Rész

 1  1|       ember!» dörmögte utközben.~ ~Csakugyan, Barduvay Ádám áldott ember
 2  1|            Hogyha ugy volna!... ha csakugyan a pénze miatt járna utána!...
 3  1|            Nem jól ösmer, uram. Ha csakugyan könnyelmü lennék és bizonytalanra
 4  1|          függönyét. Az ágy mellett csakugyan egy régi divatu kosárfonatos
 5  2| maradhassanak békén együtt, az már csakugyan nem fért a fejébe. Ejnye,
 6  2|            Már-már azon volt, hogy csakugyan bemegy a faluba. Elindult.
 7  2|     letette az exáment arról, hogy csakugyan benőtt a fejelágya. Tudta,
 8  2|           Urfi hangja. Jól van, ez csakugyan nincs megvesztegetve.~ ~
 9  4|           ne irj, aranyom; hátha ő csakugyan el talál jönni s még véletlenül
10  4|          irjon. Oh, maga Don Juan! Csakugyan igaz?! Annyira tetszik ön
11  5|          egy szép asszonynyal.~ ~- Csakugyan!... nem jó itt lennünk! -
12  5|                 Te vagy az!... hát csakugyan te vagy!... Eljöttél ide,
13  6|         tőle, a mennyi esze van.~ ~Csakugyan, mr. Browntól kitelt volna
14  6|           A szegény angol most már csakugyan nem tudta, mihez kezdjen.
15  6|          Fiori körülnézett. Brownt csakugyan nem lehetett látni, hanem
16  7|         lehet messze a gazdájától. Csakugyan észrevette az erdészt, aki
17  7|       Mihály, a kis fiam szólit!~ ~Csakugyan a gyermek egyre kiabálta: «