Rész

 1  7|                                SZIKRA.~ ~Csunya fekete éjszaka
 2  7|         aztán megkeressük. Ide Szikra! hopp!~ ~Az ajtónyiláson
 3  7|      állatot.~ ~- Hagyj békét, Szikra!~ ~Nemsokára kijött Mihály
 4  7|        az öles férfi nyomában; Szikra, a véreb, hol előttök, hol
 5  7|    halálmadár sivalkodott fel. Szikra, a nagy kutya, csendes zörgéssel
 6  7|       mindjárt meglátjuk. Ide, Szikra!...~ ~A véreb farkcsóválva
 7  7|     hegyi patak partján állott Szikra, fejét magasan feltartotta
 8  7|      még nem vagy ennyire! Ide Szikra! tépd szét, marczangold
 9  7|   boszuért kiáltottak az égre. Szikra nem értett az egészből semmit.
10  7|       ismét a talajra. «Keresd Szikra, keresd!» mondá fuladozva.~ ~
11  7|      oldalokon, a faluig.~ ~Ha Szikra nem lett volna olyan biztos
12  7|    csapással bezuzta az ajtót; Szikra egy intésre a földre teperte
13  7|     meg a fiát, Anna. Menjünk, Szikra! hopp...~ ~- Mihály!...
14  7|         hopp...~ ~- Mihály!... Szikra!...~ ~A férfi visszafordult.
15  7|   férfi visszafordult. A derék Szikra ott állott közte és az asszony
16  7| gazdájának.~ ~- Lássa, Mihály, Szikra jobb, mint maga, ő még szeret