elindultak. A kutya folyvást biztosan ment a
16  7|         tekintettel.~ ~- Mikor a kutya egyszer megzavarodott az
17  7|         értett a kezén; egy nagy kutya ugrott fel  s örvendő
18  7|         Miáj!... Szitla!...~ ~A kutya először életében nem fogadott
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License